[egy kicsi belőlem]

Most sokkal jobb a kedvem, mert kicsit beszélgettünk F-el ezekről a dolgokról. Mondhatni, megnyugodtam, de azért a véleményünk nem egyezik sok dologban.

A délutáni sétám jó volt, bár sokszor megfordult a fejemben, hogy hazamegyek, mert egy idő után rossz volt egyedül lenni. Gyakran elfog az az érzés, hogy mindenki engem bámul, és ez kikészít. Pedig nem is így van, hisz én is csak 1 vagyok a sok ember közül.
Az már biztos, hogy a belváros elég zsúfolt volt. Az emberek 65-70%-a külföldi volt, ezért néha tartottam tőle, hogy majd odajönnek hozzám kérdezősködni, hogy mi hol van!? Ilyenre végül nem került sor. :)
A legjobb különben az egészben az volt, hogy ettem egy isteni epres-csokis McFlurry-t a Mekiben. :Đ Egyszerűen muszáj volt, egyrészt a meleg miatt, másrészt pedig mert iszonyatosan kívántam. Imádom a fagyit, ez az egyik mániám, amivel olykor már a családtagjaim agyára megyek... :$ Valószínüleg amúgy attól lettem szomjas, úgyhogy korábban értem haza.

Majd valamikor csinálok tavaszi képeket, mert szeretnék már büszkélkedni velük, de ma lemerült a fotógép eleme, és az sem volt feltöltve, amit elvittem magammal, így sajnos nem jött össze. De lesz még idő bőven, hisz a tavasz mégcsak most kezdődött! :Đ

Mára odáig jutottam, hogy konkrétumok vannak a kezemben. Ezek már nem feltételezések, vagy saját félelmek, hanem igaz, valódi, létező és megtörtént dolgok. Olyasmit tudtam meg F-ről, amitől már egy ideje tartottam, hogy megtörtént.. Azt nem tudom, hogy rajta, rajtam és a fiún kívül tud-e róla valaki, de kiváncsi vagyok, engem mikor fog beavatni!? Befog-e egyáltalán?
Ma is találkoztak, most is együtt vannak. Anya mikor hazajött, mondta, hogy kételkedik F-ben, és ha beigazolódik a gondolata, nem fogja sűrűn elengedni. Rosszul éreztem magam, amiért nem mondtam el neki mindent, amit tudok, de úgy érzem, az még 'korai' lenne. Nem mondanám, hogy a megfelelő időre várok, talán csak félek, mi lesz, ha kiderül? Meg hátha addig F-nek is megjön az esze, és ő fordul majd Anyához...
Hajszárítás után elmegyek egy nagyot sétálni. Bejárom a várost, és próbálok megoldást találni, amellett meg kicsit kikapcsolódni egyedül.
Este nem jutottam semmire. Valahányszor arra gondoltam, ami történt, meg ami még történhet, rögtön sírni kezdtem. Aludni sem aludtam sokat. eleinte emiatt, majd később az elromlott kapucsengő nem hagyott nyugton. Miután az hosszas zajongás után elhalgatott, a kutya horkolása zavarta az alvásom...
Szar este volt, és ezután még lesz pár ilyen, amíg ennek az egész borzalomnak végleg nincs vége.

Mivel még mostanra sem tudtam kitalálni, kivel tudnék beszélni, délelőtt írtam egy levelet egy szerelmi tanácsadónak. Próbáltam mindent leírni neki, ami fontos lehet, hogy könnyebben megérthesse a helyzetem, és tudjon valami segítséget nyújtani. Nem tudom, mi sül ki belőle, de muszáj volt valakivel megosztanom, amit érzek.

Amikor harcolsz a világgal, mindig a világ nyer. /Andrew Matthews/

Aki semmit sem vár, nem csalódhat. /erich Maria Remarque/

A kétségbeesés gyöngíti látásunk, és süketté teszi fülünk. Nem látunk mást, csak a vég kísérteteit, és nem hallunk mást, csak zaklatott szívünk dübörgését. /Kahlil Gibran/

Harag az Istenre (ha van), mert nem segített, és harag az Istenre (ha nincs), mert mért nincs, mikor segítség kell. Harag ez emberekre, mert nem segítettek. És magamra, mert nem tudtam többet tenni... /Márai Sándor/

 

És úgy érzem egyre rosszabb lesz. Ti éreztétek már úgy, hogy senkiben sem lehet megbízni? Annyi mindenről szereztem tudomást az elmúlt 2 napban, hogy szinte már nem is tudok másra gondolni. A legszörnyűbb az egészben, hogy mindez F-el kapcsolatos, és úgy érzem, nincs kiút. Nem tudom elmondani senkinek, és képtelen vagyok egyedül megoldani. Lehet, hogy nincs is megoldás. Közel vagyok a síráshoz és kétségbe vagyok esve.
Nem írhatom le a dolgokat, mert túl bonyolult, és elég személyes, ezért csak annyit említek meg, hogy M ismét képben van. Nagyonis.
Valamit kikéne találnom, lehet, hogy ma este ezen fogok agyalni. Muszáj cselekednem, mielőtt még nagyobb lenne a baj.

Mikor végre megoldódik egy gondom, jön helyette másik. Ez lenne az élet rendje?
A jó hír az, hogy én már hétfő óta élvezem a tavaszi szünetet. A rossz az, hogy ma reggel olyan dolgokat tudtam meg, amikről nem szeretnék tudni. És nem mondhatom el senkinek, mert akkor nagy veszekedéseket okoznék. Eleve nem is tudhatnék ezekről a 'titkokról', csakhogy tudni kell rólam, hogy szoktam nyomozgatni. Elég ügyesen csinálom, mert amit szeretnék, általában ki is derítem, és ha úgy akarom, hogy a célszemély ne tudjon róla, eltudom intézni, hogy én tudjak mindenről, ő viszont ne. Az a nehéz, amikor megoldásokat keresek. Mostmég csak segítségem sincs, aki tudna tanácsot adni, vagy valami. Ráadásul van egy olyan érzésem, hogy az az ember, aki segíthetne, tud néhány dologról, és most nem nekem segít, hanem annak, aki mindezt titkolni akarja előttem.
Bonyolult ügy, mi? És egyedül kell megoldanom.

A jó hírre visszatérve, a hétfői és keddi napom igazán jól telt. F-el és H-val egész délelőtt együtt voltunk, mivel H anyukája semmit sem tudott az 'akciónkból'. Így aztán, H-nak úgy kellett tennie, mint aki Suliba megy... Úgy hiszem, idén ez volt az utolsó alkalom, hogy nem voltunk iskolában, mert mostmár ideje rákapcsolni a tanulásra.

Ami a magánéletemet illeti... A srác, akivel levelezek, hetek óta nem ír. Ennek persze az is lehet az oka, hogy sokat kell tanulnia. Mondta is, hogy most "rázós" időszak jön, így annyira nem aggódom, csak kicsit zavar, hogy fél órája sincs, hogy írjon pár sort..
Ami F-et illeti, elég rég láttam, és valójában nem is gondolok rá olyan sokat. Ez talán jó is, így legalább nem bőgök végig hosszú éjszakákat. Azt hiszem, valamelyest sikerült elfogadnom, hogy barátnője van. Emellett lehet, hogy nem is olyan jó pasi.. Persze ezt így látatlanba könnyű kijelentenem.. :P
Rajtuk kívül ott van még K, aki szakított a csajával, márvagy 2 hónapja. És nemrégiben úgy vettem észre, hogy a nyakamon lóg. Ami kicsit zavar is, de valamiért jól is esik... Sokszor hozzámér, múltkor odajött hozzám, amikor egyedül voltam.. Nem tudom, mit akar, vagy hogy akar-e egyáltalán valamit!? Én igyekszem úgy viselkedni vele, hogy tudja; jófejnek tartom, de SEMMI TÖBB.
Zárásul megemlítem G-t, aki nemrég fölvett msn-re. Helyes srác, de nem hiszem, hogy bármi lenne vele. Engem annyira nem izgat. F eléggé felpörgött, mikor látta, hogy miket írt nekem, de szerintem nem gondolja komolyan. Eleinte azt sem tudta, ki vagyok, csak miután kitettem azt a képet, amelyik azon az oldalon is fönntvan, ahonnan az msn-címemet 'megszerezte'. Azután persze rögtön webkamerázni szeretett volna, meg olyanokat mondott, hogy majd nyáron följön ide, és randizhatunk, meg majd ittalszik. Mikor megemlítettem neki, hogy heti 1× röplabdázom, azt írta, biztos jó testem lehet.. :$ Nem tudom, de valamiért nekem úgy tűnt, csak szédíteni akar. Attól, hogy látott egy fotót, amin szimpatikus vagyok neki, még nem biztos, hogy az életben bejönnék neki. És fordítva. Szóval, szerintem ő felejtős. Annyira nem is vettem komolyan, majd meglátjuk, ki sül-e valami az ígéretéből nyáron!?