[egy kicsi belőlem]

"Ha az ember szeret valakit, mindig megdobog később a szíve, mikor hall róla, vagy látja." /Márai Sándor/

"A szerelem olyan, mint egy kád forró víz – nyakig elmerülsz benne, aztán szép lassan kihűl." /Ismeretlen/

"A szerelem vak. Elbotorkál melletted, vagy felborít." /Vavyan Fable/

"Aki kell,
az kell,
nem azért: amilyen, hanem
annak ellenére, hogy bármilyen." /Simonyi Imre/

"De sokáig elnéznélek, ha még egyszer láthatnálak!" /Váratlan utazás c. film/
 

Bele is vágnék a közepébe, mielőtt még elfelejtenék valamit leírni. :)
A tegnapi délelőttöm meglepően indult. Beértem a Suliba, és 1 perc alatt már mindenki ott sündörgött körülöttem,hogy Névnapom alkalmából köszöntsön. [No persze az osztály nagy része csak akkor tudta meg, hogy aznap van...]
Amennyire tartottam az egésztől, annyira meglepődtem, hogy ennyien gondoltak rám. F szerintem elfelejtette, mert amikor néhány percig 'csak rólam' szólt minden, ő a háttérbe vonult, és írt nekem egy SMS-t. Amiből nekem az jött le, hogy inkább úgy tesz, mintha ő kezdettől fogva SMS-ben szeretett volna engem felköszönteni, ahelyett, hogy odajöjjön és személyesen mondja, hogy Boldog Névnapot. Biztos nem esett neki túl jól, hogy az osztálytársaink előbb mondták, mint ő. Hát nekem sem esett jól...
Anyától már megszoktam, hogy reggel nem mondja, hanem miután beért a melóhelyére, ír egy üzit, de nekem sokkal többet jelentene, ha ő is inkább személyesen mondaná. Így mindig úgy tűnik, hogy elfelejti, aztán egy SMS-sel elintézi.. Pedig tudom, hogy nem így van.

A délelőtt továbbá sok-sok nevetéssel telt. A töri, és a földrajz órát is végignevettük. :D Nem is értettem magam, hogy tudok ilyen felszabadultan nevetni, amikor inkább szomorkodnom kéne F & B miatt.. De mivel egész d.e. nem is láttam őket, próbáltam másra koncentrálni. Sikerrel. :)

Suli vége után siettem haza, hogy készülődjek a készülődésre. :D
Magyarul; hazajöttem átöltözni, megcsinálni a hajam, hogy szép legyek majd a Farsangra. :) Kb fél 3-ra visszaértünk H-val, és onnantól kezdve egészen 17:50-ig nem is nagyon volt megállás, csak akkor, amikor nem tudtuk mit kezdjünk magunkkal. :P
Ide-oda rohangáltunk, mert segítettünk dekorálni, és intéztük a többi dolgot is.

A Farsang fél órás késéssel kezdődött. Először nyitó-tánc, majd a - már jól megszokott - jelmezverseny, limbo... Az eleje mindig uncsi, főleg nekünk "nagyoknak", mert mi ugyebár már kinőttünk a beöltözésből. :) Csak ezek után jöttek a - számomra - lényegesebb dolgok. Pl megérkezett F.!!! :D:D Aminek ugyan örültem, de már bennem volt a félelem is, hogy akkor a barátnője is itt van valahol...
F és a bandája is föllépett, és mikor ők következtek, ott voltam én is, meg B és a barátnői is a teremben. Elég közel voltunk egymáshoz, így féltem hosszabb ideig F-re bámulni, mert nem akartam, hogy kiszúrják, hogy nézem.. Sajnos eleinte nem tudtak elkezdeni zenélni, mert problémák merültek fel, ezért aztán én kimentem ügyelni. Amit annyira élveztem, hogy H-val közel 1 órát ott ültünk, és figyeltük ki jön be, ki megy ki. :)
A DISCO közel sem volt olyan, amilyenre számítottam. Kevesen voltunk, a zene sem volt az én stílusom [mármint olyan értelemben, hogy nem nagyon volt olyan szám, amire lehetett táncolni egy jót].
Volt egy időszak, amikor teljesen feleslegesnek éreztem magam, mert mindenki jól érezte magát körülöttem; táncoltak, énekeltek, buliztak. Néhány barátnőm felakart menni a színpadra karaoke-zni, én meg ott álltam a terem közepén tök egyedül. És azt sem tudtam, mit kezdjek magammal... Eszembejutott néhány ember a múltamból. Aztán a mai napra gondoltam..
Miután túlvoltam ezen a néhány percen, H-val kitaláltuk, hogy leugrunk a matek tanárhoz beszélgetni. :D Legalább fél órát lennt töltöttünk az alagsorban, és jókat nevetgéltünk.
A bulinak előbb lett vége, így háromnegyed 9-kor mentünk pakolni, és fél 10 körül már úton voltunk a legközelebbi Meki felé. :) Sajnos mi nem maradhattunk, mert Anya hazapaterolt minket, ezért aztán az este további része kicsit el lett rontva, de én azért örültem, mégha nem is tudtam pontosan, hogy merjek-e örülni!?
Ugyanis, F kétszer is elhagyta a Sulit [mégha valójában nem is lehetett volna visszajönni, miután kimentél.. De szerencsére az a hülye portás nem vette észre, hogy F már 1× kiment. :))], és mindkétszer EGYEDÜL távozott. Aminek én őszintén örültem... :)
Na de a lényeg; hogy mikor másodszorra ment el [akkor már véglegesen], akkor én voltam az ügyeletes, és - mint, ahogy mindenkinek - mondtam neki, hogy ha egyszer kimegy, nem jöhet vissza... Erre Ő; "Tudom, köszi, Szia." Jaaaaaaaaaaaaj, annnnyira aranyos volt. (L) :D :D :D Mikor már kiment az ajtón, H elkezdett nekem 'nyögni', hogy "óÓóó"... Én meg mondtam neki, hogy jaj mingyárt elalélok...
Pedig nem történt semmmi konkrét, én mégis olyan boldog voltam abban a percben :D
Hihetetlen, hogy 1 ember ennyire feltud vidítani egy sima, hétköznapi mondattal. De ugyanilyen lendülettel el is tudja rontani a kedvem... [A focin sikerült is kicsit lehangolnia]

Nos, ennyit szerettem volna az idei első [mert tudtammal lesz még több is!] péntek 13-áról beszámolni. :)

A napom - csakúgy, mint az előző kettő - rohangálással, és szervezéssel telt, mivelhogy Mi szervezzük a Farsangot. [ha nem tudnád! :P] Tulajdonképpe csak én, mert az osztályból a legtöbben tojnak rá magasról... Engem viszont leköt a szervezkedés. :) Élvezem. :D

Megkaptuk a matek dogákat.... 4-es alá alá !!!!! :Đ :Đ Ejjdejó. Legalább ez..
Hamár nagyszünetben megint szembesülnöm kellett a fájdalmas valósággal.
Smároltak.
Mindig ezt csinálják. Legalábbis, amikor én arra járok... :'( Pedig nem mondhatnám, hogy 'hűde' gyakran megyek arra. Még azt az emeletet is kerülöm. Máramennyire csak tehetem..
És persze sosem vagyok ilyenkor egyedül. Mindig ott van velem valaki, akitől megint csak azt a végtelen nagy sajnálatot kapom. Mégha nem is említi meg, mert abban reménykedik, hogy én nem látom őket..., akkor is kiül az arcára abban a pillanatban az a rettentő nagy elkeseredés, amit inkább nekem kéne éreznem. Érzem is, nyugi...

A lényeg; az elkövetkezendő 2 nap nagyon rossz lesz. Má relőre félek mindkettőtől, de legfőképp a holnaptól. :'(

14-e pedig.. Valentín-nap. Amit ismét, csak úgy, mint az elmúlt xy évben, egyedül töltök majd...

Ennél szarabbul nem is kezdődhetett volna a hetem, amit amúgyis legszívesebben kitörölnék a naptárból.
Reggel eleve késve keltem [pedig most nem mentem olyan későn aludni], így az Iskolába sem értem be időben. F elég mérges volt rám, mert ő már rég késsz volt, amikor én még csak a kabátomat vettem föl. És az igazat megvallva nem kapkodtam. Tudtam, hogy késünk, és nem érdekelt túlzottan, hogy mennyit.
7.45-re beértünk, és az igazgató szokás szerint a kapuban 'köszöntötte' a későket. :@ Mi felviharzottunk a 2.-ra, és bementünk a wc-re, mert a cipőmben egy rohadt szög volt, ami egész úton beleállt a jobb sarkamba. F pedig pisilt. XD
A kapkodás után kitaláltuk, hogy mi lenne, ha nem mennénk be angolra, hanem megvárnánk az óra végét ott a mosdóban. Jó ötletnek tűnt, egészen fél másodpercig, ugyanis bejött egy nő. Mi azonnal elhagytuk a mellékhelységet, és kénytelenek voltunk bemenni órára, mert az igazgatóhelyettes is ott lébecolt az emeleten.
Ennyit a "nagy" tervről. Egyszer akarunk lógni [mármint úgy, hogy ott vagyunk az épületben, de nem megyünk be órára] és akkor sem jön össze.
Ezután a fantasztikus kaland után várt ránk egy fincsi kis angol dolgozat. Hurrá! Levegőt venni nem volt időm, és gondolták, hogy majd lesz energiám, kedvem, erőm dogát írni!? Ráadásul az az idióta tanár meg is kérdezte, hogy "Hol voltatok?" Legszívesebben elküldtem volna.... ODA, de inkább leültem a helyemre, és próbáltam koncentrálni.

Miután nagy nehezen túléltem az 1. órát, következett a tesi. Na még mitnem!
Azt az órát elintéztem annyival, hogy megmondtam a tanárnak, hogy nincs cuccom. Vagy 1-est kaptam, vagy pedig nem írt be semmit. Túlzottan ez sem érdekel[t].:Đ
Egész órán telefonoztam, illetve jókat kacarásztam szegény sorstársaimon, akiknek nem adatott meg, hogy a szekrényen ülve lógassák a lábukat. :P

Tesi után jött az irodalom, amelyen újabb RD [röpdoga. Jókis rövidítés, mi? :P] várt rám. Illetve azt hiszem, ez a Bibliáról szóló kis összeállítás inkább T.Z-nek nevezhető. Úgy érzem, ez nem lesz akkora kudarc, bízom benne, hogy nem lesz rosszabb 3-asnál.

Nos, a napom további szakaszairól annyit, hogy lemaradtam egy franciáról, mert intézkedtem a Farsangot illetően, 7. órában pedig földrajz nagydogát írtam, ami akkora kapa lesz, mint az előzőek.. :'(
A továbbiakban megyek bioszt tanulgatni, valamint összeírok minden fontos információt a Farsangra. [Soha ne akarjátok ti rendezni, mert sok melóval jár. Főleg, ha az utolsó pillanatban tudjátok meg, hogy Ti szervezitek...]


óÓó! Utóiratba még annyit, hogy a tegnapi film [-> Ha igaz volna..] nagyon tetszett. A vége felé már kezdtem félni, hogy nem Happy End lesz, de végül nem kellett csalódni. :) Ha minden jól megy, még a héten meg lesz DVD-n. :D