Bekövetkezett, amire régóta számítottam.
Feltett közös képe[ke]t. Ami majdnem ugyanazt az érzést juttatta eszembe, mikor közel 1 éve megláttam más képeket... De mivel azóta Ő is változott, nem ütött annyira sziven, mint tavaly ilyenkor. Viszont elég sokmindent nem értek. Pl, hogy az exénél mit keres olyan kép, amin Ő és a haverja van, azzal a szöveggel, hogy "jómadarak.." ??????
Ááhhh és most megint nem fogom tudni magamban tartani ezt a sok új információt, és megint elmondom majd az engem körülvevő emberek nagy részének, és megint érezni fogom, hogy mindenki engem sajnál... És megint kezdhetem elölről az egészet...
Hacsak.. Nem jártatom a szám, hanem szépen lassan próbálom leküzdeni magamban a történteket, és tovább folytatni az életet...










Igen.... megint ez az érzés fogott el..
 

Hien esett ki tegnap. :) Végre nem olyasvalaki, akinek szurkoltam. És végre rájöttek a nézők is, hogy neki semmi keresnivalója ennyi idősen a TV-ben. Ahogy Lüszinek se. Bízom benne, hogy jövőhéten tőle búcsúzunk... :P

A következő mondat a tegnaphoz kapcsolódik, csak nem jutottam géphez, így kénytelen vagyok utólag leírni;

"Ájláv sors."

Te jóóó ég!!! 4.-e óta nem írtam!?!?!? Elnézést kérek mindenkitől...
Ennek okát ne kérdezzétek, valószínüleg lefoglalt az Isi. Ami ugyan nem tükröződik 100%-ban a jegyeimen, de ígérem; igyekszem javítani. :) Nos, vannak lemaradásaim, kezdve a múlt heti Megasztártól egészen az ehetiig. :P Hihhetetlen számomra, és még most sem sikerült megemésztenem, hogy az az idióta zsűri azt a vietnam-i kis *********-ot juttatta tovább Karcsi helyett. :( Márcsak azért sem értem, mert Mester Tamásnak volt egy beszólása, miszerint a nézők igazán figyelembe vehetnék azt is szavazáskor, hogy ki az az énekes, aki megállná a helyét egy külföldi világsztár előtt. Kérdem én; ha így gondolja, mi a szarért azt a 10-en akárhány éves kis csajt juttatta tovább???? Tudatában vagyok annak, hogy Karcsi is fiatal, de tűz és víz a két énekes kinézetileg, korilag, hangilag, meg minden szempontból. !!!!!!!! Kicsit, sőt nagyon dühös vagyok, mert valahányszor meghallom a nevüket, mint továbbjutókét, legszívesebben darabokra törnék egy-két tányért.
Hamár Megasztár, akkor nem hagyhatom ki, hogy természetesen azzal a döntéssel sem értek egyet, amit múlt héten hoztak a zsűri tagok. A két énekesnő közül nem Tamarát juttattam volna tovább. Szerintem Sonja-nak jobb hangja van, de azzal nyugtatgatom magam, hogy neki már lesz jövője a zene világában...

Ebből következik, hogy megszületett a 'döntés.' És jíííhááá, a Lánchíd lesz a jővő év elején bevezetett 200 Ft.-os érme hátoldalán. :))
Van bizonyítékom is ;) ; 

A Lánchíd lesz a 200 forintos érmén
 

Közel százezren szavaztak a győztes motívumra

 
Budapest, 2008. október 27. – A vártnál többen, csaknem kétszázezren vettek részt a Magyar Nemzeti Bank szavazásán, ahol a leendő 200 forintos érme képét lehetett kiválasztani. A szavazatok több mint felét a Lánchíd szerezte meg, így legrégebbi és legnépszerűbb Duna-hidunk szerepel majd legújabb érménken.

 A két héten át tartó szavazáson a lakosság tetszését leginkább a Lánchíd (52%) nyerte el, majd a fehér gólya (18%) és a Megyeri-híd (13%) következik. Negyedik lett a fakopáncs (8%), utolsó előtti a cifra kankalin (6%), a sort pedig a kövér daravirág (3%) zárja.

 A forint történetében először fordul elő, hogy egy pénzen szereplő motívumot azok választották ki, akik nap mint nap kézbe veszik majd. A szavazáson résztvevők magas száma azt mutatja, hogy a lakosság valóban fontosnak tartotta, hogy elmondhassa véleményét és részt vehessen az új 200-as kialakításában.

 A papírpénzről érmére váltás hátterében elsősorban a nemzetgazdasági megtakarítás és az a hosszú távú jegybanki cél áll, hogy az MNB megkönnyítse a lakosság majdani átállását az euróra. Az érme leghamarabb 2009 első félévében kerülhet forgalomba. A kétszáz forintos bankjegy – várhatóan 2009 végéig – szintén törvényes fizetőeszköz marad.

MAGYAR NEMZETI BANK

azt el ne felejtsem, hogy [az én adataim szerint] ma 1 hónapja vannak együtt...

Tulajdonképp annyira nem is volt vészes a mai nap. De még nincs vége. Negyedkor megyek tovább, egy különórára. Hurrá..
Szerencsére csak egy tantárgyból volt felelés, de abból se engem hívtak ki. :) Így most tényleg nincs okom a panaszra. Leszámítva, hogy néhány hülye buzi idióta [és még sorolhatnám a jobbnál jobb jelzőket] osztálytársam azzal töltötte a nap felét, hogy a fejemre húzta a kapucnimat. pffff nem is vagyok rájuk büszke.. Nem baj, mindenki tudja, hogy milyen szinten vannak szóval inkább no comment. :P
Talán a legemlítésre méltóbb dolog, hogy K is úgy viselkedett, hogy attól totál kiakadtam. De olyannyira, hogy legszívesebben behúztam volna neki egyet. Kár, hogy Ő sokkal erősebb... :P Így nem lett volna túl sok esélyem. Na de mindegy, nem is tudom, mi volt megint ez a "kilengés". Egy időre tényleg ELÉG AZ ELLENKEZŐ NEMŰEKBŐL!!!! Mert csak fájdalmat okoznak, kihoznak a sodromból, és nem hagynak nyugodtan élni...
wáááhhhh

Ma, mondhatni egész napomat sírással töltöttem. Persze igyekeztem úgy csinálni, hogy másoknak ne tűnjön fel. Majdnem sikerült is, de Anyu kiszúrta, hogy valami nem stimmel. Szerencsére tudtam magam tartani, így elhitte, mikor azt mondtam, hogy csak ásítottam. De nem csodálom, hogy észrevette.. Olyan lehetek, mint a mosott szar. Ráadásul, akármilyen meglepő, ha az embernél többször eltörik a mécses, egy idő után meglátszik. És ezalól én sem vagyok kivétel.
Ma tényleg elég rossz volt. Hajnalban felkeltem, és nem bírtam visszaaludni, csak miután kukorékoltam egy órát, és abbahagytam a zenehallgatást. Aztán reggel [fél 10] arra ébredtem, hogy a szobában senki sehol. F már nagyban készülődött nemmondommeg és nemisíromle miért. A család többi tagja másik szobában aludt, illetve a konyhában TV-zett. Én pedig, mintha le lettem volna szarva... Had' aludjon a hülye, hisz este úgyis csak forgolódik, vagy egy idióta rémálom miatt visongat..
Köszönöm. Jól esik, mikor senki sem törődik velem. Főleg olyankor nem, amikor igazán szükségem lenne rá...
Mindezek tetejébe; holnap ismét Iskola. Örülnék neki, ha nem 7 órám lenne, és ha nem kéne azon izgulnom, hogy ugyan melyik órán fognak kihívni felelni.
Ennyit a mai napról.

Szécsi Magda: Szívednek feszülve

Két szó
Közötti
Csók
Most
Amire vágyom,
De legtöbbször
A szavaidat
Jobban
Kívánom, s
Van úgy, hogy
Gondolataiddal
Szeretkezem,
Ilyenkor
Minden
Kritikusságomat
Félreteszem...
Nagyon
Szeretlek!
Azért vagyok
Ennyire
Egyedül:
Szívednek feszülve
Reménytelenül...

Kovács Kati: Ha legközelebb látlak
                       /részlet/

Ha legközelebb látlak, már nem figyelek Rád,
Nem fordulok utánad, megyek csak tovább.
Ha nem vagy úgyse jó, Itt vagy úgyse jó.
Akkor mért tegyem??
Egyszer már illene rendbe hoznom az életem.

Ha legközelebb látnál, Neked se lesz vidám.
Ha rosszabb lesz a vártnál, nem az én hibám.
Fordulj csak másfelé; nézd a házakat, vagy a kék eget,
De sose gondolj arra, hogy én szerettelek!

Sikerült lenyugodnom kicsit, így ismét belekezdek az írásba.
Már fogalmam sincs, hogy volt a bejegyzés szövege, amit még a mérgelődés előtt szerettem volna nyilvánosságra hozni, így most azt írom le, ami most kavarog a fejemben.
Tegnap új felfedezést tettem, miszerint a srác, akit oly sokáig szerettem, még mindig a közelben van. Tehát téves volt a meglátásom azzal kapcsolatban, hogy talán már nem Ott dolgozik. Még nem sikerült eldöntenem, hogy jó-e ez így?? Most megint csak úgy mehetek arra, hogy előtte megbizonyosodok róla, hogy Ő ott van-e? Ráadásul azt se tudom, mikor hányra megy, így akár össze is futhatunk.. Meg is őrülnék.. Nem bírnék a szemébe nézni.. Talán átfutnék a másik oldalra, hogy ne kelljen a közvetlen közelében lennem.
Tudjátok mi a fura? [Azon kívül, hogy megszólítok olyan embereket, akik valószínüleg nincsenek is, vagy ha igen, akkor nem itt.] Az, hogy minden percben máshogy érzek. Olykor legszívesebben elbőgném magam, hogy így alakult ez az egész, máskor meg örülök, hogy vége, és már nem kell azon aggódnom, hogy milyen témát hozzak fel, ha legközelebb találkozunk... Tegnap este is; hallok egy lassú számot a rádióban [név szerint; Somló Tamástól a Gondolsz-e rám? c. számot], és magamra veszem. Mert totálisan beleillik a mostani helyzetembe. "Gondolsz-e rám, amikor nem mellettem alszol el?... Gondolsz-e rám, amikor magányom nem érdekel?... Gondolsz-e rám, amikor messze jársz már, s valaki másra vársz talán?... " Persze, rögtön elkezdtem sírni. Amikor jól tudom, hogy ebből a szituációból csak az segít ki, ha végleg túlteszem magam Rajta.
Egyik nap alig gondolok az egészre, és mikor aludni készülök, örömmel nyugtázom, hogy milyen könnyen megy...
Másik nap pedig megint mindenről Ő jut eszembe, és egész este csak arra gondolok, hogy Neki milyen jó, én pedig már egész hátralévő életemben csak szenvedek...

Afaszomatmáablog.hu-bais

Már-már kezdek hozzászokni, hogy mostanában sokat vagyok egyedül. Jó, tulajdonképp most sem csak az enyém a lakás, mert Apu a másik szobában alszik. Szerintem azt se tudja, hogy itthon vagyok... :S
De jó is kicsit nyugiba lenni. Ilyenkor összerakom a gondolataimat, olyan zenét hallgatok, amit CSAK én szeretek. :P

Különben nagyon úgy néz ki, hogy nem látom Őt többé... Mert már nem dolgozik a közelben. Vagy csak pont akkor járok arra, amikor épp nem melózik. De erre igencsak kicsi az esély. Szinte minden 2. nap megfordulok arrafelé... Kicsit váratlan, de tulajdonképp ez csak jó. Így hamarabb letudom zárni ezt a szerelmet a szívemben is. Mert az agyamban már lezártam.
Azt, hogy mit hoz a jövő, nem tudom. Talán az lenne a legjobb, ha kicsit szüneteltetném a szerelembe esést. Ez mondjuk úgysem rajtam múlik, de most kikell lábalni Belőle, aztán pedig élem tovább az életem...

"Mért kell mindig magamban vándorolni,
s imákat mondani valakiért...
S mért kell csak mindig Rólad álmodozni,
ha nem szeretsz, miért? Miért? Miért?" /Wass Albert/

"Bár minden ember az volna, aminek látszik; vagy pedig ne látszanék olyannak, ami nem!" /William Shakespeare/

"Soha senki nem szereti azt, akit kellene."       /A vonzás szabályai c. film/

"Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét." /Pema Chödrön/

"Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy, elborít a szomorúság, vagy a halálra gondolsz. Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra." /Jean Vanier/

"Csókkal is lehet ütni, talán némely csók súlyosabb sebet ejt, mint a bot. Halálos is lehet." /G. Hajnóczy Rózsa/

"Nincs semmi elszomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre nyomorban." /Dante Alighieri/

Ma hosszú idő után ismét dumáltunk egy jót F-el és V-vel. Mert idejét sem tudom, mikor osztottuk meg egymással utoljára, hogy mi van velünk. Voltak kis összezördülések, mert nem mindenben értünk egyet, dehát ez természetes. Kiöntöttük egymásnak a szívünket. Úgy gondolom, mindhárman nehéz helyzetben vagyunk, a szerelmi életet illetően. De támogatjuk egymást, így talán sikerül hamar átvészelni ezt az időszakot.

Tegnap már nem akartam azt is leírni, hogy mit szólok a 200 Ft-os papírpénz leváltásához, mert így is elég volt az a 4 vagy mittudomén mennyi bejegyzés egy napra. :) Úgyhogy ezt a témát mára tartogattam. :) Gondolom senkinek nem új, hogy valószínüleg jövő év elejétől már fémpénz lesz a 200-as. És azt sem most halljátok először, hogy lehet szavazni, hogy miként nézzen ki!? Noshát, én is szavaztam, meg kell mondjam, én látatlanba is a Lánchídra voksoltam volna. De úgy, hogy láttam is!  Különben nem örülök, hogy lecseréljük a régi jól bevált papírpénzt.. Talán azért nem, mert nem szeretem, ha fémszagú a kezem. :P Ráadásul, ha így haladunk, pár év múlva már akár a 20.000-res is egy darab érme lesz. :S Természetesen 100%-ig megértem a rosszul látókat, akiknek ez a 'csere' csak javukra válik, és megkönnyíti az életüket. Ha belegondolok, ez is a mi hibánk. Mármint a váltás. Mert a legtöbb emberben nem lehet megbízni, és ott ahol tudja, átveri egyik a másikat. És meglopja. És még sorolhatnám...
Egy szó mint száz, bízom benne, hogy végül a Lánchidas kép lesz a 200-as hátoldalán. :) [viszonylag] rövid időn belül kiderül! ;)

a RÁ emlékeztető dolgok bedobozolása sikeresen megtörtént.

Azt nem hagyhatom ki, hogy ma voltunk F-el OTT. Nagyon aggódtam, nehogy Ő is ott legyen. Szeptember 14. óta több mint egy hónap eltelt, és egy jó darabig még nem szeretnék Vele egy légtérben lenni. És fogadok, Ő se velem...
De nagy valószínüséggel tudja, hogy voltam, mert a haverja látott. Így leadta a drótot, hogy élek még..
 

Ma reggel meglepően jó kedvem volt, annak ellenére, hogy mindenféle rákokkal álmodtam. :S Örültem neki, hogy visszakellett állítani az órát, mert így nem 10-kor, hanem 9-kor keltem. :)) Fél 10 körül elkezdtem megcsinálni az ágyam, a Pussycat Dolls - Don't cha című számára. Egész reggel felvoltam pörögve. Táncikáltam, meg minden bajom volt. :P
Na de a lényeget!!! Ugyanis; épp az ablaknál pakolásztam, amikoris megpillantottam az ablak alatt egy ismerős arcot. :))) Az egész odáig nyúlik vissza, hogy tavaly augusztus környékén V-vel, meg a tesómmal elmentünk egy musical-stúdióba, mert V szeretett volna jelentkezni. Ez amolyan 'bemutató' volt, hogy mi mindenre számíthat év közben. Volt tánc óra, beszédfejlesztő óra, színészeti tanfolyam, meg minden, ami a színészethez szükséges lehet. :P Mi csak kísérők voltunk, így nem vettünk részt pl az éneklésben. Nos, aznap ugyebár nem csak mi 3-an voltunk ott, hanem más jelentkezők is, és olyanok is, akik már régóta oda járnak. Ilyen személy Levente is. :) És ŐT láttam ma a házunk előtt. :D :D Valamit bepakolt egy haverjával. Egy pillanatra azt hittem, ide költözik a házba, mert az elmúlt hetekben sok új ember jött ide. :) Köztük fiatal egyetemisták meg hasonlók.. :) Hát, sajnos úgy néz ki, csak egy haverjának segített, így nem Ő, hanem az a srác költözik. De így is örülök, hogy láttam, mert egyáltalán nem néz ki rosszul... :P Persze nem hajtok rá, vagy ilyesmi, de ha rendesebben fel lettem volna öltözve, és frissebb lettem volna, biztos kimegyek valami ürüggyel.. :D Nem hiszem, hogy felismert volna, de talán nekem lett volna annyi lélekjelenlétem, hogy megjegyzem, ismerjük mi egymást.. illetve találkoztunk már.. :D

Tegnap is néztem, és jövőhéten is fogom, és azután is. :)) Ameddig nem lesz vége, mert most már annyira megszerettem egy-két embert, hogy muszáj látnom, mi lesz velük. :D
Anyuval szoktuk nézni, és [ha Anya közben nem alszik el] együtt izgulunk, hogy ki esik ki. Tegnap Ásós Attila 'Pacsirtának' kellett távoznia. Amit mindketten sajnáltunk, mert előzőleg már találtunk 3 olyan embert, akit egyáltalán nem siratnánk meg, ha kiesnének... És mindhárom tovább jutott!!!! A 3 között van a két kis 13 éves is. Mert még most sem sikerült felfognom, mit keresnek itt!? Lüsziből, ahogy tegnap Mester Tamás is megmondta dívát akarnak csinálni. Hasolítsuk már össze az elődöntőkben viselt ruháit a mostanival. Van különbség.. És én úgy vettem észre, a viselkedése is változott. Félreértés ne essék, nekem nem a hangjával van bajom. De pl. azok a számok is, amiket választ... Egyik sem illik hozzá túlzottan!
Ott van Hien is. Tegnap nagyot röhögtem rajta, hogy nem írták ki a teljes nevét alul, arra a csíkra, ahol mindenkinek a kódja, meg a telefonszám van. Mindössze annyit, hogy 'Hien'. Hamár itt tartunk, szerintem múltkor nem említettem, de igencsak poénos az is, hogy a legtöbb továbbjutó nem is magyar. Vagy legalább nem 100%-ig magyar. :P

De megkönnyebbültem, amikor mindhárom kedvencem továbbjutott. :)) Név szerint; Fekete Dávid, Szecsődi Károly és  Lakatos Krisztián. aaa de szeretem őket. :D Meg a hangjukat. :D Jó sok kiadásom lesz, ha vége lesz a Megasztárnak.. Nem győzöm majd venni a CD-ket. :PP

Visszaolvastam néhány beszélgetésünket, amiket elmentettem. Nem kellett volna, mert így olyan, mintha feltéptem volna a sebeimet. Megint minden eszembe jutott. És ez nem jó.
Mikor lesz ennek vége??? Vége lesz egyáltalán??? Ha belegondolok, hogy még írtam is össze témákat 'legközelebbre'... És szerettem volna kinyomtatni egy képet Róla... Hogy ne csak a telómba legyen..
A gépen még mindig van Róla kép. Mert egyszerűen képtelen vagyok kitörölni. Márcsak ennyi maradt Belőle nekem... Pedig tudom, hogy első lépésként ezektől kéne megszabadulni. Meg a nyugtáktól... Igen, vannak azok is. Az egyik még tavalyi.. Szülinapja után egy nappal mentem, és mikor ez feltűnt, napokig emésztettem magam, hogy vajon előtte egy nappal dolgozott-e? Mostmeg, ahogy meglátom ezeket, mindet elégetném, hogy legalább azok ne juttassák eszembe. Vagy elraknám őket egy dobozba... Lehet, azt kéne; egy dobozba beletenni mindent, ami RÁ emlékeztet. És jó mélyre el kéne rakni, hogy soha ne találjam meg...
 

"...Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak..."
                    /Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet
                                    részlet/

"Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet, és ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardonnay-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogy hihetted akár egy rövid percre is, hogy boldog voltál. És néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér, és becsönget hozzád. És ezek után, bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre, és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved, és a lelked apró darabjai egyszer visszaállnak, és a zavaros idők, azok az esztendők, amik így elmentek, lassan kezdenek elmosódni!" /Holiday c. film/

Márai Sándor:

Mennyből az angyal

/részlet/

"Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
                            mennyből az angyal"

Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki október 23-ára emlékezve készít ma bejegyzést.
Eddigi életem során SOHA nem gondoltam bele úgy igazán, mit is 'ünneplünk' ezen a napon. Tegnap elmaradt az egyik óránk, és a földrajz tanárunk jött be. Tudni kell róla, hogy a föci mellett történelmet is tanít. A 45 perc alatt rengeteg dologra ébredtem rá. Mert elmesélte, mi minden történt 1956. október 23-án. És még hallgattam volna... Akár egész nap. Mert MI nem tudjuk, mi mindenen mentek keresztül akkoriban az emberek. Nem tudjuk igazán, mi az a Szabadság? Nem vagyunk tisztában a "Meghalt a hazáért és a Szabadságért" kifejezéssel. Azok az emberek; felnőttek és gyerekek egyaránt mind értünk haltak meg. Mégha ezt sokan nem is tudják...