[egy kicsi belőlem]

Hát, ez a kép nem tükrözi túlzottan a boldogságomat, de szerintem látszik rajta, hogy őszi. A szünetet pedig már a címből kitalálhattátok. :)
A kép mellé mellékelek egy Petőfi-verset. Csakhogy minden szuper legyen, és őszies. :)


Petőfi Sándor:
 Itt van az ősz, itt van újra

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -

Kedvesem, te űlj le mellém,
Ülj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

Életemben nem vártam még ennyire az Őszi szünetet. :) Szerintem most is csak azért, mert hosszabb lesz, mint szokott lenni, és mert úgy néz ki, a 'bandával' is lesznek közös programok... :D Szünetben sok dolgom lesz. Rendrakás, ami már elég régóta esedékes, gitároznom se ártana, és olvasásra is szeretnék időt szakítani. Csak az a bökkenő, hogy lusta disznó voltam, és nem vittem le a könyvet kicseréltetni. Így könnyen meglehet, hogy már nem is fogom visszavinni. Ha mégis, nem tuti, hogy kicserélik, hisz 1 hónapja vettem. :S
Ááá nem szeretek Suliból írni, mert nem tudok olyannyira elszakadni a külvilágtól, mint otthon. Most is, itt járkál fel-alá az egyik oszt.társam, és totál idegesít, hogy olvasgatja, meg nézegeti, amiket csinálok.

A pénteki napot az osztály LEG-jeivel töltöttem. Gólyabál után még elkószáltunk, és puszival váltunk el egymástól. :)) Megtartottuk ezen jó szokásunkat, így mostmár minden nap azzal kezdjük a köszönést. :P
Ma elmaradt az első óránk. Tegnap összedugtuk a fejünket, és megdumáltuk, mi lenne, ha a keddet a Mekiben kezdenénk?? :D Mindenki támogatta az ötletet, így beültünk zabbantani. :)) Persze az együtt töltött idő alatt sokat nevetünk, és ugratjuk egymást. Nagyon jól érzem magam v e l ü k . :D

Hogy a címben szereplő kavarodásnak is eleget tegyek, tegnap volt egy fura érzésem, amit nem tudok beleilleszteni az életembe. K-ról van szó, megint. Ő is benne van abban a 'bandában', akikkel mostanában sok időt töltök. És jól érzem magam vele is. Tegnap viszont eléggé zavart, hogy úgy viselkedett F-el, mintha járnának... Holott erről szó sincs.
Este sétáltunk egy nagyot, és nem bírtam magamban tartani, ígyhát elmondtam F-nek, mit gondolok. Nem lepődött meg túlzottan. Azt mondta, valahol érezte, hogy nem tetszett nekem az, amiket szinte az orrom előtt csináltak.
Na, ez az érzés lenne az... Ha nem vagyok szerelmes, márpedig nem vagyok az, mert Őt még nem felejtettem el olyannyira, hogy rögtön másba zúgjak bele, akkor meg miért zavar, ha K másokkal is baromkodik??? Mostanában egyre gyakrabban gondolok rá. Meg én mondtam már F-nek, hogy eltudnám magam képzelni az oldalán... De ez még nem jelenti azt, hogy szerelmes vagyok!!!! Birom, és ennyi. Ráadásul azt se tudom, ő mit gondol erről? Szokott olyan dolgokat csinálni, amik félreérthetőek.. Tegnap is, mondja nekem, de tök őszintén, hogy jó társaság vagyok... Amire én nem tudtam mit mondani, csak mosolyogtam. :$
Ha lenne is rá esély, hogy valami legyen köztünk, mert kiderülne, hogy én sem vagyok számára közömbös, nem tudom, lenne-e valami!? Mert folyamatosan az exére gondolok, aki még mindig szereti. És úgy mellesleg a barátnőm. Nem vagyunk olyan 'hűdejóba', de nem tennék vele olyat, hogy összejövök azzal a fiúval, akivel ő már járt, csak vége lett, és még mindig szereti... Igaz, egyenes barátnak tartom magam, így biztos nem csinálok olyat, amivel megbánthatom azt, akit szeretek.

[...] !?

És hamár megasztár, akkor íme Puskás Peti vadiúj klipje, ami nekem tartalmilag, szövegileg, kinézetileg is nagyon bejön. :)
 

Tegnap is néztem, két kapcsolgatás, reklám, meg egyebek között. Én hülye elfelejtettem, hogy Showder Club van a COOL-on, így arról lemaradtam. Szerintem a mostani Megasztár-jelöltek között igenis vannak jók. A két kis 13 éves csajszit már rég hazaküldtem volna, mert szerintem ennyi idősen nem a TV-ben a helyük. Aláírom, hogy van hangjuk, de korai ilyen fiatalon ennyi mindent bevállalni.

Na jó, pár szót a zsűriről. Eddig egyiket sem ismertem igazán. Olyan értelemben, hogy tudtam, ki kicsoda-micsoda, de semmi több. Mostanra sikerült rájönnöm, hogy Friderikusz Sándor egy bunkó. Olyan szinten lealázza az embereket, hogy azok akár fel is adhatják álmaikat miatta. Szerencsére a másik 3 zsűritag talpraesett, így alkalom adtán mindig beszólnak neki, és jelzik, hogy nem kéne túlzásba vinni a parasztkodást. Eszenyi Enikőt nagyon megkedveltem. Úgy viselkedik a versenyzőkkel, mintha az anyjuk lenne. Tőle is kapnak kritikát, de csak építő jellegűt. Segíti a csapatot, és ez nekem nagyon tetszik.
Mester Tamásról különösebb véleményem nem volt eddig. Nem tartottam olyan 'hűdenagy' énekesnek. Meg azok a tollak a fülébe... xD De most kezdem nagyon megkedvelni. Ő is mindig szivatja Fridit. :))

Vagyok tegnap óta. :))) Mert gólyává avattak. :P Életemben nem éreztem ilyen jól magam. Mikor a bálnak vége lett, jött a DISCO, és az is isteni volt. Kitáncoltuk magunkat kellőképpen. :D:D Buli után beültünk még páran kajolni, ODA. De Ő nem volt ott. Sajnos. Pedig szerettem volna, ha látja, mennyire boldog vagyok. Nagyon jól éreztük magunkat, oltári volt.
Ja, és... ma nem voltam Suliba. :))) :$ Ez az idei második alkalom, hogy távol vagyok az órákról. :P Magyarul, most lógtam másodszorra. :D
De psssssszt, ez T I T O K !!! :) :)

Lassan már tényleg ott tartok, hogy V É G E !!!! Végre nem úgy gondolok Rá, ahogy eddig. Kezdek kiábrándulni Belőle. Ha hiszitek, ha nem, a Suli rengeteget segít. És az is, hogy mostmár kezdem felfedezni Benne a hibákat... Mert rohadtul nem olyan, amilyennek én képzeltem.

Egy év múlva ugyanitt, csak MI 3-an. :-)

"Az idő rohan.
Az idő senkire nem vár.
Az idő begyógyítja a sebeket.
De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk.
Időt, hogy felnőjünk.
Időt, hogy felejtsünk.
Időt." /Grace Klinika/



 

Pénteken végre kicsit részesülhettem a magányban, mert elmentem otthonról kiszellőztetni a fejem. Rámfért, azok után, amik mostanában történtek. Ugyan, nem mentem hosszú órákra, azért jól esett kicsit egyedül lenni. Persze rettegtem attól, hogy összefutok Velük, de szerencsére nem került sor a találkozásra. Egész úton agyaltam. Rajta, rajtam, Rajtuk. Mindenen. Arra jutottam, jót fog tenni egy ideig, ha nem gondolok a pasikra. Olyan értelemben, hogy most szünet jön. Talán kicsit nehezebb lesz így a felejtés, mert eddig, ha valakiből kikellett szeretnem, könnyítette a dolgomat az, hogy jött valaki más...
Helyette nem jön senki. Nekem kell túltennem magam a történteken, méghozzá egyedül. Most úgysem tudnék szerelmes lenni. Az nem így megy..
Kis időnek el kell telnie, hogy újra tudjak úgy gondolni egy fiúra, mint RÁ...

Hááát, van egypár dolog...
Például, hogy vasárnap totálisan kivoltam, mert egyszerűen semmit se tehettem az ellen, hogy ne gondoljak RÁ... Mert bármit tettem, minden Őrá emlékeztetett.
Mostmeg lassan abba a fázisba érek, hogy a szerelemből átnyergeltünk az utálatba. Mert mérges vagyok Rá. Úgy érzem, mostanra eltűnt a rózsaszín köd, és teljesen tisztán látom a dolgokat. És hülye voltam, hogy azt gondoltam, én vagyok a hibás!!!!!!!! Mert NEM így van. Én tényleg mindent megtettem. Még senkit nem szerettem annyira, mint Őt.. De ennek már kezd vége lenni. Nem tudok mit tenni. Ő írtózatosan boldog. És nem fogok beleköpni a levesbe. Nem fogom zaklatni. Nem vagyok ilyen. Szépen lassan felszívódtam, hogy Ő tovább élhesse az idilli kis életét. nélkülem ...

De ez még semmi!! Mert megint elkezdtem 'érdeklődni' K iránt. De NEM abban az értelemben! Csak jól érzem magam vele... Meg úgy érzem, ő is velem.. Talán csak azért van ez, hogy hamarabb felejtsek. Eddig mindig az volt a megoldás, hogy jött más. És szépen lassan kiment a fejemből az, aki addig tetszett.
De most kicsit rossz. Mert eddig úgy tudtam vele hülyülni, hogy nem volt lelkiismeret-furdalásom H miatt. Mert neki meg bejött a képbe más... Ma viszont beszéltünk, és elmondta, még nem tette túl magát K-n. És tőlem kért tanácsot, hogy mit tegyen? Én meg teljesen szarul éreztem magam, amiért olyan jókat mulatok K-val. Ő pedig végig ott van, és mindent lát...
Azt hiszem, leállok. Egy időre tényleg elég a pasikból!!!!

Csakhogy fokozzam a szart, holnap Suli. Hurrá, lehet örülni. Más esetben még örülnék is, de most minden összefogott ellenem. Ő becsajozott és totál boldog. Nem is lát a szerelemtől. Én meg majd' belepusztulok mindenbe.
Holnapra semmit sem tanultam. És úgyis tudom, hogy engem fognak feleltetni, velem iratnak dolgozatot, az osztálytársaim rajtam röhögnek majd, hogy semmit sem tudok, és az én kajám lesz ehetetlen. Engem tipornak a földre és a föld alá.
Mert tudják, hogy most sebezhető vagyok...

Most már látni sem akarom. Utoljára szeptember 14-én találkoztunk. És ez így marad... Mert nem tudnám elviselni a tekintetét. Bizonyára tudja, hogy én mindenről tudok. És elégedett magával, amiért megadta nekem a kegyelemdöfést. Belém rugott egy utolsót, amikor én már a földön feküdtem... Biztos kiülne az arcára az az elégedett tekintet, ha látna engem. Mert tudná, mit érzek. Tudná, mekkora fájdalmat okozott.
És én ezt nem akarom. Gondoljatok, amit akartok. Tudom, hogy nem menekülnöm és megfutamodnom kéne. De most túl gyenge vagyok ahhoz, hogy felálljak, és azt mondjam; "Én ezt nem hagyom annyiban!" Nem megy... Inkább mással töltöm az időt. Megpróbálok minnél többet foglalkozni más dolgokkal. De ez nem ilyen egyszerű. Mert érzem, hogy itt van a közelben... És a felejtés nem megy olyan gyorsan, mint a szerelembe esés.
Eltart majd egy darabig, mire összeszedem magam, és képes leszek úgy visszagondolni erre az egészre, mint egy rossz álomra.. Nem lesz könnyű. Mert jelenleg nem tudok másra gondolni. Csak arra, hogy én rontottam el... És ebbe nem tudok belenyugodni.

Nem is tudom, hogy kezdjem. Faszom kivan mindennel. Magammal, Vele, Velük, mindenkivel...
Mindenkivel, aki él és mozog. És hozzám mer szólni.
Én meg tapló vagyok, és a hangsúlyaimmal, meg a stílusommal jelzem feléjük, hogy kurvára elegem van. Persze sokan nem veszik észre.. Csak tudják, hogy valami baj van... De nem tudom kimondani... Csak mindenről eszembe jut. Nem hallgathatok rádiót, nem nézhetek TV-t, az utcára sem tehetem ki a lábam.

A fenébeis! Még egy rohadt irodalom könyvbe se lapozhatok bele anélkül, hogy ne lenne benne egy szó/fogalom, ami RÁ emlékeztet.
Ma kitöröltem Róla a képeket a telefonomból. Mert voltak... Közel 7 hónapja készült a 'legrégebbi', és minden este úgy aludtam el, hogy előtte Őt néztem... És felelevenítettem, amit addig átéltünk. Átéltem. Mert Ő nem is tudja, mennyi mindenen mentünk/mentem keresztül. Azt hiszem soha életemben nem szerettem ennyire senkit.
Mikor az embernek megtetszik valaki, azt hiszi, szereti. Pedig ennél sokkal többről van szó. Eleinte, mikor megpillantottam, csak úgy tekintettem Rá, hogy "egy helyes pasi a ****-ből". Utána egyre jobban megkedveltem. Aztán egyszercsak kiderült, hogy barátnője van. És akkor, ott feladtam. És eltűntem az életéből. Közel fél évig nem mentem arra... Próbáltam kitörölni a fejemből...
Aztán rá kellett döbbennem, hogy nem megy. Ígyhát kiderítettem, együtt vannak-e még!? És megint elkezdtem járni oda... Hogy lássam, mennyit változott, ott dolgozik-e egyáltalán... Mikor szakítottak a barátnőjével, gyakrabban látott, és feltűnt neki, hogy mindig...
Egyáltalán az, hogy észrevett...
Ha most elmondanék Neki mindent... végig sem hallgatna. Mert örül neki, hogy lekoptam, és mert nem hinne a fülének, ha mindenről tudna... Tavaly nem vett észre. Az idei év elején igen. De nem izgatta túlzottan semmi velem kapcsolatban. Csak én hittem azt...

De ma már tudom, hogy soha nem volt semmi. Minden egyoldalú volt.                            V É G E . Ö R Ö K R E . . .

 Nem térek magamhoz. Tegnap történt még egysmás... Pl, mikor F hazajött, megmutattam neki, hogy mi van az adatlapon.
De addigra bővült;
'Magamról: Iszonyat szerelmes tudok lenni!!!'
'Ezt csinálom, mikor dolgozom: Szerelmemre gondolok megállás nélkül!!!'
'Ezt csinálom, mikor nem dolgozom: Szerelmemmel vagyok...'
F-et túlzottan nem lepte meg a dolog, mert ő még látta is őket. Jólvan...  Legyenek boldogok. De amúgy mostmég elég egyoldalúnak tűnik ez az egész. Mert a csajszi adatlapján nem láttam kiírva semmi ilyesmit. Csak annyi van ott, hogy kapcsolatban.
Egy csomó dolog csak most vált világossá... Meg van egy csomó, amit nem értek teljesen.
Például, hogy nekem biztos azért nem volt esélyem, mert nem vagyok idősebb nála. Tapasztalataim alapján neki a vele egyidős, illetve az 1 évvel idősebb csajok jönnek be. Mostmár nem számít...
És hogy mit nem értek??? Hát pl. azt, hogy akkor 'Bé'-t nem is szerette?? Mert mikor még vele volt, mégcsak annyi sem volt az a.l-ján, hogy 'Családi állapot: Kapcsolatban.'

A legmeglepőbb számomra mégis az, hogy nem vagyok annyira elkenődve...
Nem kezdtem el zokogni, nem rohantam a legközelebbi hídhoz, hogy leugorjak, csak meglepett a dolog. Nem hittem volna, hogy előbb becsajozik, minthogy az exének lesz valakije...
A legjobb, hogy még osztálytársak is. óÓó de jóóó, egész nap együtt lehetnek... még tudnak egymásnak segíteni is... Biztos nagyon dúl a love...
Én meg majd túlteszem magam rajtuk... Semmi sem tart örökké, egyszer még Ő is nagyot fog koppani.. És Őt sem kerüli el a csalódás...
14-e óta nem látott, és szerintem többé nem is fog. Ezzel is örömet okozok neki. ugyemilyenrendesvagyok??
És még így is nekem van lelkiismeret-furdalásom. Amiért ennyire 'félvárról' veszem a történteket.
Pedig úgy érzem, én aztán tényleg mindent megtettem...

Rajtam most csak ez segítene. Megnéztem az iwiw-jét. Családi állapot: kapcsolatban.
VÉGE. Mostmár tényleg vége. Ugyan én elhatároztam, hogy elfelejtem, de az nem megy ilyen könnyen. Mikor megláttam az adatlapját... Azt hittem késssz. Vége. Én itt most szépen meghalok. Ő pedig éli tovább az életét boldogan, amiért végre eltűntem az életéből.
Ha mondjuk már meghaltam volna, neki fel se tűnne. Talán nem kéne fölmennem iwiw-re, és msn-en se kéne lennem. De tök mindegy. Így se érdekli semmi, úgy se.
Én viszont belepusztulok ebbe.

óÓó eddig nem is írtam leee!!! Hogy nemrégiben felosztottuk egymás közt a tanárokat. :)) H-é lett a magyar tanár, F-é a matek, Enyém a töríí (L), és másik H-é pedig a II. idegen nyelv. [akit mi csak angolbácsinak hívunk :PP] Mostanában sokkal jobban megkedveltem a töri órákat. Mert zavar a magyar tanár dadogása... :$
Amúgy a mai nap jól telt, mégha nem is volt két lyukas óránk.. Pedig én már kicsit beleéltem magam.. :D No de sebaj, a feleléseket megúsztam [bár a törit kimondottan sajnálom]. ÉÉÉs holnap már PPPPÉÉÉÉNNNNTTTEEEKKK!!!!!!! :):):):)

Végre túlvagyok a hét felén. :)) És ez tök jó, márcsak azért is, mert a maradék két napban van törííí. :)) Mostanában NAGYON megszerettem ezt a tantárgyat. :) Mert többet készülök az órákra, így nem kell rettegnem, amikor kihív valakit a tanár, és mert megkedveltem még jobban a tanárt. :$ :D
Hétvégén elég sok dolog vár rám, ami nem is baj, mert legalább valami elvonja a figyelmemet Róla... [és itt nem a tanárra célzok]

Hmm... most veszem észre, hogy mostanság rászoktam a kisbetűvel való írkálásra a címben. Remélem titeket nem zavar, mert lehet, hogy egy darabig így lesz még. :)

Nem értem, miért van az, hogy reggel fölkelek, tök szar kedvem van, egész addig, amíg a Suliba nem érek, utána meg mintha egy másik világban lennék, egyszercsak elkezdek jókedvű lenni. !? No persze, ez nem mindig van így, mivel a dogák/felelések engem sem vidítanak fel. De ma is pl. egész jól telt a nap, leszámítva azt a kibaszott tesi órát, amiről inkább nem is nyilatkozom... Isi után benéztünk egy bevásárlóközpontba, és nem szóltunk Anyának. Mikor már egy órája otthon kellett volna lennünk, ránkcsörgött, hogy hol a ***-ba vagyunk? És ennyi. Már el is van rontva a kedvem. De ha jobban belegondolok igaza van.. Miért nem szóltunk neki? Hát jó kérdés... Nem gondoltam volna, hogy ennyire elhúzódik... Vagy arra nem gondoltam, hogy hirtelen mindenki értünk aggódik majd...

Nem is mondtam még, mert egy szenilis hülyegyerek vagyok :), hogy vettem egy Coelho-könyvet. :))) Ugyan mégcsak az 50 valahanyadik oldalon tartok, máris IMÁDOM. :))) De vissza kell vinnem kicserélni, mert a 85-86. oldal olyan, mintha kiradírozták volna. :O Egyszerűen nem látszanak a betűk. :O :S Remélem még visszalehet vinni, mert pont egy hete vettem. :) A nyugta megvan, tehát nem nagyon lehet ellenvetésük. :)

...hogy feladtam...
...hogy még most sem léptem túl rajta...
...hogy egy köpésre van tőlem hétvégenként...
...hogy semmit sem tehetek...
...hogy Ő nem akar semmit...
...hogy sok a lecke...
...hogy itthon mindig eszembe jut minden...
...hogy minden este bőgök miatta...
...hogy nekem soha nem jön össze semmi...

És a legszarabb az, hogy ebből szinte senki nem vesz észre semmit...

A horoszkópom szerint; "Nagy döntés előtt állsz, és egész nap e körül forog az agyad. Itt az ideje, hogy végérvényesen elhatározd magad, és utat nyiss az új lehetőségek felé. Biztos lehetsz benne, hogy nem fogod megbánni!"

És milyen igaz! De emellett ;

           tanulok                                                 lopom a napot xD
                                 külön órára járok

                      ésmégsokmás                                         agyalok a jövőn      

Az imént kihagytam, hogy ma láttam Őt.
Ami nem túl meglepő, bár azt hittem, a Forma 1 miatt otthon lesz majd... Hát nem így volt. De Ő persze nem látott, igyekeztem úgy intézni, hogy csak bekukkantok, hogy melózik-e!? Mert utoljára 14-én láttam. És aznap is beszéltünk utoljára. Persze a szokásosat; "Ezt és ezt kérem." "Ennyi, meg annyi lesz." blablabla... Én hülye arra gondoltam, a talink után talán jobban "megnyílok", és elkezdek vele trécselni mindenféléről. Vagy talán Ő mond majd valamit... Na arra várhatok. :'(
A hét minden napján azon filóztam, hogyan tovább?? És mindig arra lyukadtam ki, hogy VÉGE. Én majdnem mindent megtettem annak érdekében, hogy barátságnál több legyen köztünk. Bár, ha jobban belegondolok, barátok se vagyunk...
Ő nem reagál a lépéseimre, és nem küld jeleket... Csak félreérthetően viselkedik. Nem tudok eligazodni rajta. De döntést kell hoznom. Mert ez így nem mehet tovább... Ez a se veled- se nélküled izéé. Én szeretem... szerettem... Már magam sem tudom, mit érzek...
Hátmég, hogy Ő mit érez...

[...] !?!?