[egy kicsi belőlem]

Szerettem volna korábban írni, mert akkor még a kedvem is szar volt, de most kezd kicsit javulni.
A mai napom elég rossz volt, már a kezdetektől fogva. Mikor Anya bejött kelteni negyed 7-kor, már amiatt ki voltam bukva. [Ugyanis megkértem, hogy 6-kor keltsen, mert kiakarom vasalni a hajam.] Meg szerintem "bennem maradt" a tegnap esti rosszkedv és a kettő tette ki a napom hátrelevő részének hangulatát.
Ezek után jött még az eső, meg a 10 perces várakozás az udvaron.. És a sok rohadék óra, meg a tudat, hogy negyed 5 körül vergődök majd haza..
Az órákat túlzottan nem részletezném, mert nem azok b*szták el a kedvem. Azok max rátenni tudtak a hangulati állapotomra. Legjobban az verte ki a bisztosítékot, mikor G megkérdezte, hogy mi van F-el? Tudom, szemétség, hogy azon buktam ki, hogy megkérdezték; mi baja a tesómnak, de nem az volt a baj, hanem az, hogy KI kérdezte meg. [Immáron másodszor, ugyanis hétfőn is érdeklődött..] És rohadt szarul esett, mert mikor én voltam beteg, az senkit sem érdekelt.. és nem is zavart senkit.. :'(

Ja igen; a 2 magyar órát valahogy túléltem, de írtunk egy b*zi dolgozatot a Candide-ból, ami elég szarul sikerült. Ahhoz képest, hogy nyáron elolvastam a könyvet, egy kérdésre sem tudtam válaszolni, amit a tanár kérdezett a történettel kapcsolatban. :|

Nem gondoltam volna, hogy ma még leülök a gép elé. Illetve gondoltam rá, de nem hittem, hogy meg is fog valósulni.. Mert annyi dolgom van, hogy szerintem egész hétvégén nem fogok kimozdulni se. :( Pedig úúúgy elmennék sétálni. Most még az idő is szép..
Ma annyira borzasztó volt, mikor Anyával lementem vásárolni, és tudtam, hogy miután hazaértünk, megyek vissza pótolni és törizni. És az is rossz volt, hogy éreztem Anya hangján, hogy szeretne délután kimozdulni kicsit.. Velem. Én pedig mondtam neki, hogy pótolnom kell, meg sok a lecke és hajat is akarok mosni. Holnap sem lesz hosszútávú kimozdulás. Főleg azok után nem, hogy még hajmosás sem volt ma. :O

A másik rossz dolog az elmenetellel kapcsolatban az volt, mikor fizetéskor feltünően jó kedvem volt és nem mondtam meg Anyának, hogy miért. A pénztáros pedig elkezdett mosolyogni, és azt mondta, hogy biztos csak annak örülök, hogy itt a hétvége és nincs semmi dolgom. Hanem megyek bulizni, vagy randim van.
Képzelhetitek hány másodperc kellett ahhoz, hogy lefaggyon az arcomról a jókedv. Amit mellesleg csak egy rohadt újság megvétele okozott..
Utáltam azt a néhány percet. És azt is, hogy folyton boldog szerelmespárokat látok..

Miután Rátok vetítettem [szokás szerint] a rossz hangulatomat, most jöjjön egy kis jó hír is!
Hétfőn végre a kezemben tarthatom majd a Rómeo + Júliát és ha minden jól megy, a 27 idegen igen is meg lesz 1 héten belül. :)

Most csak ez a két film vidít fel kissé..

Fáradt vagyok, dühös és elegem van.
Mától ugyanis minden pénteken 7 óránk lesz. Ez semmilyen szempontból nem jó, hiszen nekünk röplabdánk lenne, a többiek pedig mennének már haza, hogy végre szabadok legyenek két napra és péntek délutánra. De mostantól negyed 3-kor tud mindenki hazamenni, mi pedig onnantól tudunk/tudnánk menni röplabdára, kemény 1 órára a 2 helyett. Nem elég, hogy csak heti 1 röplabda van, de most már arra sem tudunk rendesen járni. A mait ki is hagytuk, mert totál elegünk volt a Suliból. Nekem speciel nem is volt cuccom, ahhoz meg nem volt kedvem, hogy hazarohanjak érte, hogy aztán fél órára fölvegyem..

Most aztán totál elegem van! Mindenből!
Abból, hogy heti 3× van 7 óránk.
Abból, hogy a 7. óra után rohanhatok külön órára.
Abból, hogy mindig kell tanulni egyik napról a másikra.
Abból, hogy minden órán minimum 2 oldalt írunk.
Abból, hogy a tanárok elvárják, hogy odafigyeljünk, jegyzeteljünk, készüljünk az órára és maradjunk csöndben.
Abból, hogy a szüneteim is azzal telnek, hogy átnézem a következő óra anyagát.
Abból, hogy pihenni is alig van időm, mert mikor végre hazaesek, kezdhetek neki a másnapra való fekészülésnek.

Ennek már soha nem lesz vége? 

[Most pedig megyek pótolni, hogy legalább az ne maradjon hétvégére..]
 

Nem is tudom, miért lepődök meg azon, hogy nem vagyok tartósan boldog. Nekem mindig a rossz időszakom tart sokáig. Néha azt gondolom, soha nem is lesz vége..
Most is; még szinte el sem múlt a délutáni bőgésem nyoma, máris rám jött a sírhatnék. Mert elegem van az életből. Utálom, hogy nekem a negyed 3-ig tartó Suli után még külön órákra kell rohangálni, és csak 4 körül vergődök haza, mint Anya. Utána neki is kezdek a tanulásnak, mert persze másnapra több oldalnyi feladatom van. Az írásbelit vagy sikerül itthon megcsinálni, vagy marad az órák közti szünetre.. Utána jöhet a szóbeli.
Ma zeneirodalom alatt buktam ki nagyon. Már ott is alig tudtam visszafogni magam. Kicsit csodálkoztam is, hogy a tanárnő nem vette észre a könnyeket a szememben. Az első fél óra után végig az járt a fejemben, hogy mások már rég otthon ülnek, vagy a pasijukkal vannak.. Én meg bennt poshadok, hallgatom, amit beszél és hallgatok akkor is, amikor épp tőlem kérdez valamit. Borzasztóan elszomorított a gondolat, hogy mostantól egy szabad percem se lesz hétköznap, hétvégén pedig majd a dolgozatokra készülök, és ha nem értek valamit, akkor meg régi könyvekből igyekszem felzárkózni.
Idén már F sem folytatja a gitárt, így mindenhova egyedül megyek. És amég én a külön óráimon vagyok, ő boldogan tölti az időt a pasijával. H úgy szintén..
Nemrégiben kaptam is egy kedves célzást, hogy nekem miért nincs már valakim? Próbáltam tartani magam, hogy ne lássák rajtam, hogy mennyire rossz állandóan egyedül lenni és azt hiszem sikerült is. Nekik fogalmuk sincs róla, milyen érzés, amikor mindenki boldog körülötted, te pedig másra sem gondolsz, csak arra, hogy ez már örökké így marad..
Még csak egy barát sincs a 'közelben', akivel megtudnám beszélni a gondjaimat.

Most is csak azért jöttem ide, mert muszáj volt kiírnom magamból, amit érzek és mert épp szikkad a hajam, a pár perces mosás után.
Ezért aztán megyek is, mert ha sietek, talán még marad hajszárítás után egy kis időm még a franciára..

Ez nem is az. Ez inkább egy hosszú barátság végének a kezdete. Hülyén hangzik, igaz? Átélni is írtózatosan szörnyű. V-vel több, mint 1 hete nem beszéltünk. Azt tudni kell, hogy nagyon közel lakunk egymáshoz, így nem meglepő, ha néha összefutunk. Hát 10 perce meg is történt a "nagy találka"... F is ott volt, és betartotta az ígéretét, miszerint nem fog "jópofáskodni" V-vel, azok után, ahogy mostanában viselkedik... És leszar minket.
Én nem így vagyok ezzel. Mégha tudom is, hogy ennek a barátságnak nem lesz nagy jövője, nem tudom 'leszarni' V-t. És nem is akarom. Szóval, az egész csak annyi volt, hogy köszöntünk egymásnak. F folyamatosan emlékeztetett V viselkedésére, így én sem csináltam egyebet, pedig igazából leálltam volna beszélgetni.
Most nagyon szarul érzem magam. V-nek biztos leesett, hogy valami nem stimmel, hiszen láttam rajta, hogy ő is beszélgetni szeretett volna.. Nem tudom mi lesz ezután.

NEEEE!!!! Nem hiszem el!!!!!! Leszedték youtube-ról a Jason Mraz számot!!! Amit imádok, és ami ugyanúgy nincs fönnt még egyszer. Ez képtelenség. Kettő volt fenn, és mostanra egyik sincs. :'(  Picsába. Miért kell ezt tenni velem? Nem elég, hogy már nem is tudok zenét tenni a telómra, most még ez is? Már youtube-n sem hallgathatok zenét? Kapjátok be mind...

Azt hiszem, végérvényesen megszűnt az a kapcsolat, ami egykor összetartott hármunkat. Számomra is világossá vált, hogy ezt nem lehet és nem is érdemes tovább "erőltetni". F-el tudomásul vettük, hogy az a hiba, amelyet pár hónapja elkövettünk, a barátságunk végét jelentette. Legalábbis V számára..
Akkor eszembe sem jutott olyasmi, hogy majd emiatt nem találkozunk, és beszélni is alig beszélünk.. Pedig most valami ehhez hasonló a helyzet. Beszélés helyett inkább csak msn-ezünk, találkozni pedig max 3× találkoztunk egész nyár alatt.
[...]

Miért romlott meg ennyire a barátságunk egyetlen hiba miatt?

Most is annyira szarul érzem magam...
Beszéltünk/beszélünk msn-en, de úgy érzem, mintha nem is lenne itt teljesen. Aztán - csak hogy még ennél is szarabb legyen -, kérdezte, hogy láttam-e az új képeket?
Nem, nem láttam...
Mert bőven elég, hogy tudom; ők ketten milyen jól elvannak.. És ez annyira elszomorít. Nem akarom, hogy teljesen megromoljon a köztünk lévő kapcsolat, de ha így folytatódik, feladom a küzdést, és mindennek vége szakad.. :(
Gondoltam már rá ezerszer, hogy jobb lenne elmondani neki, amit érzek, hátha akkor tenne valamit, de félek, abból is csak vita lenne.
És valahányszor az a tudat van bennem, hogy biztos csak én képzelek bele mindent, ő előjön valami új storyval, amivel [a tudta nélkül] megbánt. :'(

"Amink nincs, és sose volt, az nem hiányzik - de rettenetesen nehéz később lemondani olyasmiről, amit már megszoktunk." /Jean Webster/
 

Végre tudok újra írni. Eddig a blog.hu pihent, vagy átalakult, vagy mindkettő. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy azt sem tudom mit akartam írni, amikor először próbálkoztam.

Talán azt, hogy tegnap vettem egy nagyon jó fehér halásznadrág-szerű gatyát 3500 Ft-ért. :)) Igaz, nem olyan, amilyenért valójában elmentünk a kínaiba, mert nekem épp az volt a célom, hogy valami rövidebb, sort-szerűt vegyek, hogy ne csak a térdemtől lefelé süssön meg a Nap. :P De nem bántam meg, mert jól néz ki, kényelmes és az ára sem volt vészes. :)
Egyébként a vásárlás vége felé találtam egy rövidet is, ami barna színű, rendelkezik 2 nagyobb zsebbel és 2200 Ft. De azt még nem szereztem be, mert egyrészt nem jöttem volna ki a pénzből, másrészt pedig nem tudom, hgy mit lehetne fölvenni hozzá?
F szerint bármit, de én úgy gondolom, hogy valami olyasmit kéne, ami egy kicsit "feldobja" vagy nem is tudom... Minden esetre, lehet, hogy azt is megveszem, mert tényleg eléggé megtetszett. :))

Talán azt, hogy hamar telik a nyár, és a július vége is egyre jobban közeledik. Ami engem annyiban érint, hogy eszembe juttatja az 1 évvel ezelőtt történteket. Augusztus elejére pl azt tervezem [tudom, kicsit korai..], hogy ugyanarra elmegyek, amerre egykor Vele voltunk..
Tudom; hülyeség és nem kéne. De egyszerűen úgy érzem, szükségem van rá. Az sem kizárt, hogy előtör belőlem a sírás..

Talán azt, hogy utálom ezt a nagy meleget, mert teljesen kiszívja belőlem az energiákat, amik biztosítják a jó kedvemet. Kicsit ingerült vagyok, ami persze nem meglepő, mert gyakran vagyok az.. :| De most ez a hőség még rátesz egy lapáttal.
Amellett pedig mostanában gyakran volt kedvem kimozdulni, de az időjárás miatt most megint tök lusta vagyok. :S Ma össz-vissz a szemetet voltam hajlandó kivinni, tehát az utcán nem is voltam, csak az udvaron és a folyosón. Remélem holnaptól már enyhül az idő, mert engem is megvisel..

Talán azt, hogy B-ről [az a srác, akivel leveleztem, de ez azóta sms-ezésbe és msn-ezésbe ment át :P] hetek óta megint nem tudok semmit. Legutóbb nem tudta megmondani, hogy mikor fogunk legközelebb beszélni, csak annyit tudok, hogy azóta volt egy kerti party-n és Balatonon is. Pont ma gondoltam rá, hogy írok neki valami sms-t, de miután megláttam, hogy mennyi pénz van a telómon, letettem erről az ötletről. :Đ
Szóval majd meglátom, ő jelentkezik-e, aztán ha egy pillanatnyi gondolattól vezérelve mégis írok neki, értesítelek titeket. :P

Talán azt, hogy tegnap voltam V-nél, mert minket kért meg a virágaik locsolására. Láttam az új bútorokat, és azt is, mennyit változott az utóbbi hónapokban a szobája. Idejét sem tudom, mikor voltam nálluk utoljára.. Ahhoz képest, hogy régen mennyit járkáltunk egymáshoz, mostanában ilyesmi szóba sem kerül..
És még mindig utálom, hogy ez a helyzet. Hiányzik a régi kapcsolatunk. Az ökörködések, a közös vásárolgatások, a pizza-rendelések, a röhögések, pletykálkodások, ajándékozások. Mióta mi is jóba vagyunk D-vel, az az érzésem, hogy már a titkainkat sem beszélhetjük meg úgy, mint régen.

Már kezdtem azt hinni, hogy minden rendbe jött. De most nagyon úgy tűnik, hogy semmi sincs rendjén.
Ma ugyanis megtudtam, hogy V nyaralni megy és magával viszi D-t is. Csak jövő vasárnap jönnek haza. F már tett ezzel kapcsolatban egy "előrejelzést", de bíztam benne, hogy nem igazolódik be a jóslata.. Vagy csak egyszerűen nem akartam elhinni..
Elég rosszul esett, hogy ketten mennek. Nekem már az sem tetszik, hogy gyakran alszanak egymásnál, és olyan képeket készítenek, amiken nagy betűkkel ott díszeleg, hogy "a legjobb barátnők". Most teljesen úgy érzem magam, mint akit cserben hagytak. És nekem még lelkiismeret-furdalásom volt, amiért nem hívtam fel V-t, hogy találkozzunk, mert csak 1 napig lesz itthon. Aztán az is kiderült, hogy szerdán, mikor hazajött találkozott D-vel. Minket még csak felsem hívott, hogy találkozzunk, csak arra vagyunk jók, hogy locsoljuk a virágaikat, amíg távol vannak.
Rosszul érzem magam, mert most ő szar le minket. Alig beszélünk, találkozni is csak nagy ritkán szoktunk mostanában. Arról nem is beszélve, hogy régen mindig összejártunk egymás születésnapjakor, most pedig nem hogy nem találkozunk, de még ajándékot sem kapunk egymástól. Én és F legalábbis nem kapott idén semmit.. És most nem azt bánom, hogy nem kaptam ajándékot, hanem azt, hogy ez is azt jelzi, hogy mennyire megromlott a kapcsolatunk.
Lehet, hogy lekéne ülnünk megbeszélni ezeket a dolgokat, csak félek, abból sértődés lesz és még rosszabbá válik a helyzet. Nem tudom, mit kéne tenni. :'(

Az éjszakáim gyakran még mindig úgy telnek, hogy G-vel álmodom... :)) Azt hiszem, abból senkinek sem lehet baja, ha csak álmomban történnek Velünk szokatlan dolgok.. :P Egy kis ábrándozás után úgyis mindig kénytelen vagyok észhez térni, hiszen tudom, hogy a valóságban ez sosem lesz lehetséges.. :S

A való életre rátérve, tegnap előtt véget ért a Szex & New York. :'( Ami engem eléggé elszomorít, hiszen csak pár hete szoktam rá.. :( Az a másik, hogy az utolsó évadot láttam, így ha esetleg elkezdenék elölről leadni, már nem lesz annyira meglepő, hogy mi történik a lányokkal.. :|
Minden esetre bízom benne, hogy elkezdik majd vetíteni az elejétől kezdve, és akkor majd minden egyes epizódot megtudok nézni. :)) Ki tudja? Lehet, hogy még be is szerzem majd valamikor az összes évadot dvd-n... :P

Ha már filmeknél/sorozatoknál tartunk, a mai elmenés alkalmával körülnéztem a Saturnban is, ahol 1500 Ft-ért ráleltem a Megérzés c. filmre. Már akkor felkeltette az érdeklődésemet ez a film, amikor moziban adták, de nem ültem be megnézni.. Most viszont, hogy azóta az előzetesét is láttam, egyre inkább afelé hajlok, hogy beszerezzem, így interneten be is rendeltem, hiszen itt kedvezményesebb az ára, és csak 1000 Ft. :))
Ha minden jól megy, néhány napon belül már a kezemben tarthatom, úgyhogy számítsatok majd a beszámolómra!!! :)

Továbbá egy számomra nagyobb csalódásról szeretnék említést tenni. Még mindig a filmek témakörében, ugyanis pár hete a tesómmal megnéztük gépen a Spanom csaja c. filmet, ami számomra akkora csalódás volt, hogy csak na! Még szerencse, hogy nem vettem meg, mert iszonyatosan megbántam volna. Egy közönséges, szar film. Nem ajánlom senkinek! Én igyekszem elkerülni, és addig biztosan nem nézem meg újra, amíg el nem felejtem, hogy nem tetszett..
Van még 1-2 olyan film, amit el fogok kerülni. Ilyen például az Igazából szerelem és a Derült égből Polly. Ha megnézitek őket, szerintem rá fogtok jönni, hogy nekem miért nem jön be egyik sem..

Zárásul pedig e mellé az Isteni kép mellé bejelentem a rossz hírt: A Mentalista jövő kedden befejeződik. :'( :'( Évadzáró rész lesz, így jó ideig "szabadok" lesznek a kedd estéim. :| Nagyon remélem, hogy kiadják dvd-n és lesz folytatás is, mert borzasztó szomorú lennék, ha csak úgy eltűnne... :'(
Nagyon megszerettem a főszereplő Simon Baker-t is, bár eleinte nem miatta kezdtem el nézni a sorozatot. Mostanra viszont előtérbe került ő is, hiszen feltűnt, milyen jó pasi... :Đ

Épp Michael Jackson-t hallgatok... Még most sem fogtam fel teljesen, hogy meghalt.
Nem voltam fanatikus rajongó, de megrázott a hír. Akárki akármit mond, Jacko legenda volt. És biztos vagyok benne, hogy még évtizedekig fennmarad a neve.
Azt sem tudom, mit írjak!? Az egyik leggyönyörűbb száma megy, amitől mingyárt sírni kezdek. Felfoghatatlan, hogy egy ember élete ilyen hamar véget érhet.. Hiába a kórház közelsége és a gyors mentőautó, ha akkor, ott, abban a percben nincs ott... És ez a legszörnyűbb. Hogy bármikor bekövetkezhet. Hiába eszik valaki egészségesen, hiába jár rendszeresen orvoshoz.. Néha az elővigyázatosság sem ér semmit.
És mindenki csak akkor ébred rá, hogy mik valójában az értékek, amikor már elvesztette őket..
 

A jelenlegi állás szerint V nagy ívben szarik a fejünkre, és elérte, hogy D se törődjön velünk túl sokat. Az utóbbi 2 napban direkt Elérhető állapotban voltam msn-en, hogy ne tudjanak kifogást találni, amiért nem írtak nekem. Persze, egyikük sem írt, mégcsak annyit se, hogy; Jó utat!, vagy valamit.. Elég rosszul esik, mert nem akarnék rosszba lenni velük. Viszont én már nem tudok mit kitalálni. Nem fogok utána loholni. Bízom benne, hogy talán azért 'kerül', mert örlődik, hogy megbocsásson-e? De az is lehet, hogy ő akkor és ott végérvényesen nyugtázta, hogy a MI kapcsolatunk már soha nem lesz a régi..
Nagyon csalódott vagyok, hogy neki az elmúlt 16 év ennyit jelentett. Ezek szerint egy hiba végzetes lenne? Ilyen könnyen tönkretehet egy hosszú ideje tartó barátságot?

Immáron letelt az az 5 nap, amit Magyarországon töltöttek a francia cserediákok. :( Ma indulnak haza, este 7-kor. Úgy sajnálom, mindegyiküket nagyon megszerettem. Mégha nem is tudtunk igazán beszélni, megkedveltem őket, és hiányozni fognak.
Sok élményben volt részem a társaságukban, mert az o.fő megengedte, hogy mi is résztvegyünk F-el a programokban. Tegnap, mondhatni 1 egész napot együtt töltöttünk, mert reggel 7-től este 8-ig együtt voltunk. :Đ Busszal elmentünk Esztergomba, megnézni a Bazilikát. Utána Visegrádra mentünk, ahol mindenki kedvére bobozhatott. :D [Igen, ez ugyanaz a hely volt, ahol tavaly már voltam egyszer. :))] Végül Szentendrén kötöttünk ki, ahol nemcsak várost-néztünk, hanem jól megvacsoráztunk is. :) A kajától én személy szerint nem voltam elájulva, mert kimondott magyar ételek voltak, amikhez egyrészt már hozzávagyok szokva, másrészt; nem rajongok értük annyira... :S :) De hamár ennivalónál tartunk! F-el mgegkerestük azt az éttermet Esztergomban, ahol tavaly is voltunk. Ezúttal csináltam képet, úgyhogy lehet benne gyönyörködni. :P
Az út egyébként nagyon jó volt. A franciák iszonyat aranyosak, kedvesek, és viccesek. Egész úton dalolásztak és nevetgéltek. :Đ Jó hangulatban telt a közös utazás, és boldog vagyok, hogy részese lehettem ennek az élménynek. :D

A napom - csakúgy, mint az előző kettő - rohangálással, és szervezéssel telt, mivelhogy Mi szervezzük a Farsangot. [ha nem tudnád! :P] Tulajdonképpe csak én, mert az osztályból a legtöbben tojnak rá magasról... Engem viszont leköt a szervezkedés. :) Élvezem. :D

Megkaptuk a matek dogákat.... 4-es alá alá !!!!! :Đ :Đ Ejjdejó. Legalább ez..
Hamár nagyszünetben megint szembesülnöm kellett a fájdalmas valósággal.
Smároltak.
Mindig ezt csinálják. Legalábbis, amikor én arra járok... :'( Pedig nem mondhatnám, hogy 'hűde' gyakran megyek arra. Még azt az emeletet is kerülöm. Máramennyire csak tehetem..
És persze sosem vagyok ilyenkor egyedül. Mindig ott van velem valaki, akitől megint csak azt a végtelen nagy sajnálatot kapom. Mégha nem is említi meg, mert abban reménykedik, hogy én nem látom őket..., akkor is kiül az arcára abban a pillanatban az a rettentő nagy elkeseredés, amit inkább nekem kéne éreznem. Érzem is, nyugi...

A lényeg; az elkövetkezendő 2 nap nagyon rossz lesz. Má relőre félek mindkettőtől, de legfőképp a holnaptól. :'(

14-e pedig.. Valentín-nap. Amit ismét, csak úgy, mint az elmúlt xy évben, egyedül töltök majd...

1 hete járnak.
És tegnap valamilyen véletlen egybeesés folytán egyikük sem volt Suliban. Nekem mégis nagyon jó kedvem volt, amire a jegyek is rátettek egy lapáttal; bioszból 3-asra feleltem, ami jónak számít, mert félévkor [a tanár és számomra is meglepő módon] 2-es lettem. Infoból valami táblázatos marhaságra kaptam egy 5-öst, a fizika dogámat pedig 5*-re írtam meg. :Đ Aminek szintén örülök, mert így évvégén meglesz a 3-as abból is. :D remélem...

A mai nap korántsem telt ilyen jól. Nagyszünetben tudtam meg a "Nagy hírt", és onnantól kezdve nem volt túl rózsás a kedvem. Főleg, hogy folyamatosan ott mászkáltak körülöttem, mintha csak azt akarták volna a tudtomra adni, hogy; "Látod? JÁRUNK! És boldogok vagyunk..." stb..stb.. És mivel már elég sokan tudják, hogy tetszik F, mind a 4 lány, akivel dumáltam, engem bámult, és sütött róluk a sajnálat, meg a szomorúság... Én meg nem győztem leplezni, hogy legszívesebben hazajöttem volna.. Ígyhát próbáltam úgy tenni, mint aki észresem veszi őket, vagy ha mégis, ügyet sem vet rájuk...
Pedig legbelül nagyon fájt a látvány. :'(
 

Persze csak, ha a naptárba nézünk, nézek. Mert én nem tudom a rossz dolgokat 1 nap alatt feldolgozni. Ahhoz, hogy Őt is elfelejtsem valamelyest, legalább 3 hónapra volt szükségem.
De arra, hogy már nem érdekel [vagy legalábbis nem olyan szinten, mint néhány hónapja], csak ma jöttem rá igazán, amikor a tesómmal elmentünk sétálni. Jártunk arrafelé is, amerre augusztus 1-én Vele voltam.. És nem történt semmi. Mégcsak nem is hoztam szóba, hanem F kérdezett rá, hogy nem rossz-e most nekem, hogy itt vagyunk!? ...
Mondtam neki, hogy még a tegnapon rágódom, és már különben sem érzek Iránta Úgy...

Jól esett ez a kis kiruccanás. Addig sem voltam egyedül, és legalább egy kis időre elvonta a figyelmem a történtekről. Nem is tudom, mikor mentünk el utoljára mi ketten?
Már hiányzott. Jól kibeszéltük magunkból, mi nyomja a szívünket, hazafelé pedig nagyokat nevettünk. :D

És vettem magamnak egy szuper sapit!!! :D Mikor megláttam, nagyon megtetszett, ezért felpróbáltam. És nem is állt rosszul.. :$ :) Aztán megpillantotam az árát; 390Ft!!! Nem hagyhattam ott. ;)


De hogy a péntek után mihez kezdek? Úgy értem; adjam fel végleg?
Időm se volt úgy igazán beleszeretni... Az jó, vagy rossz? Elvégre, ha nem szerettem annyira, akkor nem is fájhat túlságosan, hogy összejött B-vel. De nekem mégis fáj. Nagyon.
És most rosszabb, mint azelőtt volt; nem elég, hogy ez az utolsó éve a Suliban, de még barátnője is van. Ennyi, vége. Nincs mit tenni. Marad a beletörődés...

Már előre rettegek az elkövetkezendő hetektől/hónapoktól. Hogy fogom kibírni, ha meglátom őket együtt? Ráadásul röplabdán még egy teremben is leszünk. Bele fogok pusztulni.
Február 13-án Farsang. Azt hallottam, F fellép pár osztálytársával. Tavaly is felléptek. Tehát majd ott is biztos nyalják-falják majd egymást.
És nem tehetem meg, hogy nem megyek el, mert a mi évfolyamunk szervezi.
Ez lesz életem egyik legrosszabb Farsangja...

[és névnapja...]

Sajnálom, hogy megint olyan bejegyzést "kell" írnom, amiben csak magamat sajnáltatom, illetve a negatív nézeteimet hirdetem, de muszáj kiírnom magamból a fájdalmat, hátha attól kicsit könnyebb, jobb lesz...

A mai napot közel 1 hete vártam. Már mindent szépen kiterveltem előre; tanulok az órákra, jó kedvű leszek egész nap, változtatok kicsit a külsőmön.. stb..stb..

A legjobban a nap végét, pontosabban a röplabdát vártam. Vajon miért?? Mert abban reménykedtem, hogy F is ott lesz.
Ott is volt.
A csajával együtt.
Aki speciel pont az a lány, akitől még tartottam is, mert láttam, mennyire jól kijönnek [akkor még csak haverok voltak].

És lám, bejött az elméletem; valamikor a napokban, talán még az is lehet, hogy pont ma összejöttek.
Mikor megláttam, hogy csókolóznak, legszívesebben kirohantam volna a teremből a legközelebbi zárt helyig, hogy ott bőgjek.
De nem tehettem, mert akkor mindenki megtudta volna, mit érzek. Ígyhát próbáltam tartani magam, és onnantól kezdve nem is nagyon figyeltem arrafelé.
H viszont nem vett észre semmit. Ott jópofizott nekem, meg jelezte, hogy "Hmm.. látod ki van még itt?..." Akkor már nem bírtam tovább. Odamentem hozzá, és közöltem, hogy összejöttek, ne lepődjön meg...
Attól a perctől kezdve látszott rajta a megdöbbenés, és azt is észrevettem, hogy sokszor nézte, mit csinálok. Meg hogy ők mit csinálnak.

Aztán, mikor nem volt feltűnő, odajött, és elkezdett vígasztalni azzal a szöveggel, hogy; "Úgysem fog sokáig tartani..."
Abban a percben közel voltam a síráshoz. De mégis kibírtam valahogy.
Tudjátok, mi a legfurcsább? Hogy nem lepődtem meg kellőképpen.
Az valóban váratlan volt, hogy egyszer csak elkezdtek csókolózni, meg tapogatták egymást, de maga a tény, hogy összejöttek, valamiért nem okozott olyan nagy meglepetést.

Az a csaj különbenis már másodszorra jön össze olyan fiúval, aki nekem is bejön. Szóval nem kéne meglepődnöm, hanem egyszerűen el kell fogadnom a tényt, miszerint az én életem ennél már nem lesz jobb.
Annyiból fog állni, hogy napközben röhögcsélek a barátaimmal, aztán belezúgok egy srácba, aki szokás szerint észre sem vesz, később ő becsajozik, én pedig majd belepusztulok a folyamatos csalódásba, és a fájdalomba.

Azt hiszem itt tényleg vége. Ennyi volt.

Senki.
F kapcsolata, úgy néz ki nem működik elég harmónikusan, és lehet, hogy végül szakítás lesz belőle több, mint 2 hónap után. Eléggé elvan keseredve, gondolom attól tart, hogy nem sikerül megoldani a felemerült problémát. Nem akarom, hogy szakítsanak. F végre boldog. Vagy legalábbis az volt eddig az elmúlt hónapokban.

Másik oldalról viszont Ő legalább eljutott idáig! 'M' a 3. pasija, nekem meg még egy sem jött össze, mert a kiszemelt srác vagy szart rám magasról, vagy F tetszett neki.
Ennyit az én magánéleti gondjaimról. F szinte bárkit megszerezhet[ne] magának, mert pasik sokasága veszi őt körül. Én meg vagyok a hátul kullogó kistesó, akit mindenki leszar.

És az a bizonyos fiú is jobban érdekel már, ami rohadtul nem jó! Még kb fél év, és soha többé nem látom. Ha mégis, akkor sincs semmi köztünk. Nem is lesz. Főleg, ha nem jár röplabdára sem.. Az volt az utolsó lehetőség, hogy mondjuk elkezdjek vele dumálni, vagy valami.

Ja amúgy az a változtatás, amiről beszéltem már, nem történt meg... Még átgondolom, újítok-e, vagy hagyom az egészet a picsába.  !?

ENNYI

és még a hasam is fáj.. :'(

A tegnapi döntőben Krisztián esett ki. :'(
Sírtam. Mert annyira megszerettem, és nem gondoltam volna, hogy Ő fog távozni. Mint, ahogy tegnap írtam, legfőképpen azért sajnálom, mert egy ideig most a TV-ben se látom majd. :(
Az szinte 100%, hogy Viktor fog nyerni. Pedig én Dávidot jobban kedvelem. Nem baj, a fő, hogy Krisztián eljutott idáig, és az már biztos, hogy lesz jövője. :)) Már alig várom a CD-jét. :D

Olyan aranyooos :)

Bekövetkezett, amire régóta számítottam.
Feltett közös képe[ke]t. Ami majdnem ugyanazt az érzést juttatta eszembe, mikor közel 1 éve megláttam más képeket... De mivel azóta Ő is változott, nem ütött annyira sziven, mint tavaly ilyenkor. Viszont elég sokmindent nem értek. Pl, hogy az exénél mit keres olyan kép, amin Ő és a haverja van, azzal a szöveggel, hogy "jómadarak.." ??????
Ááhhh és most megint nem fogom tudni magamban tartani ezt a sok új információt, és megint elmondom majd az engem körülvevő emberek nagy részének, és megint érezni fogom, hogy mindenki engem sajnál... És megint kezdhetem elölről az egészet...
Hacsak.. Nem jártatom a szám, hanem szépen lassan próbálom leküzdeni magamban a történteket, és tovább folytatni az életet...










Igen.... megint ez az érzés fogott el..
 

azt el ne felejtsem, hogy [az én adataim szerint] ma 1 hónapja vannak együtt...

Sikerült lenyugodnom kicsit, így ismét belekezdek az írásba.
Már fogalmam sincs, hogy volt a bejegyzés szövege, amit még a mérgelődés előtt szerettem volna nyilvánosságra hozni, így most azt írom le, ami most kavarog a fejemben.
Tegnap új felfedezést tettem, miszerint a srác, akit oly sokáig szerettem, még mindig a közelben van. Tehát téves volt a meglátásom azzal kapcsolatban, hogy talán már nem Ott dolgozik. Még nem sikerült eldöntenem, hogy jó-e ez így?? Most megint csak úgy mehetek arra, hogy előtte megbizonyosodok róla, hogy Ő ott van-e? Ráadásul azt se tudom, mikor hányra megy, így akár össze is futhatunk.. Meg is őrülnék.. Nem bírnék a szemébe nézni.. Talán átfutnék a másik oldalra, hogy ne kelljen a közvetlen közelében lennem.
Tudjátok mi a fura? [Azon kívül, hogy megszólítok olyan embereket, akik valószínüleg nincsenek is, vagy ha igen, akkor nem itt.] Az, hogy minden percben máshogy érzek. Olykor legszívesebben elbőgném magam, hogy így alakult ez az egész, máskor meg örülök, hogy vége, és már nem kell azon aggódnom, hogy milyen témát hozzak fel, ha legközelebb találkozunk... Tegnap este is; hallok egy lassú számot a rádióban [név szerint; Somló Tamástól a Gondolsz-e rám? c. számot], és magamra veszem. Mert totálisan beleillik a mostani helyzetembe. "Gondolsz-e rám, amikor nem mellettem alszol el?... Gondolsz-e rám, amikor magányom nem érdekel?... Gondolsz-e rám, amikor messze jársz már, s valaki másra vársz talán?... " Persze, rögtön elkezdtem sírni. Amikor jól tudom, hogy ebből a szituációból csak az segít ki, ha végleg túlteszem magam Rajta.
Egyik nap alig gondolok az egészre, és mikor aludni készülök, örömmel nyugtázom, hogy milyen könnyen megy...
Másik nap pedig megint mindenről Ő jut eszembe, és egész este csak arra gondolok, hogy Neki milyen jó, én pedig már egész hátralévő életemben csak szenvedek...

"Mért kell mindig magamban vándorolni,
s imákat mondani valakiért...
S mért kell csak mindig Rólad álmodozni,
ha nem szeretsz, miért? Miért? Miért?" /Wass Albert/

"Bár minden ember az volna, aminek látszik; vagy pedig ne látszanék olyannak, ami nem!" /William Shakespeare/

"Soha senki nem szereti azt, akit kellene."       /A vonzás szabályai c. film/

"Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét." /Pema Chödrön/

"Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy, elborít a szomorúság, vagy a halálra gondolsz. Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra." /Jean Vanier/

"Csókkal is lehet ütni, talán némely csók súlyosabb sebet ejt, mint a bot. Halálos is lehet." /G. Hajnóczy Rózsa/

"Nincs semmi elszomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre nyomorban." /Dante Alighieri/

Visszaolvastam néhány beszélgetésünket, amiket elmentettem. Nem kellett volna, mert így olyan, mintha feltéptem volna a sebeimet. Megint minden eszembe jutott. És ez nem jó.
Mikor lesz ennek vége??? Vége lesz egyáltalán??? Ha belegondolok, hogy még írtam is össze témákat 'legközelebbre'... És szerettem volna kinyomtatni egy képet Róla... Hogy ne csak a telómba legyen..
A gépen még mindig van Róla kép. Mert egyszerűen képtelen vagyok kitörölni. Márcsak ennyi maradt Belőle nekem... Pedig tudom, hogy első lépésként ezektől kéne megszabadulni. Meg a nyugtáktól... Igen, vannak azok is. Az egyik még tavalyi.. Szülinapja után egy nappal mentem, és mikor ez feltűnt, napokig emésztettem magam, hogy vajon előtte egy nappal dolgozott-e? Mostmeg, ahogy meglátom ezeket, mindet elégetném, hogy legalább azok ne juttassák eszembe. Vagy elraknám őket egy dobozba... Lehet, azt kéne; egy dobozba beletenni mindent, ami RÁ emlékeztet. És jó mélyre el kéne rakni, hogy soha ne találjam meg...