[egy kicsi belőlem]

Csak néhány mondatot szeretnék leírni Szent Ágoston: Vallomások c. művéből. Azon belül is a Kerti jelenetből.

"...Ide hajszolt tehát szívem zűrzavara, ahol senki sem gátolt magammal vívott szenvedélyes pörömben, míg az el nem csitul..."

"...Hogy ne csak elinduljak, hanem meg is érkezzek oda..."

"...Szívem rejtekében szigorú irgalmaddal ott voltál Uram..."

"...És a szó már az elhatározás ajtaján kopogtatott..."

"... - Meddig még, Uram?
"Meddig haragszol még, Uram, szüntelenül? Ne emlékezzél meg régi gonoszságaimról."

Éreztem, hogy ezek a gonoszságok béklyóba fognak engem. Ajkam szánalmas szavakat nyögdicsélt. Meddig? Meddig lesz ez a holnap: és ez az újra holnap? Miért nem most rögtön? Aljasságomnak miért nem veti végét mindjárt ez az óra?

.. Így szóltam és szívem keserves szomorúságával zokogtam..."

Gyorsan telik az idő, mi? ..
Immáron 1 hónapja boldogítják egymást.
Tegnap 23.10-kor azzal a gondolattal feküdtem le, hogy 50 perc múlva lesznek 1 hónaposak. Mert valójában azt sem tudom, hogyan kell ezt számolni. !? 4 hét az már 1 hónap, nem? Vagy ha pl 3-án jövök össze valakivel [mint a tesóm P-vel.. :):)], akkor következő hónap 3-án lesznek 1 hónapja együtt?
Mindegy. A lényeg, hogy kicsit megint lehangolt vagyok.. De csak kicsit. Tegnap este szarabb kedvem volt. A Holiday-ből fölvettem egy részletet, amit úgy gondoltam, majd leírok az 'Idézetgyűjtős' füzetembe. És tegnap este meghallgattam. Többször is, mert én is átáreztem a szöveg tartalmát..
Inkább leírom ide is [immárom másodszor, mert az október 25-ei bejegyzésem is ezt az idézetet tartalmazza], és olvasgassátok... ;)

" Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet. És hogy ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardonney-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel áprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogyan hihetted akár egyetlen rövid percre is, hogy boldog voltál. És néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér, és becsönget hozzád. És ezek után, bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre, és akikkel találkozol visszaadják az életkedved. És a lelked apró darabjai lassan helyre állnak. És a zavaros idők, azok az esztendők, amik így elvesztek, lassan kezdenek elmosódni."

Lehet, hogy itt-ott kicsit eltér az októberitől, mert azt a Citatum.hu-ról másoltam be, ezt pedig a film alapján írtam le szórul szóra. :)
 

Szerencsére nem voltam egész nap ideges, és nem ordibáltam, miután hazaértem, hanem inkább filmeztem. :Đ Mikor kiürült a dvd-lejátszót tartalmazó szoba, rögtön betértem, és megnéztem a Holiday-t. :)
Nem sokkal utána pedig az S.O.S. szerelmet tekintettük meg F-el. :) Össze sem lehet hasonlítani a kettőt... Nem azért mondom, mert az S.o.S szerelem! magyar film, de azért a Holiday-hez képest sehol sincs..

Tegnap nagyon mérges voltam. Több okból is, mert a délutánom kissé el lett b*szva.
A délelőtt elég lassan telt, főleg az angol óra. Életem leghosszabb 45 percét töltöttem az utált tanárral. És mikor kinyitottam az ablakot, hogy legalább levegőt kapjak, az egyik osztálytársam beszólt, hogy ne nyissam ki, mert nem én vagyok egy szál pólóba. Mondtam neki, hogy ha fázik öltözzön föl. És hogy az ablak nem csak azért van, hogy kilássunk..
Mikor végre valahára annyi szenvedés és kínlódás után megszólalt a csöngő - aminek mellesleg életemben nem örültem ennyire - már rohantam is haza, mert a gitáromat elkelett hozni a 2 órakor kezdődő próbára. Mikor beestem az ajtón, gyorsan a földre vetettem a táskámat, és már kaptam is a hangszert. :)
Olyan fél 2-re vissza is értem, ezért H-val mehettünk öltözni. [tudjátok, a péntek a röplabdás nap :)] De mielőtt még elindulhattunk volna a lépcsőn, találkoztam a gitár tanárral, aki azzal a kérdéssel fogadott, hogy megkaptam-e az SMS-ét!? Mondtam neki, hogy nem kaptam semmilyen üzenetet..
És pár perccel később már a szekrényembe pakoltam a gitárt, ugyanis a próba elmaradt, mert a másik lány is  lebetegedett. [F sem tudott eljönni, mert egész héten itthon volt a náthájával..] Mondhatom, marhára örültem, amiért potyára rohantam haza, meg vissza..
Emiatt talán még nem is voltam totálisan kibukva, de azért már alakult a dolog..

Mikor végre eljött a perc, hogy belépjünk a tesiterembe, és levezethessük a héten felgyülemlett feszültséget, vagy egyszerűen csak játszunk egy jót, én pedig örüljek, hogy egy légtérben vagyok F-el, a tesitanár szépen kiszúrt velünk...
Ugyanis mélységesen felvolt háborodva, amiért mi nem tesi gatyában, hanem 'mezei' farmerban voltunk [minden más felszerelés a helyén volt].
Először megkérdezte, hogy hol a nadrágunk? Utána arra volt kiváncsi, hogy ami rajtunk van cipő, váltó cipő-e? Mikor megmondtuk neki egy határozott IGEN-nel, hogy váltócipő, elkezdett dumálni, hogy; "Nem is tudom.. Elhiggyem? Ne higgyem?..."
Végül, mosolyogva elkezdett integetni, és azt mondta Sziasztok. Utána pedig még odaszólt, hogy "Elkell hozni a felszerelést."

Azt hittem, elsüllyedek ott mindenki előtt. Mert persze nem a megszokott kis 10-12 fős társaság volt ott, hanem megint az a 21 [vagy mégtöbb] ember. A terem megint tele volt, és megint alig fértek el benne.. Ezért szerintem nagyrészt az játszott közre a tanár "döntésében". Vagy csak élvezte, hogy mindenki előtt megszivat[hat] minket.

Ja és azt ki ne hagyjam, hogy F is ott volt!!!! :( :( :'(:'(
Amikor a tanár elküldött minket, fel se mertem nézni. Vettem a telefonom és igyekeztem minél hamarabb elhagyni a termet. Bíztam benne, hogy nem kezdenek el hangosan nevetni, vagy nem szól be valaki.. Szerencsére ilyenre nem került sor, legalábbis azalatt a 2 perc alatt, ameddig a teremben tartózkodtunk.
De az biztos, hogyha hétfőn meglátnak minket, rögtön mindenkinek eszébe jut, hogy mi történt pénteken... Az sem kizárt, hogy legközelebbi alkalommal megemlítik.

Na, ez volt az a pillanat, amikor kiborult a bili. Legszívesebben pofán vágtam volna valakit mérgemben, vagy 'csak' tőrtem-zúztam volna.
Azt a rohadék tanárt elhordtam mindennek. És állandóan megjelent előttem a feje, amit az integetés közben vágott. Legszívesebben megvártam volna, amíg elhagyja az Iskolát, és akkor húztam volna be neki eggyet.
De nem tettünk H-val semmi ilyesmit. Kis ideig az öltözőben ücsörögtünk, majd kitaláltuk, hogy eszünk valamit, és eltöltjük valahogy azt a rengeteg időt, amit a röplabda "kihagyásával" 'nyertünk'.

Így visszagondolva; az egész napban a töri óra volt pozitívum, mert engem feleltettek, és 5-ös lett. :D

Miért van mindenki terepszínű cuccban?

Nem mindennapi. Az idejáró túristáknak is biztos kicsit fura, hogy február végén még hó lepi be a tájat. :) Szerintem széép nagyon. :D Mégha utálom is a csizmám, és a nagykabátért sem rajongok, szeretek hóban sétálni. Persze nem órákig, mert befagy a seggem! :P
Néha olyan nagy pelyhekben hull, hogy az elképesztő. Csinálok is képeket, amikor csak tudok. ;)

Ma nem voltam Suliban, mert dokihoz kellett mennem.
Hazafelé menet beugrottunk Anyáékkal néhány boltba, hátha végre találunk nekem is farmert. És találtunk!!!! :D Úgyhogy rögtön 2-t is kaptam, pont úgy, ahogy 1 hete F is. :) De ezzel még nincs vége; mert kinéztem magamnak egy jókis sálat, 1000 Ft-ért. Azt persze már saját zsebből fizettem. :-)