[egy kicsi belőlem]

Children of Distance: Ha sírsz

Fogva tart egy érzés, ami minden nap megérint
Ami elragad örökké és éppen ezért tévhit
Hogy elfuthatsz előle hisz utól ér az élet
Hiába is éled, hogyha érzed már a véget
Mert a magány most az életed, és erről szólnak napjaid
Könnyed is kicsordul, ahogy felemeled karjaid
S arcodon a könycsepp is, végig fut most lassan
Kérlek hidd el nekem, hogy én tényleg nem akartam
De nincsen már mit tenni, én nem kellek már senkinek
S ha ismernéd az életem, akkor te is elhiszed
Hogy éjszakákat sírtam át, egyedül és gyáván
És könnyeimmel küzködtem, más mosolyát látván
De ha sírsz akkor a lelked, minden érzést elfed
S kiadja így magából az összegyűjtött terhet
Ezért örülj annak ha sírsz, mert boldog lesz a sírod
Mert eltűnik a bánat, ha minden nap kisírod

Refrén:
Ha sírsz, ami jó, az a szó, nem létezik csak egy hegyes karó,
Ami szúr, sziveden át, ilyenkor nincs igaz vígasztaló barát,
család, vagy más, ami hibás az az élet, ami mindig cserben hagy téged
Mert a boldogságot hajszolod, de csak csalódások érnek
Így a magány könnyek hadán talál rád, talán végleg.

Arcodba temeted kezed a gondoktól meggyötörve
Fáradtan üldögélsz, az asztalon a könyököd
Majd beletúrsz a hajadba, az ujjaid ökölbe
A fájdalom marja lelked, de a szemed könyörög
Sírni valakiért, sírni valami miatt
Átöleled a Bánatod, hogy a fájdalmadat kiadd
De ne szégyeld soha, ez nem a gyengeség jele
Ha az élet iskola, akkor ez az érző ember jegye
És ne várd azt, hogy valaki vígaszt adjon
Mert csak okozója lehet, az ki vígasztaljon
Ha könnyezik a szemed, akkor könnyezik az ég
Akkor elszürkül a világ, akkor fakó ami szép
És ha nehéz szívvel fekszel, megváltoztathatatlan
Hogy meglátszik majd reggel, hiába takar paplan
Hiába menekülsz, a sok nyomasztó gond elől
Ha a Bánat megtalál, Így kap el és megöl

[refrén]

Hogyha sírsz, akkor minden ami zajos az elhalkul
Ha könnyeid hullanak, a színes világ kifakul
De sírd csak ki magadat, sírj nyugodtan a vállamon
Minden ami bennem jó, azt neked átadom
Tudom hogy rossz dolog, hogyha átvágják az embert
De azt is tudom, hogy hiába ragadnál most fegyvert
Hát ne törődj semmivel, csak engedd el magad
Én veled maradok amíg, bánatod nem apad
Az élet egy nagy csapda, mibe sokan bele esnek
De én nem törődöm vele, hisz vannak kik szeretnek
Tudom hülyén hangzik, de jót kell látni a roszban
Emlékezni a jóra, és hinni a jó dolgokban
Hogyha ezek megvannak, akkor nem kell többé sírnod
Mit fájna elveszítened, attól önként meg kell válnod
Ha mégis nagy bánat ér, és a könnyeid potyognak
Hát sírd csak ki magadat, és hidd el jobb lesz holnap

[refrén]

Nem gondoltam volna, hogy ma még leülök a gép elé. Illetve gondoltam rá, de nem hittem, hogy meg is fog valósulni.. Mert annyi dolgom van, hogy szerintem egész hétvégén nem fogok kimozdulni se. :( Pedig úúúgy elmennék sétálni. Most még az idő is szép..
Ma annyira borzasztó volt, mikor Anyával lementem vásárolni, és tudtam, hogy miután hazaértünk, megyek vissza pótolni és törizni. És az is rossz volt, hogy éreztem Anya hangján, hogy szeretne délután kimozdulni kicsit.. Velem. Én pedig mondtam neki, hogy pótolnom kell, meg sok a lecke és hajat is akarok mosni. Holnap sem lesz hosszútávú kimozdulás. Főleg azok után nem, hogy még hajmosás sem volt ma. :O

A másik rossz dolog az elmenetellel kapcsolatban az volt, mikor fizetéskor feltünően jó kedvem volt és nem mondtam meg Anyának, hogy miért. A pénztáros pedig elkezdett mosolyogni, és azt mondta, hogy biztos csak annak örülök, hogy itt a hétvége és nincs semmi dolgom. Hanem megyek bulizni, vagy randim van.
Képzelhetitek hány másodperc kellett ahhoz, hogy lefaggyon az arcomról a jókedv. Amit mellesleg csak egy rohadt újság megvétele okozott..
Utáltam azt a néhány percet. És azt is, hogy folyton boldog szerelmespárokat látok..

Miután Rátok vetítettem [szokás szerint] a rossz hangulatomat, most jöjjön egy kis jó hír is!
Hétfőn végre a kezemben tarthatom majd a Rómeo + Júliát és ha minden jól megy, a 27 idegen igen is meg lesz 1 héten belül. :)

Most csak ez a két film vidít fel kissé..

Ohh, ma láttam egy helyes fiúúút.. :) Bevallom, majdnem biztos, hogy azért tetszett annyira, mert emlékeztetett valakire.. Elmondjam kire? Vagy legyek gonosz? :P
Na jó, nem kertelek; P-re hasonlított. Olyannyira, hogy mikor először megláttam, azt hittem P az. Utána még szemmel tartottam egy darabig és megbizonyosodtam róla, hogy nem P volt.. :P Mindegy, a lényeg, hogy helyes volt.. :) És ahogy észrevettem, Ő is nézelődött arra, amerre F-el álltunk.. :D

Hamár fiúknál/pasiknál/férfiaknál tartunk.. Muszáj megemlítenem a mai nap fénypontját. [Volt olyanja is, nem csak mélypontja.. -.-]

Kémia óra közepén, egészen pontosan 14.47-kor G bejött a terembe, hogy odadhassa a tanárnőnek a naplót. A lényeg az egészben az volt, hogy épp ő volt a fejemben, és mikor kopogtak, azt mondogattam magamban, hogy "G legyen az, G legyen az." És ő volt. :)))
 

Így kivánok mindenkinek jó éjt... :)

Fáradt vagyok, dühös és elegem van.
Mától ugyanis minden pénteken 7 óránk lesz. Ez semmilyen szempontból nem jó, hiszen nekünk röplabdánk lenne, a többiek pedig mennének már haza, hogy végre szabadok legyenek két napra és péntek délutánra. De mostantól negyed 3-kor tud mindenki hazamenni, mi pedig onnantól tudunk/tudnánk menni röplabdára, kemény 1 órára a 2 helyett. Nem elég, hogy csak heti 1 röplabda van, de most már arra sem tudunk rendesen járni. A mait ki is hagytuk, mert totál elegünk volt a Suliból. Nekem speciel nem is volt cuccom, ahhoz meg nem volt kedvem, hogy hazarohanjak érte, hogy aztán fél órára fölvegyem..

Most aztán totál elegem van! Mindenből!
Abból, hogy heti 3× van 7 óránk.
Abból, hogy a 7. óra után rohanhatok külön órára.
Abból, hogy mindig kell tanulni egyik napról a másikra.
Abból, hogy minden órán minimum 2 oldalt írunk.
Abból, hogy a tanárok elvárják, hogy odafigyeljünk, jegyzeteljünk, készüljünk az órára és maradjunk csöndben.
Abból, hogy a szüneteim is azzal telnek, hogy átnézem a következő óra anyagát.
Abból, hogy pihenni is alig van időm, mert mikor végre hazaesek, kezdhetek neki a másnapra való fekészülésnek.

Ennek már soha nem lesz vége? 

[Most pedig megyek pótolni, hogy legalább az ne maradjon hétvégére..]
 

Kaptam még 1 napot, így holnap is itthon leszek. :P De most már igyekszem hasznosabban eltölteni az időt. Pótolni fogok, rendet rakni és filmezni. :)

Ma kétszer is lementem a dokihoz -.- , mert első nekifutásra nem ő volt a rendelőben, ezért úgy gondoltam, hogy délután visszamegyek. De nem bántam meg a fél órás potya-utat, mert találkoztam P-vel. [Nem F "péjével" :P]
Ez az a srác, akit kb 3 éve ismertünk meg F-el és V-vel az egyik törzshelyünkön. P és egy haverja ott bringázott, aztán valahogy szóba elegyedtünk és azóta kialakult egy köszönőviszony köztünk. Sőt, múltkor egy darabig együtt mentünk haza, mert P megvárt minket és beszélgettünk. :) Azóta ez sajnos nem ismétlődöt meg, mostanában mindig csak köszönés van és semmi több..
Mondjuk a mai találkozáskor én annyira meglepődtem, hogy hirtelen nem is jutott eszembe semmi. De örültem neki, hogy összefutottunk.. :) Nekem nagyon is szimpatikus P. Jó lett volna dumálni....

"Másoknak is vonzó az, aki önbizalmat sugároz." /Beépített szépség 2./

"- Biztos, hogy elég nagy neked ez a lakosztály? Az én egész lakásom beférne a zuhanyzódba.
- Tőlem nyugodtan beköltözhetsz.." /Beépített szépség 2./

"- Kérése nekem parancs.
- Akkor kérem ne smárolja le az órámat, nem vízálló." /Beépített szépség 2./

"Valentín Napon együtt ebédeltem anyámmal a Déli Plázában. Egy embert halálra gázolt egy busz. A karomban halt meg. Arra gondoltam; nem érhet véget egy élet így Valentín Napon. Azokra gondoltam, akik szerették ezt az embert, akik haza várták, akik soha többé nem látják.
És mi van, ha nincs senki? Mi van, ha úgy éljük le az életünket, hogy senki se vár? Kocsiba ültem és visszatértem a tóparti házhoz, hogy választ keressek ezekre a kérdésekre. Téged találtalak. Boldogan vesztem el benned. Boldogan vesztem el ebben a gyönyörű álomban, ahol nem mozdul az idő. De ez nem a valóság. Meg kell tanulnom élni a saját, valós életemet. Kérlek ne írj többet. Ne keress. Hagyd, hogy elengedjelek.." /Ház a tónál/

"Az élet nem regény. Egy pillanat alatt véget érhet." /Ház a tónál/

"A történelem csupa megfejthetetlen jelenség." /Megérzés/

"- A hit annyi, hogy higgy valamiben, ami túlnő rajtad. Olyanban, ami nem látható, hallható, tapintható. Mint a remény, a szeretet.
- Csakhogy én már lemondtam ezekről.
- Talán próbáld meg visszaszerezni őket.
- De ha túl késő?
- Sosincs túl késő. Felismerni, hogy mi a fontos az életünkben és harcolni érte.
- Nem tudom, miért harcoljak.."            /Megérzés/

"Ha mégegyszer megfogod a seggem, akkor álmodban foglak kiherélni." /Nász-ajánlat/

"Nem könnyű tönkretenni mások életét, ha tudjuk, hogy milyen csodálatos emberek." /Nász-ajánlat/