[egy kicsi belőlem]

Ahogy elnézem, Catullus: Gyűlölök és szeretek c. versét sokan szeretik. Vagy legalábbis sokan olvasták a blogomon, aminek én nagyon örülök. Ezek alapján nem csak magam szórakoztatom, hanem igenis vannak olvasóim! :D Sziasztok! ... :Đ

A mai szombatom különben 8 órai keléssel, és a Dallas felvételével kezdődött. :P Miután az utolsó csipát is eltüntettem a szemem környékéröl, hamar ráébredtem [szó szerint], hogy egyedül leszek, mert Apa és a bratyóm elmentek melózni, Anya a piacra indult, F pedig pasizott... Méghozzá M-el találkozott, mert ismét összejöttek. Nem részletezném. Ő dolguk, nekem csak az számít, hogy F boldog legyen, és ne kerüljön bajba.

Tegnap nem említettem, hogy új angol tanárt kaptunk, mivel a "régi" infarktust kapott, és jelezte az igazgatónak, hogy idén már nem jön vissza tanítani. Azt rebesgetik, hogy amúgy is beteg volt.. Én nem vettem észre konkrét jeleit valami betegségnek, de előfordulhat, hogy volt valami baja..
Mióta tudom ezeket a dolgokat, igyekszem nem szidni, mert így is elég szar lehet neki, és ha belegondolok, hogy néha elég "látványosan utáltuk", lekiismeret furdalásom támad. Az tény, hogy nem szerettem, miután megtudtam, hogy nem tud tanítani, de soha nem kívántam volna neki ilyen fajta 'betegséget'. Nem tagadom, volt mikor azt szerettem volna, hogy beteg legyen, és ne legyen angolunk 1 hétig, de azért nem gyűlöltem tiszta szívemből..
Ezúton is JÓBÚLÁST KÍVÁNOK TANÁR ÚR!

A mai röplabdán rádöbbentem, hogy B nem is olyan "rossz" ember, mint amilyennek gondoltam. Jó, persze, bizonyára közrejátszott az is, hogy azzal a fiúval jár, aki nekem sem közömbös, de nem ma volt az egyetlen olyan nap, amikor jófej volt velem [és H-val is]. Kezdem úgy érezni, hogy bír minket. Ma teljesen közvetlen és barátságos volt. Mikor egy csapatban játszottunk és ütöttem egy jót, oda is jött hozzám és belecsapott a tenyerembe. Emellett, mikor eljöttünk az öltözőből, megjegyezte, hogy ügyesek voltunk. Emlékeim szerint ezt eddig még nem mondta..
Úgy érzem, F-et leszámítva nekem nincs okom utálni B-t, mégha néha kicsit dirigál az embereknek és játssza az eszét. Senki sem tökéletes, én pedig hülye voltam, hogy úgy ítéltem meg, hogy nem ismertem eléggé...

Igaz, rég volt, de emlékszem még rá, hogy milyen jól aludtam, és mennyire rossz érzés volt azzal a gondolattal felkelni, hogy vendégek jönnek és nekem még rendet kell csinálnom.
Ígyhát fél 10-kor esélyem sem volt visszafeküdni még pár órát... Szinte még túl sem tettem magam az álmomon [amiben mellesleg F is bennevolt...], de máris belecsöppentem a Húsvét Hétfőbe. Anya már nagyban készülődött a konyhában, bátyám még átvette párszor a locsoló verset indulás előtt, én meg nem tudtam hirtelen mi ez a kapkodás, rendezkedés!?
Miután ráébredtem, hogy ideje nekem is tennem valamit, felöltöztem és segítettem Anyának a pogácsák elkészítésében. F-el sikeresen összevesztünk, mert hamar rávetette magát a számítógépre, én meg kiakadtam, amiért nem hasznosítja magát.

Hetek óta NEM készültem a mai napra, mert utálom a Húsvétot. Nem tudok konkrét okot mondani, egyszerűen a gondolat, hogy bűzlök a sokféle kölnitől és idétlen tojásokat osztogatok, - amiknek tudom jól, hogy nem örülnek a fiúk, mert mindenki inkább pénzre hajt - lelohaszt. Régebb óta kezdődött nálam ez a "nemszeretés", talán még akkoriban, mikor Anyáékkal képesek voltunk tojásokat is festeni.
Úgy gondolom, ez már nem is fog megváltozni, ígyhát meg se próbálom élvezni ezt az ünnepet...
Azért minden olvasómnak KELLEMES HÚSVÉTOT ÉS SOK LOCSOLÓT KÍVÁNOK!
Így utólag is... :P