[egy kicsi belőlem]

Álmom véget ér, felébredek, és sehol nem találom a szerelmemet. Csak a gyengédség marad meg szívemben, és szemem sarkában könnyek. /Wei Hui/

Úgy érzem, elvesztem a messzeségben, s szívemet ott hagytam a sötétségben.
Keresem, ki rabolta el tőlem, de arca csak homály a ködben. /Tóth Eszter/

Legtitkosabb könnyeink sosem jutnak el szemünkig. /Kahlil Gibran/

Mozdulatlan marad a szív; hiába peregnek a könnyek. /Vergilius/

Legtöbbször a fájdalom leküzdhető, de néha akkor ér, amikor nem számítasz rá. Mélyen övön alul üt, és nem enged el. (...) Nem kerülheted el, és az élet mindig újabbakkal szolgál. /Grace Klinika c.film/

Az önsajnálat a legnagyobb ellenségünk. Ha behódolunk neki, egész életünkben semmi bölcset sem tudunk tenni. /Helen Keller/

Nem biztos, hogy annak van a legnagyobb fájdalma aki a leghangosabban jajgat. /Dobos  László/

Egy szép napon rájövök, hogy az élet már csak ilyen: nincs értelme és nem változik. És belenyugszom. /Paulo Coelho/

Csak aludni akarok. Hátha akkor eltűnnek az emlékek... De tudom, hogy nem fognak. Csak egy agysebész tudná kivágni belőlem őket. /Laurie Halse Anderson/

Mindenütt boldogságot látok, s ebből csak én vagyok visszavonhatatlanul kirekesztve. /Mary Shelley/

Holt remények... Fáj az Élet... Éjbe vész a fénysugár...
Kár ma élni, kár ma már! /Edgar Allan Poe/

Az ember mindig eljut egy olyan pontra, ahonnan már csak javulhat a helyzet./Kontroll c.film/   [???? - én]

Ha a szíveden ütnek sebet, a vérzés épp elég heves ahhoz, hogy belehalj. /Wei Hui/

Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is, hogyha szeretsz. A legnehezebb, ha hiába szeretsz. /Anakreon/
 

Persze csak, ha a naptárba nézünk, nézek. Mert én nem tudom a rossz dolgokat 1 nap alatt feldolgozni. Ahhoz, hogy Őt is elfelejtsem valamelyest, legalább 3 hónapra volt szükségem.
De arra, hogy már nem érdekel [vagy legalábbis nem olyan szinten, mint néhány hónapja], csak ma jöttem rá igazán, amikor a tesómmal elmentünk sétálni. Jártunk arrafelé is, amerre augusztus 1-én Vele voltam.. És nem történt semmi. Mégcsak nem is hoztam szóba, hanem F kérdezett rá, hogy nem rossz-e most nekem, hogy itt vagyunk!? ...
Mondtam neki, hogy még a tegnapon rágódom, és már különben sem érzek Iránta Úgy...

Jól esett ez a kis kiruccanás. Addig sem voltam egyedül, és legalább egy kis időre elvonta a figyelmem a történtekről. Nem is tudom, mikor mentünk el utoljára mi ketten?
Már hiányzott. Jól kibeszéltük magunkból, mi nyomja a szívünket, hazafelé pedig nagyokat nevettünk. :D

És vettem magamnak egy szuper sapit!!! :D Mikor megláttam, nagyon megtetszett, ezért felpróbáltam. És nem is állt rosszul.. :$ :) Aztán megpillantotam az árát; 390Ft!!! Nem hagyhattam ott. ;)


De hogy a péntek után mihez kezdek? Úgy értem; adjam fel végleg?
Időm se volt úgy igazán beleszeretni... Az jó, vagy rossz? Elvégre, ha nem szerettem annyira, akkor nem is fájhat túlságosan, hogy összejött B-vel. De nekem mégis fáj. Nagyon.
És most rosszabb, mint azelőtt volt; nem elég, hogy ez az utolsó éve a Suliban, de még barátnője is van. Ennyi, vége. Nincs mit tenni. Marad a beletörődés...

Már előre rettegek az elkövetkezendő hetektől/hónapoktól. Hogy fogom kibírni, ha meglátom őket együtt? Ráadásul röplabdán még egy teremben is leszünk. Bele fogok pusztulni.
Február 13-án Farsang. Azt hallottam, F fellép pár osztálytársával. Tavaly is felléptek. Tehát majd ott is biztos nyalják-falják majd egymást.
És nem tehetem meg, hogy nem megyek el, mert a mi évfolyamunk szervezi.
Ez lesz életem egyik legrosszabb Farsangja...

[és névnapja...]

Ne haragudj, ÁlmodoZoZo, de azt hiszem az a lista nem fog létre jönni... A közelmúltban biztos nem.

Sajnálom, hogy megint olyan bejegyzést "kell" írnom, amiben csak magamat sajnáltatom, illetve a negatív nézeteimet hirdetem, de muszáj kiírnom magamból a fájdalmat, hátha attól kicsit könnyebb, jobb lesz...

A mai napot közel 1 hete vártam. Már mindent szépen kiterveltem előre; tanulok az órákra, jó kedvű leszek egész nap, változtatok kicsit a külsőmön.. stb..stb..

A legjobban a nap végét, pontosabban a röplabdát vártam. Vajon miért?? Mert abban reménykedtem, hogy F is ott lesz.
Ott is volt.
A csajával együtt.
Aki speciel pont az a lány, akitől még tartottam is, mert láttam, mennyire jól kijönnek [akkor még csak haverok voltak].

És lám, bejött az elméletem; valamikor a napokban, talán még az is lehet, hogy pont ma összejöttek.
Mikor megláttam, hogy csókolóznak, legszívesebben kirohantam volna a teremből a legközelebbi zárt helyig, hogy ott bőgjek.
De nem tehettem, mert akkor mindenki megtudta volna, mit érzek. Ígyhát próbáltam tartani magam, és onnantól kezdve nem is nagyon figyeltem arrafelé.
H viszont nem vett észre semmit. Ott jópofizott nekem, meg jelezte, hogy "Hmm.. látod ki van még itt?..." Akkor már nem bírtam tovább. Odamentem hozzá, és közöltem, hogy összejöttek, ne lepődjön meg...
Attól a perctől kezdve látszott rajta a megdöbbenés, és azt is észrevettem, hogy sokszor nézte, mit csinálok. Meg hogy ők mit csinálnak.

Aztán, mikor nem volt feltűnő, odajött, és elkezdett vígasztalni azzal a szöveggel, hogy; "Úgysem fog sokáig tartani..."
Abban a percben közel voltam a síráshoz. De mégis kibírtam valahogy.
Tudjátok, mi a legfurcsább? Hogy nem lepődtem meg kellőképpen.
Az valóban váratlan volt, hogy egyszer csak elkezdtek csókolózni, meg tapogatták egymást, de maga a tény, hogy összejöttek, valamiért nem okozott olyan nagy meglepetést.

Az a csaj különbenis már másodszorra jön össze olyan fiúval, aki nekem is bejön. Szóval nem kéne meglepődnöm, hanem egyszerűen el kell fogadnom a tényt, miszerint az én életem ennél már nem lesz jobb.
Annyiból fog állni, hogy napközben röhögcsélek a barátaimmal, aztán belezúgok egy srácba, aki szokás szerint észre sem vesz, később ő becsajozik, én pedig majd belepusztulok a folyamatos csalódásba, és a fájdalomba.

Azt hiszem itt tényleg vége. Ennyi volt.

Ejjde jó nap volt ez a mai. :) És még nincs vége! ;)
Kérdés; mi legyen a holnappal? Ugyanis, elvileg hülyeség lenne bemenni 2 órára... [mert az 1. és az utolsó lesz csak megtartva, mivel a tanárok elég szép számban betegek.]
Viszont, én szeretnék bemeni, márcsak a röplabda [és F :)))] miatt is. Szerintem sokan nem jönnek majd, mert tényleg butaság lenne.. De én nem szeretnék közéjük tartozni. Ha kevesen vagyunk, akkor úgyse lesznek feleltetések se... :P
Lyukas órákon meg majd szépen elkezdem megírni a házikat. És tanulok az elmaradt T.Z-kre. :))

probléma megoldva :Đ

Kiváncsiságból beírtam a blogom keresőjébe a 'szar' kifejezést, és meglepően sok bejegyzést dobott ki.. :$ :) Ejj, nem kéne sokat káromkodnom, mert rossz fényt vet rám.. :D :P

Különben, ha valakinek nem lenne a közelében naptár, azt tájékoztatom, hogy a hét közepénél tartunk. [pontosabban; 2009. január 28. szerda :D]
Ebből következik, hogy márcsak 2 nap és pénteeeek. :)))
Holnap, előreláthatólag 3 lyukas órám lesz. Elmarad az 1. [töri], de sajnos bekell menni, mert az O.fő bejön helyettesíteni... :| Ezenkívül, lehetséges, hogy hamarabb hazajöhetünk, mert nem lesz 6. óra [kémia] sem. :))


Áhá!! Tudom, mi az, amiről lassacskán 1 hónapja beakarok számolni, de eddig még nem sikerült, nagyrészt feledékenységből. :P

Az év első csalódása/kiábrándulása
Lakatos Krisztiánhoz köthető, mert nemrégiben [hehe, jó vicc, márvagy 2 hete. Vagy több? :P ] szerepelt a Tv2 Hal a tortán című, nagyon színvonalas... műsorában. Amit csakis Őmiatta néztem. Sikeresen ki is ábrándultam belőle, mert megismertem az igazi arcát. A képernyőn keresztül és a viselkedése alapján eléggé úgy tűnt, hogy kicsit elvan szállva magától.. Beszólogat mindenkinek, leugat másokat, és ez egyáltalán nem szimpatikus nekem. A zenei tehetségét elismerem, mert tényleg Isteni hangja van, de attól még nem kell másokat oltogatni...

Nkuya Soni-át is megismertem közelebbről, és az ő viselkedése Krisztiánén is túltett. Bár mondjuk, nekem már az sem jött be, hogy kiesése után rögtön rohant a nyuszis magazinhoz, régi álmát megvalósítani... pff

Szóval, a Megasztárosok közül, elég kevés ember van, aki ugyanolyan maradt [legalábbis látszólag], mint a bekerülés előtt. Ilyen pl. Fekete Dávid, akiben egy jólelkű, önzetlen, kedves, aranyos, és nem utolsó sorban helyes :)) fiút ismertem meg. :D akinek a hangja is a helyén van. :-)

Zárásul még annyit, hogy a Hal a tortán adásai alatt sikerült kellemesen is csalódnom.
Méghozzá Hienben, akit eleinte nagyon nem kedveltem. sőt... Viszont a főzősműsorban nyújtott viselkedés alapján egyáltalán nem olyan, amilyennek hittem. Egy kedves, bohókás kiscsaj, aki nincs elájulva attól, hogy részt vett a Megasztárban. Ezután is éli tovább az életét, csak kicsit másképp.. :D

Walter von der Vogelweide: Ó jaj, hogy eltűnt minden...
/részlet/

Ó jaj, hogy eltűnt minden, hogy hull le évre év!
Éltem valóban én, vagy álmodtam itt elébb?
Amit valónak hittem, nem volt talán sehol?
Mély álom ringatott el, csak nem tudom mikor.
Most íme fölriadtam és oly idegen,
mit úgy ismertem én még, akár a tenyerem.
Az emberek s táj, amelyet úgy szerettem,
gyerekkorom kalandos vidéke ismeretlen.
Ki akkor víg barát volt, ma sír felé hajol,
erdőt irtottak erre, amott bedőlt major;
s ha régi patakunk is másképpen folyna itt,
mint hontalan, csak nézném eltűnő fodrait.
Akikre ismerősként gondoltam még tavaly,
alig köszönnek s mindent betölt a baj s a jaj.
Úgy foszlik semmivé most a boldog és merész
gyerekkor, mint a tenger vizére mért ütés
örökre már, ó jaj!
 

Nos, ez jó kérdés..
Talán azért, mert kicsi az esélye, hogy 18 évesen megtaláld az Igazit?
Vagy mert TE kezdettől fogva többet adtál ebbe a kapcsolatba?
Nem tudom, de nincs is jogom válaszolni, hisz az ég világon semmi közöm [már] hozzád... És a kérdést is bizonyára költőinek szántad.


Én meg nem tudom, hogy örüljek-e, vagy sírjak??? Pár hónapja kicsit sem sajnáltalak volna, mert legalább TE is megtudtad volna, hogy mit éreztem én, amikor leszartál, holott tudtad, hogy mit érzek...
De most... ennyi idő elteltével márcsak meglepődni tudok, hogy hogy, s miként érhetett véget az eddig jól működőnek tűnő kapcsolatod? Már a képek, és a kiírásaid alapján úgy tűnt, hogy TE jobban szereted, mint ő téged...
És lám, nem tartott tovább 3 hónapnál [helyesbítek, a pontos dátumot én sem tudom].

Mindenesetre, az összes dologtól eltekintve, amit valaha a TE társaságodban éltem át;
kívánom, hogy találd meg az Igazit, és élj vele boldogan egész hátralevő életeden át!

 

Nálunk a Suliban ritkán fordul elő olyan, hogy egyszerre 11 tanár beteg, vagy valamiért hiányzik. De ez most megtörtént! Hétfőn töri T.Z.-t írtunk volna, de a tanár hiányzása miatt elmaradt. Ma pedig matekból lett volna egy nagy doga, de ezt sem írtuk meg. :D

Rajtuk kívül [aki engem is 'érint'] még a biosz-kémia szakos tanárnő, és a földrajz tanárom hiányzik. Jó kis hétnek nézek elébe... :P