[egy kicsi belőlem]

.. Chris Pine-mániában szenvedek. Áhh, ez nem is szenvedés, hanem... valami egészen más.. Sokkal jobb... :))
Nevezzük inkább Imádatnak. :D

Emlékszem, hogy 2009. január 1-én láttam először, a Vakrandiban. :D
Korábban már beszámoltam róla, hogy egy vak srácot alakít benne.
És olyan jóóó lenne megszerezni azt a filmet!!! Nemrég láttam, hogy youtube-n fenntvan, de eredeti nyelven. :S Nekem dvd-n kell szinkronnal! ...
Na jó, amíg túlteszem magam azon, hogy egy darabig még nem tarthatom a kezemben a filmet, ti csodáljátok ezt a fotót Róla. :))
Én is azt teszem... :$ :D:D

Ja és ígérem; nem ez volt az utolsó kép Róla... :))
 

Lesz itt idézet, beszámoló és talán még kép is.. :P

Kezdeném ott, hogy betegségem alatt megnéztem dvd-n a Nász-ajánlatot - amit azt hiszem nem nagyon kéne reklámozni, mivel ha jól tudom, még adják a mozikban.. Ebből következik, hogy.... Tudjátok. ;) Nekem tetszett, nem mondanám, hogy kurva jó és ahogy kijött, rohanok a boltokba megvenni, de tetszett. Márcsak a színészek miatt is jó, mivel Sandra Bullock-ot nagyon szeretem, Ryan Reynolds-t pedig úgyszintén. Bár ő nem elsősorban színészi tudása miatt lopta be magát a szívembe. :'D
Emlékszem, először talán a Penge 3- ban láttam. Mikor megtudtam, hogy az ottani "szőrös pacák" [nem rossz értelemben :P] egyezik azzal a "simabőrűvel", aki a Mindenképpen talán-ban és hasonló csajos filmekben szerepel, kicsit meglepődtem. A szakáll öregíti, de szerintem azzal is jól néz ki. :P

A filmekre visszatérve; majdnem 100%, hogy a héten beszerzem a Rómeo + Júliát. Egyrészt mert kijött szinkronnal, másrészt levan árazva, harmadrészt pedig szerepel a filmlistámon. :) És a Pán Péter óta semmit sem vettem, szóval itt az ideje. Pénzem is van most, így semmi nem tarthat vissza. :)

Azt hiszem a végére már csak az idézetek maradtak. Úgyhogy tessék figyelemmel olvasni! :)

"Nem tudok valamiben segíteni?
Csak állok itt az ujjammal a valagamban."
                                    /Született feleségek/

"Nem azt akarom mondani, hogy a Botond tökéletes, de a Botond tökéletes."              /Barátok közt/

"A bárcsak szó azoknak való, akik a múltban élnek."
                                            /Esküvőláz/

"- Miben segíthetek?
- Nem tudsz egy jó bérgyilkost?"
               /Egy bébiszitter naplója/

"Segítene, ha szenvedélyesen ecsetelném a végzetem?"
                                    /Így jártam anyátokkal/

"Az én fiam nem lesz izzadt kis f*sz!"
                          /South Park/
[Elmondja az Apjának, hogy éneklés helyett kosarazni szeretne, de az Apja ezt nem támogatja..]

"Megpróbálok az anyja lenni a gyerekemnek, erre lebulldogoznak."
                                                    /Barátok közt/

Muszáj még írnom néhány [?] sort, mert az idézetek eszembe juttattak pár dolgot.
Először is; sajnos, vagy nem sajnos a Született feleségeket már nem nézem, mert egy időben nagyon későre tették, így lemaradtam és azóta nem tudtam felvenni a történet fonalát. :P Pénteken mégis belenéztem, mert kiváncsi voltam, ki mennyit változott!? Hát rengeteg dolog történt, mióta nem láttam.. De azt kétlem, hogy visszafogok szokni rá.

A másik dolog, hogy a South Parkot se nézem, de azt nem is néztem régebben sem. Engem valahogy sosem fogott meg. Nem tagadom; vannak benne vicces dolgok, de engem nem köt le eléggé. Ha netalántán mégis arra lennétek figyelmesek, hogy sokat idézek belőle, az azért van, mert a Bátyám nézi, én meg elkapok 1-2 jó szöveget. :'D Ha pedig mégis rászoknék, arról úgyis befogok számolni! :)

Ami a következő sorozatot illeti; engem nagyon meglepett, hogy Magdi nénit úgy írták ki a Barátok közt-ből, hogy meghalt. Tudom, hogy más megoldás nem nagyon akadt, de az, hogy a halála után még ekkorra cirkuszt is csapjanak, az már kicsit durva volt.. :S Ez a kalapos-story, meg az, hogy eleinte Vili bácsit gyanusították.. :|
Nekem soha nem volt a kedvencem [és most már nem is lesz], de azért nagyon furcsa lesz nélküle..

Legvégül pedig [mostmár tényleg!] annyit, hogy F kezd rászoktatni az Így jártam anyátokkal-ra. Ő leginkább P hatására szokott rá, és szépen kezdi velem is megszerettetni ezt a sorozatot. :) Még nem láttam olyan rengeteg részt, hogy ajánlani tudjam én is, de azért a figyelmébe ajánlanám annak, aki estleg nem ismerné.. :)
 

A hét utolsó két napját itthon töltöttem megfázás miatt. [A doki szerint valami vírusos mittudomén mi..] Azt hiszem jól is jött egy kis itthonlét a szerdai kiborulásom után.. Persze mostanra sem lettem sokkal jobban, hisz elszomorít a gondolat, hogy egy olyan dologgal kell felhagynom, amit szerettem csinálni..
Amellett az is eszembe jutott, hogy B megint milyen ügyesen felszívódott.. Sokszor gondolok arra is, hogy sokat kell tanulnia, vagy ilyesmi, de akkor is mérges vagyok rá. És még csak az sincs, hogy egyikünk sem ír a másiknak. Közel 1 hónapja írtam neki iwiw-en, de semmi válasz.. Még csak el sem olvasta. [Mentségére legyen mondva, alig volt fönn..] Nem örülök neki, hogy semmi hír róla.. De az is biztos, hogy ebből a "levelezésből" sem lesz semmi több. Pedig pont ő említette, hogy "face to face" szeret beszélgetni.. áááh..

Na de, a nap híre, hogy az én dráááága egyetlen, imádott, aranyos és még sorolhatnám milyen kutyám ma 9 éves!!!! :D:D:D El sem hiszem, hogy ennyi éve megvan. Bár ha belegondolok, tényleg jó ideje volt már, hogy Anya rátalált.. :) Életem egyik legboldogabb pillanata volt, mikor megpillantottam a kezében az akkor még induripinduri kis gombócot.. Annyira vágytam egy kutyára, emlékszem, még a Jézuskának is írtam levélben, hog kis kutyát szeretnék Karácsonyra.. Persze ez jó ideig szóba sem jöhetett, mivel nem kertes házban élünk.. De a sors végül megajándékozott egy édes kis jószággal, akit a mai napig imád az egész család. :))) Mégha gyakran ok nélkül üvölt is, és rágcsálja a lábunkat, meg az udvarra pisil.. :D
Szóval ezúton is Boldog Szülinapot kutyikámmm! :D:D:D

Nem is tudom, miért lepődök meg azon, hogy nem vagyok tartósan boldog. Nekem mindig a rossz időszakom tart sokáig. Néha azt gondolom, soha nem is lesz vége..
Most is; még szinte el sem múlt a délutáni bőgésem nyoma, máris rám jött a sírhatnék. Mert elegem van az életből. Utálom, hogy nekem a negyed 3-ig tartó Suli után még külön órákra kell rohangálni, és csak 4 körül vergődök haza, mint Anya. Utána neki is kezdek a tanulásnak, mert persze másnapra több oldalnyi feladatom van. Az írásbelit vagy sikerül itthon megcsinálni, vagy marad az órák közti szünetre.. Utána jöhet a szóbeli.
Ma zeneirodalom alatt buktam ki nagyon. Már ott is alig tudtam visszafogni magam. Kicsit csodálkoztam is, hogy a tanárnő nem vette észre a könnyeket a szememben. Az első fél óra után végig az járt a fejemben, hogy mások már rég otthon ülnek, vagy a pasijukkal vannak.. Én meg bennt poshadok, hallgatom, amit beszél és hallgatok akkor is, amikor épp tőlem kérdez valamit. Borzasztóan elszomorított a gondolat, hogy mostantól egy szabad percem se lesz hétköznap, hétvégén pedig majd a dolgozatokra készülök, és ha nem értek valamit, akkor meg régi könyvekből igyekszem felzárkózni.
Idén már F sem folytatja a gitárt, így mindenhova egyedül megyek. És amég én a külön óráimon vagyok, ő boldogan tölti az időt a pasijával. H úgy szintén..
Nemrégiben kaptam is egy kedves célzást, hogy nekem miért nincs már valakim? Próbáltam tartani magam, hogy ne lássák rajtam, hogy mennyire rossz állandóan egyedül lenni és azt hiszem sikerült is. Nekik fogalmuk sincs róla, milyen érzés, amikor mindenki boldog körülötted, te pedig másra sem gondolsz, csak arra, hogy ez már örökké így marad..
Még csak egy barát sincs a 'közelben', akivel megtudnám beszélni a gondjaimat.

Most is csak azért jöttem ide, mert muszáj volt kiírnom magamból, amit érzek és mert épp szikkad a hajam, a pár perces mosás után.
Ezért aztán megyek is, mert ha sietek, talán még marad hajszárítás után egy kis időm még a franciára..

Ilyenről is ritkán írok, hiszen mindig a Suliba járok vissza különórákra. Idén a gitár mellett zeneirodalomra is járnom kell, mert megszűnt a zenekar. :'( Továbbá ott van még a röplabda is. De mivel az év végének közeledtével [Na jó, tudom az még azért odébb van.. :D] egyre közelebb kerülök/kerülünk az érettségihez, ebben a tanévben lesz 1 nap 8. órám is. Mert az ének tanár azt javasolta nekem meg F-nek, hogy járhatnánk ének-érettségi felkészítésre heti 1 órában. Szerinte ugyanis képesek lennénk letenni az érettségit, ezzel megkönnyítve magunknak is a dolgokat, hiszen így nem kell fizika, kémia, földrajz és ehhez hasonló tárgyakból 'vizsgázni'. Anya szerint ez nagyon jó dolog és én is úgy vélem, hogy nem árthat.. :)

Na de amit valójában írni akartam az "Iskolán kívüli program" címszó alatt, az az, hogy ma egyik osztálytársam [Mostantól legyen a neve Hh] áthívott magához. :)) Meglepődtem, de örültem is neki nagyon, ezért beleegyeztem. Fél óra alatt értünk hozzájuk, ahol már várt ránk az ééédes drááága kutyája. :)) Később hazaért az öccse is, meg az Anyukája, akikkel szintén nagyon jól elszórakoztunk. :D
Nem maradtam túl sokáig a leckék miatt, de jól éreztem magam, és úgy néz ki, nem ez volt az utolsó alkalom, hogy nálluk voltam. :)) Tervezem, hogy valamikor én is meginvitálom, viszonozva a mai napot. Majd meglátjuk.. :)

Olyan jól sikerült a mai nap, hogy elsem hiszem, hogy reggel még az futott végig az agyamon, hogy jobb lenne itthon maradni.. Kár lett volna, hiszen akkor most nem lennék gazdagabb egy töri 5-össel. :D:D:D Ugyanis én feleltem ma. :))) Mikor napló kinyitás előtt rám nézett G, és látta, hogy nem passzolok, már biztos voltam benne, hogy engem fog kihívni. :) Persze előtte még húzta kicsit; jött a szokásos tanár-duma, hogy; "Hmm... Vajon ki legyen?..." :D De utána mondta a nevem, én pedig boldogan kifáradtam felelni. :)) Miután helyrementem, azt mondta, hogy megvan elégedve, mindent elmondtam, nem volt se gyors, se lassú. :) Örültem a dícsérő szavaknak nagyon. :D

Ami azt illeti a magyar óra is jó volt, bár mostanában a tanár nincs túlzottan megelégedve velünk, hiszen senki, vagy csak nagyon kevesen készülnek az órára.. :S De én a kezdeti nehézségek után mindig élvezem az órát, mert érdekes dolgokról szoktunk beszélni. Ma például a Tartuffe kapcsán jött szóba az emberi hiszékenység és a bűn. Ezekről beszélgettünk, és a tanár olyan dolgokat is mesélt, amit mindannyian ámulva hallgattunk.
Magyar órán mindig olyan nagy igazságok hangzanak el, amiket legszívesebben azonnal leírnék ide, ha tehetném.. Mert valamiért mindig az jut eszembe, hogy mást is szembesíteni kéne a valósággal. Még akkor is, ha csak köztudott dolgokról van szó, amit mindenki tud valahol mélyen..
És ha már szóbakerült a Tartuffe, íme az a néhány [?] szöveg, amit olvasás közben aláhúztam. :)

"Lehet-e mondd, hogy egy férfi bűvöljön el,
Hogy minden egyebet így végképp feledel?"

"Kis semmiségeket bűnné nagyítva lát,
A múltkoriban is vádolta önmagát."

"A józan észt bizony ők túl szűknek találják,
És jellemük szerint lépik át a határát."

"Többé nem szólok egy szót se... de gondolok!"

"...Nem a más szívével szeret..."

"Erős szivet kíván a szerelem.."

"S szívében sohasem vonzotta még felém igazi szerelem.."

"Nem is nagy veszteség, könnyen pótolja más,
Megvigasztalja majd magát a változás."

"Az ember csak beszél, de nem mindig cselekszik,
Gyakran hosszú az út a szándéktól a tettig."

"Az én lelkemre is nagy boldogság derül,
Hogy együtt lehetünk, kettesben, egyedül."

"Kétkedni könnyű a hirtelen fényü sorsban,
S nem hisszük el, amíg nem élvezzük ki gyorsan."

"Azért, mert rászedett egy szemtelen gazember [...]
Hirtelen azt hiszed, hogy mindenki ilyen."

"A látszat, istenem, gyakran tévútra visz.
S hányszor csalódhatik az ember szeme is!"

"Szándékomat dühük sem másíthatja meg..."

"Szeme az emberi szívekbe lát bele,
S nem téveszti meg a csalók művészete."