[egy kicsi belőlem]

Az élet[em] nem könnyű. Azt hiszem, senkié sem az. De miért nem? Mert túl sablonos és unalmas lenne, ha az emberek nem szenvednének? Miért kell ahhoz, hogy valaki megtalálja a boldogságot, sok-sok szenvedést átélni? És miért ilyen bonyolult minden?
Csak én nem találok kielégítő válaszokat ezekre a kérdésekre?

Most épp az a dilemmám, hogy sok fiú írogat, és úgy viselkedik, mintha akarna valamit... Nekem meg semmi kedvem beszélni velük, mert úgyis tudom, hogy a végén arra lyukadunk ki, hogy; "Mikor találkozunk?" Amihez aztán végképp semmi kedvem.. Sokféle okból, amit most nem részleteznék.
A legjobb az, amikor valaki megnéz egy közösségi portálon, levelet ír, amiben elkéri az msn-ed, aztán miután megadtad neki, ő fölvesz és miután írtál neki, nem történik semmi. Te udvariasan kérdezgeted, hogy mizu, meg hogy hány éves.. Ilyen alap dolgokat.. Erre te csak percek múlva kapsz 1-2 szavas válaszokat. Aztán észreveszed, hogy a srác már nem is elérhető és akkor döbbensz rá, hogy ezt nem csinálod tovább.
Hisz mi értelme olyannal "beszélgetni", aki nem is figyel oda??? Főleg azok után, hogy még ő akart megismerni!?

Ma pont ez történt velem. És borzasztóan feldühített. Úgyhogy arra az elhatározásra jutottam, hogy legözelebb nem írok neki semmit, majd ha akar valamit, ír ő.. Aztán pedig meglátom, mihez kezdek vele!?
Emellett a fiú mellett még van 1 másik, aki fölvett msn-re. Vele egész jól eldumálgattunk, de úgyis tudom, hogy előbb-utóbb kinyögi, hogy találkozni szeretne...
Aztán ott van egy harmadik is, aki azt írta, hogyha szeretnék beszélgetni vele, vegyem fel ÉN msn-re. Nem tudom, mit csináljak, H szerint a beszélgetés nem árt. Ez mondjuk tényleg így van, de én tartok ettől az egésztől. Egyedül B az, akivel szívesen dumálok és vele találkoznék is. :)) De több, mint 1 hónapja nem hallottam róla.. Biztos fesztiválozgat, nyaral és élvezi a szünetet. Én meg itthon poshadok... :'(

...

Most egyedül az a gondolat vidít fel, hogy G lesz az ofőőőőő!!! :D:D:D:D:D:D :'D

Ez nem is az. Ez inkább egy hosszú barátság végének a kezdete. Hülyén hangzik, igaz? Átélni is írtózatosan szörnyű. V-vel több, mint 1 hete nem beszéltünk. Azt tudni kell, hogy nagyon közel lakunk egymáshoz, így nem meglepő, ha néha összefutunk. Hát 10 perce meg is történt a "nagy találka"... F is ott volt, és betartotta az ígéretét, miszerint nem fog "jópofáskodni" V-vel, azok után, ahogy mostanában viselkedik... És leszar minket.
Én nem így vagyok ezzel. Mégha tudom is, hogy ennek a barátságnak nem lesz nagy jövője, nem tudom 'leszarni' V-t. És nem is akarom. Szóval, az egész csak annyi volt, hogy köszöntünk egymásnak. F folyamatosan emlékeztetett V viselkedésére, így én sem csináltam egyebet, pedig igazából leálltam volna beszélgetni.
Most nagyon szarul érzem magam. V-nek biztos leesett, hogy valami nem stimmel, hiszen láttam rajta, hogy ő is beszélgetni szeretett volna.. Nem tudom mi lesz ezután.

Az új év alatt most a tanévet értem.
Nemrég tudomásomra jutott, hogy sok tanár elmegy az iskolából. Köztük a szeretett matek tanárunk, az o.fő és egyben I. id.nyelv tanárnő, és a fizika tanár is. Ezek közül legjobban talán a matek tanárt sajnálom, mert neki hála végre kezdtem érteni az anyagot. És élveztem is minden egyes órát. Erre elmegy. :(
De az is váratanul ért, hogy az o.fő is elmegy. Nem mondom, hogy a kedvencem volt, de őt is jó tanárnak tartom/tartottam.
Így viszont... nagyon úgy néz ki... hogy... G lesz az osztályfőnök!!!!!!!! :D:D Aminek én nagyon-nagyon örülök... :$ :)))

Szóval, tartogat sok meglepetést az idei tanév.. Új tanárok, új osztálytársak (?), új terem. :D:D Kiváncsi leszek, mi lesz még itt...

NEEEE!!!! Nem hiszem el!!!!!! Leszedték youtube-ról a Jason Mraz számot!!! Amit imádok, és ami ugyanúgy nincs fönnt még egyszer. Ez képtelenség. Kettő volt fenn, és mostanra egyik sincs. :'(  Picsába. Miért kell ezt tenni velem? Nem elég, hogy már nem is tudok zenét tenni a telómra, most még ez is? Már youtube-n sem hallgathatok zenét? Kapjátok be mind...

Tegnap este lefekvés előtt a kezembe került egy Petőfi Sándor: Válogatott versek-könyv. Persze nem véletlenül :D Abból szeretnék most néhány verset idézni.

Temetésre szól az ének...

Temetésre szól az ének,
Temetőbe kit kísérnek?
Akárki! már nem földi rab,
nálam százszorta boldogabb.

Itt viszik az ablak alatt;
Be sok ember sírva fakadt!
Mért nem visznek engemet ki,
Legalább nem sírna senki.
                          /Debrecen, 1843./
 

Szeretném itt hagyni...

Szeretném itt hagyni a fényes világot,
Amelyen oly sok sötét foltot látok.
Szeretnék rengetegbe menni,
Ahol nem lenne senki, senki!
Ott hallgatnám a lombok suttogását,
Ott hallgatnám a patakok zugását
És a madárnak énekét,
S nézném a felhők vándorseregét,
Nézném a nap jöttét s lementét...
Mig végre magam is lemennék.
                                 /Szalkszentmárton, 1846./

A bánat? Egy nagy óceán

A bánat? egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.
                        /Szalkszentmárton, 1846./

Költői ábránd volt, mit eddig érzék...
                    /részlet/

Költői ábránd volt, mit eddig érzék,
Költői ábránd és nem szerelem,
Mert meggyógyult e szív, amely ugy vérzék,
És nem maradt a sebnek helye sem.
Ha szerelem lett volna keblem hullámzása,
Időknek multával sem nyúgodt volna el.
Vad ár e szenvedély; amerre medrét ássa,
Sodor magával s végre belehalni kell.
[...]

Napok óta írhatnékom van, de mire idejutok, elszáll az ihlet. Vagy el sem jutok idáig, mert lefoglal az msn [amire megint "visszaszoktam", pedig elég sok időmet elveszi... :S].