[egy kicsi belőlem]

Nem kimondottan augusztus 20-áról szeretnék írni, csak már nem tudtam mit kitalálni címnek.. Mostanában nehézségeim vannak ilyen téren.. :S :P
De ha már témánál vagyunk, megemlíteném, hogy én személy szerint nem megyek ki, hogy élőben nézzem a Tűzijátékot... Idejét sem tudom, mikor voltunk együtt kinnt a családdal. Több éve.
Engem annyira nem izgat, egyrészt azért, mert nem tartom olyan 'jajdegyönyörűűűnek', másrészt pedig nagy a tömeg [és köztudott (?), hogy utálom a tömeget]. Így aztán idén is marad az otthon punnyadás. Majd nézem a tv-ben.. :)
F viszont kimegy. Család nélkül...
P-vel!!! :D:D Állítom, már hetek óta várta ezt a napot, hisz még nem volt rá példa, hogy a szerelmével együtt nézte volna meg a Tűzijátékot. :)) Anya persze halálra aggódja magát, és bevallom; én sem vagyok túl nyugodt, de örülök neki, hogy boldog. :Đ

Azt hiszem, valójában a tegnapról szerettem volna egy kicsit írni. Ugyanis...... :D:D:D Találkoztam G-vel!!! :D:D:D:D Na jó, bevallom, ez egy kicsit téves megfogalmazás, hiszen csak én láttam őt.. [Sajnálatos módon.. :S :P:P] Épp jött ki a boltból, mikor mi Anyával befelé mentünk. De azért örültem, hogy láttam... :))) Főleg azok után, hogy aznap reggel volt is az eszemben.. :PP
Tudom, hogy őrültség így odalenni egy pasiért, aki enyhén szólva idősebb nálam, de egyszerűen nem tudok parancsolni a gondolataimnak... :Đ Este agyaltam kicsit ezen a dolgon és arra jutottam, hogy talán csak azért jár mostanában olyan gyakran a fejemben, mert nem vagyok szerelmes. Most nincs senki, akire esténként gondolhatok..

Tegnap megnéztem egy olyan filmet, amit arra a listámra írnék föl [ha létezne], hogy "Ezerszer volt a tv-ben, de valamiért mindig kihagytam és most eljött az ideje, hogy bepótoljam az elmaradást". :P
A Sztárom a párom című filmről van szó, ami biztos sokatok számára ismerős.. Nem csodálom, hisz tudom én is, hogy rengetegszer volt már a tv-ben. De eddig soha nem vitt rá a lélek, hogy megnézzem. Talán azért, mert épp mást néztem helyette, talán azért, mert nem rajongok Hugh Grant-ért. :P:D No de, ami késik, nem múlik, ezért aztán mikor láttam, hogy lesz megint, elhatároztam, hogy mindenféleképpen megnézem. Bevallom őszintén, engem nem nyűgözött le annyira, ezért aztán beszerezni nem szándékozom, de egyszer nézősnek nem rossz.

Viszont, ami utána következett, azt igenis szeretném megvenni dvd-n! A Napsütötte Toscana-t ugyanis most láttam másodszorra, és ugyanúgy tetszett, mint elsőre! :D Elég sok jelenetre emlékeztem is, hiszen [úgy emlékszem] idén már leadták egyszer. :P
Szokásomhoz híven, most is írtam ki 1-2 mondatot, amit megosztok Veletek... :)))

"Házat vettem egy idegen országban.."

"Különbenis; mit jelent a 4 fal? Csak azt, amit körbefognak."

"Mi az a szerelemben, ami meghülyít minket?"
"Egy csiga mászik a füleden." (sn) :D:D

Mostanában olyan sokszor szeretnék változtatni. Az életemen, a kinézetemen, a hozzáállásomon, a stílusomon és a viselkedésemen... De valahogy sosem jutok el odáig, hogy cselekedjek is. Mindig csak elképzelem, hogy milyen jó lenne, ha.. !? Aztán egyszer csak magamhoz térek, hogy; Hahó!?!? Tegyél már valamit TE is a változásért!"
Elvégre a változás jó. És néha szüksége van rá az embernek, hogy kiszabaduljon az unalmas hétköznapokból.
Szeretnék én is változni. De úgy néz ki, ez most még nem fog összejönni. Pedig csak akarat kérdése az egész. Jó, valójában nem, mert szeretnék rövidebb hajat is, és az már pénz kérdése...  Már hónapok óta rágom Anya fülét, hogy mennyünk el a fodrászhoz, de még nem jutottunk el odáig. Ez csak annyiból jó, hogy addig legalább van időm átgondolni, hogy belevágok-e nagyobb újításba is? ...
 

Hármunk barátságáról csak annyit mondanék, hogy tegnap F megemlítette V-nek, hogy azért beszéltünk olyan rég, mert Ő leszarja a fejünket. V először azt hitte, hogy F csak viccel. Pedig erről szó sem volt. És azt hiszem még örülhet is, hogy F nem jött ki a sodrából, mert akkor lett volna nagy veszekedés is..
Én azt sem tudom, mit gondoljak!? Ma voltam msn-en, és V kiírásából az jött le, hogy mérges, amiért még mi merjük "megvádolni" azzal, hogy leszar minket.
Lehet, hogy különösebb vita nélkül ér véget ez a barátság.. Csendben, szinte észrevétlenül..

Tudjátok mi a legborzasztóbb? Visszaemlékezni arra a rengeteg élményre, amit együtt éltünk át. Esténként gyakran gondolok azokra a pillanatokra, amikor még azt tervezgettük, hogy milyen bútorokat szeretnénk a közös lakásunkba..
Mindig is azt hittem, hogy mi már örökre barátok maradunk. Mint a filmekben azok az emberek, akik együtt nőttek fel, és mindig számíthattak a másikra. V-vel szó szerint születésünk óta barátok voltunk. Gyerekként mindig együtt játszottunk, együtt mentünk sétálni, megosztottuk egymással minden bajunkat. Számíthattunk egymásra, és úgy érzem, most olyan, mintha semmit sem tudnék róla. És ő se rólam.
Megszűnt a gyerekkori összetartás. Megszűntek az órákig tartó telefonbeszélgetések, a közös plázázás, az egymás vállán való sírások és minden olyan dolog, ami egy barátságban fontos. Talán mostanra a bizalmunk is megrendült a másikban...

És egyszerűen úgy érzem, hogy ez csak engem zavar. F erősnek mutatja magát, és azt mondja, őt már nem érdekli. Ha rajta múlna, nem javulna a mostani helyzet..
És V? ... Az ő érzéseiről hónapok óta semmit sem tudok. Azokat a dolgokat is, amik év közben történtek vele, csak nyár elején tudtam/tudtuk meg, amikor még "hajlandó" volt találkozni velünk. És amikor mi még küzdöttünk ezért a barátságért..
Mára ez is kezd a homályba merülni...

Az élet[em] nem könnyű. Azt hiszem, senkié sem az. De miért nem? Mert túl sablonos és unalmas lenne, ha az emberek nem szenvednének? Miért kell ahhoz, hogy valaki megtalálja a boldogságot, sok-sok szenvedést átélni? És miért ilyen bonyolult minden?
Csak én nem találok kielégítő válaszokat ezekre a kérdésekre?

Most épp az a dilemmám, hogy sok fiú írogat, és úgy viselkedik, mintha akarna valamit... Nekem meg semmi kedvem beszélni velük, mert úgyis tudom, hogy a végén arra lyukadunk ki, hogy; "Mikor találkozunk?" Amihez aztán végképp semmi kedvem.. Sokféle okból, amit most nem részleteznék.
A legjobb az, amikor valaki megnéz egy közösségi portálon, levelet ír, amiben elkéri az msn-ed, aztán miután megadtad neki, ő fölvesz és miután írtál neki, nem történik semmi. Te udvariasan kérdezgeted, hogy mizu, meg hogy hány éves.. Ilyen alap dolgokat.. Erre te csak percek múlva kapsz 1-2 szavas válaszokat. Aztán észreveszed, hogy a srác már nem is elérhető és akkor döbbensz rá, hogy ezt nem csinálod tovább.
Hisz mi értelme olyannal "beszélgetni", aki nem is figyel oda??? Főleg azok után, hogy még ő akart megismerni!?

Ma pont ez történt velem. És borzasztóan feldühített. Úgyhogy arra az elhatározásra jutottam, hogy legözelebb nem írok neki semmit, majd ha akar valamit, ír ő.. Aztán pedig meglátom, mihez kezdek vele!?
Emellett a fiú mellett még van 1 másik, aki fölvett msn-re. Vele egész jól eldumálgattunk, de úgyis tudom, hogy előbb-utóbb kinyögi, hogy találkozni szeretne...
Aztán ott van egy harmadik is, aki azt írta, hogyha szeretnék beszélgetni vele, vegyem fel ÉN msn-re. Nem tudom, mit csináljak, H szerint a beszélgetés nem árt. Ez mondjuk tényleg így van, de én tartok ettől az egésztől. Egyedül B az, akivel szívesen dumálok és vele találkoznék is. :)) De több, mint 1 hónapja nem hallottam róla.. Biztos fesztiválozgat, nyaral és élvezi a szünetet. Én meg itthon poshadok... :'(

...

Most egyedül az a gondolat vidít fel, hogy G lesz az ofőőőőő!!! :D:D:D:D:D:D :'D

Ez nem is az. Ez inkább egy hosszú barátság végének a kezdete. Hülyén hangzik, igaz? Átélni is írtózatosan szörnyű. V-vel több, mint 1 hete nem beszéltünk. Azt tudni kell, hogy nagyon közel lakunk egymáshoz, így nem meglepő, ha néha összefutunk. Hát 10 perce meg is történt a "nagy találka"... F is ott volt, és betartotta az ígéretét, miszerint nem fog "jópofáskodni" V-vel, azok után, ahogy mostanában viselkedik... És leszar minket.
Én nem így vagyok ezzel. Mégha tudom is, hogy ennek a barátságnak nem lesz nagy jövője, nem tudom 'leszarni' V-t. És nem is akarom. Szóval, az egész csak annyi volt, hogy köszöntünk egymásnak. F folyamatosan emlékeztetett V viselkedésére, így én sem csináltam egyebet, pedig igazából leálltam volna beszélgetni.
Most nagyon szarul érzem magam. V-nek biztos leesett, hogy valami nem stimmel, hiszen láttam rajta, hogy ő is beszélgetni szeretett volna.. Nem tudom mi lesz ezután.

Az új év alatt most a tanévet értem.
Nemrég tudomásomra jutott, hogy sok tanár elmegy az iskolából. Köztük a szeretett matek tanárunk, az o.fő és egyben I. id.nyelv tanárnő, és a fizika tanár is. Ezek közül legjobban talán a matek tanárt sajnálom, mert neki hála végre kezdtem érteni az anyagot. És élveztem is minden egyes órát. Erre elmegy. :(
De az is váratanul ért, hogy az o.fő is elmegy. Nem mondom, hogy a kedvencem volt, de őt is jó tanárnak tartom/tartottam.
Így viszont... nagyon úgy néz ki... hogy... G lesz az osztályfőnök!!!!!!!! :D:D Aminek én nagyon-nagyon örülök... :$ :)))

Szóval, tartogat sok meglepetést az idei tanév.. Új tanárok, új osztálytársak (?), új terem. :D:D Kiváncsi leszek, mi lesz még itt...

NEEEE!!!! Nem hiszem el!!!!!! Leszedték youtube-ról a Jason Mraz számot!!! Amit imádok, és ami ugyanúgy nincs fönnt még egyszer. Ez képtelenség. Kettő volt fenn, és mostanra egyik sincs. :'(  Picsába. Miért kell ezt tenni velem? Nem elég, hogy már nem is tudok zenét tenni a telómra, most még ez is? Már youtube-n sem hallgathatok zenét? Kapjátok be mind...

Tegnap este lefekvés előtt a kezembe került egy Petőfi Sándor: Válogatott versek-könyv. Persze nem véletlenül :D Abból szeretnék most néhány verset idézni.

Temetésre szól az ének...

Temetésre szól az ének,
Temetőbe kit kísérnek?
Akárki! már nem földi rab,
nálam százszorta boldogabb.

Itt viszik az ablak alatt;
Be sok ember sírva fakadt!
Mért nem visznek engemet ki,
Legalább nem sírna senki.
                          /Debrecen, 1843./
 

Szeretném itt hagyni...

Szeretném itt hagyni a fényes világot,
Amelyen oly sok sötét foltot látok.
Szeretnék rengetegbe menni,
Ahol nem lenne senki, senki!
Ott hallgatnám a lombok suttogását,
Ott hallgatnám a patakok zugását
És a madárnak énekét,
S nézném a felhők vándorseregét,
Nézném a nap jöttét s lementét...
Mig végre magam is lemennék.
                                 /Szalkszentmárton, 1846./

A bánat? Egy nagy óceán

A bánat? egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.
                        /Szalkszentmárton, 1846./

Költői ábránd volt, mit eddig érzék...
                    /részlet/

Költői ábránd volt, mit eddig érzék,
Költői ábránd és nem szerelem,
Mert meggyógyult e szív, amely ugy vérzék,
És nem maradt a sebnek helye sem.
Ha szerelem lett volna keblem hullámzása,
Időknek multával sem nyúgodt volna el.
Vad ár e szenvedély; amerre medrét ássa,
Sodor magával s végre belehalni kell.
[...]

Napok óta írhatnékom van, de mire idejutok, elszáll az ihlet. Vagy el sem jutok idáig, mert lefoglal az msn [amire megint "visszaszoktam", pedig elég sok időmet elveszi... :S].

Azt hiszem, végérvényesen megszűnt az a kapcsolat, ami egykor összetartott hármunkat. Számomra is világossá vált, hogy ezt nem lehet és nem is érdemes tovább "erőltetni". F-el tudomásul vettük, hogy az a hiba, amelyet pár hónapja elkövettünk, a barátságunk végét jelentette. Legalábbis V számára..
Akkor eszembe sem jutott olyasmi, hogy majd emiatt nem találkozunk, és beszélni is alig beszélünk.. Pedig most valami ehhez hasonló a helyzet. Beszélés helyett inkább csak msn-ezünk, találkozni pedig max 3× találkoztunk egész nyár alatt.
[...]

Pontosabban már több napja EZT hallgatom. Mert annyira jóóó... :) :)

Valójában mára sokféle bejegyzést terveztem. Dalszöveggel, film-idézetekel, verssel és még sok mással. Már tegnap fölírtam minden olyan dolgot [hogy ne felejtsem el :'D], amit érdemesnek tartok megosztani Veletek, de azt hiszem, ez ma kimarad.
Mert másféle dolgok járnak a fejemben.

Például a tegnap éjszaka. Mivel nyár van, most sem a szokásossá vált 22.30-kor aludtam el, hanem 1.00 körül. Egyrészt azért, mert nem voltam fáradt, másrészt pedig nem is nagyon tudtam volna aludni a vihar miatt. Már akkor tudtam, hogy lesz nagy szél, meg eső is, amikor lefekvés előtt kivittem Anyuval a kutyát. Akkor kezdett el fújni a szél, és mikor már a többiek nagyban aludtak, az eső is elkezdett szakadni. Arra igazából csak akkor figyeltem fel, mikor a mennydörgés és villámlás egy másodpercre bevilágította a szobát. Olyan volt, mint ha vakuznának...
Olyan 00.41 körül [direkt megnéztem az időt :P] a vihar néhány percre az áramot is lecsapta. Jött is rám a szívroham, hiszen az egész utcában kiment a világítás. :o Mikor végre az eső is elállt, én is idejét éreztem az alvásnak... :P

Nem hagytam fel azon jó szokásommal, hogy ha hallok egy megindító/vicces/jópofa stb. mondatot egy filmben/sorozatban stb., azt feljegyzem. Most megint sikerült néhány kellemes kis szöveget összegyűjtenem, így aztán olvassátok figyelemmel. :)

"[telefonál] Tudod még tartani kb 5 emeletig?" :D
                                  /Mezítláb a parkban/

"Az elszigeteltség magányt szül."
                                     /Legjobb évek/

"Tök jó látni téged, mióta sosem láttalak."
                                     /Cserebereszerelem/

"Mingyárt belesírok a sütimbe."
                        /Szex & New York/

"Fura dolog a búcsúzás.
Elronthatja a napot.
Néha az egész életünket..."
                                                  /Esküvőláz/

"- Már megint ez a f*s zene?
- Nagyon dallamos!..." :D
                        /Lelkes testcsere/

"Van, ami örökre rögződik. Mintha csak tegnap lett volna.."
                                                               /Vészhelyzet/

Véget ért a római Úszó- és Vizilabda Világbajnokság. Az utóbbi 2 hétben igyekeztem figyelemmel kísérni, hogy miként szerepelnek a magyarok. Sajnos egyik vizilabda válogatottunk sem jutott be a legjobb 4 közé, hiszen a Nők a 7. helyen végeztek, a Férfiak pedig 5. helyezést értek el. Ami persze nem rossz a mostani csapathoz képest, de azért rossz, hogy nem sikerült dobogóra jutni.. :(

Viszont! Az úszóink bizonyítottak, hiszen 2 aranyat, 1 ezüstöt és 3 bronzérmet sikerült szerezni. :)) Az egyik aranyérmet Gyurta Dani szerezte a 200 m-es férfi mellúszáson. :Đ Mindössze 1 századmp-en múlt, hogy első lett Eric Santeau-val szemben! :D Iszonyatos hajrában sikerült nyernie, és minden magyar nevében mondhatom, hogy Nagyon Büszkék vagyunk rá!
Ugyanúgy, mint a többi résztvevőre, aki sikeresen szerepelt a VB-n. :Đ

[Khm.. Most látom, hogy a kép a tavalyi Olimpián készült, szóval nem a legfrisseb.. :'D De remélem ez senkit nem zavar. :))) -lény,2009.aug.29.]

Pont ma 1 éve, szinte percre pontosan találkoztam Vele. Ez a nap volt talán az egyik legboldogabb napom a tavalyi évben. Legalábbis ezt gondoltam néhány hétig, amíg rá nem ébredtem, hogy csak nekem jelentett sokat.
Mára azt terveztem, hogy egyedül teszem meg azt az utat, amit legutóbb mi ketten tettünk meg. Végül nem lett belőle semmi, és azt hiszem talán jobb is így. Nem kell a múltat felidézni, mert akkor soha nem 'szabadulok' tőle..

Persze azért nem voltam egész nap itthon. Egyszer F-el mentünk el kicsit sétálni, majd pedig este felé Anyával voltam fagyit venni. :)) Mindkét alkalommal találkoztam 1-1 fiúval, akik valamilyen szinten mély nyomokat hagytak bennem :P
Az egyiket már látásból ismertem a Mekiből. :D Elég vicces helyen futottunk össze, mert szinte egy időben jöttünk ki a wc-ből. :P Első pillantásra tudtam, hogy ismerem valahonnan, de kellett néhány másodperc, míg beugrott, hogy honnan!?  :D Szerintem ő is érezte, hogy látott már valahol, mert később, mikor máshol is összetalálkoztunk, nézett minket.. :$:) Helyes srác, nekem már a Mekiben szimpatikus volt.. :D
A másik fiú egy boltban dolgozik, őt most láttam életemben először. Hosszú hajú, piercinges, őszintén szólva nem igazán az "esetem".. :$ Anya csak annyit mesélt róla, hogy neki szimpatikus - legalább is viselkedésileg.. :P Végül is, én sem mondanám, hogy undorító, vagy ilyesmi, mert attól, hogy milyen a haja meg a kinézete, nem fogom rögtön leírni. Szerintem is rendes srác. És úgy érzem, nem voltam túl közömbös a számára, mert már akkor is nézett, mikor beléptünk Anyával a boltba. Mikor pedig fizetés után pakoltunk, éreztem, hogy folyton odanéz. Távozáskor még megforultam, és akkor is bámult ki a boltból.. :$:$
Persze ez nem jelent annyira sokat, csak tudjátok, én nem vagyok hozzászokva, hogy fiúk néznek.. :$ :) Ha pedig mégis történne ilyesmi, inkább zavarni szokott, mint tetszeni... :|

De ha már a fiúknál tartunk, B-ről megint jó ideje nem hallottam.. :( És ez most elszomorít, mert olyan jókat szoktunk beszélgetni.. Már amennyit tudunk, mert valamiért sosem érünk rá ugyanabban az időben.. :S Legutóbb azt mondta, hogy lemegy Balcsira, és nem tudja ő sem, mikor fogunk legközelebb "összefutni" msn-en.. Ilyenkor persze én már rég írtam volna neki valami sms-t, de most eléggé levagyok égve telefonfeltöltés-ügyileg. Meg aztán, nehogy már mindig én írjak neki, hogy mi van vele!? ...
Most úgy gondolom, hogy majd azon a bizonyos közösségi portálon írok neki, hogy mizu, aztán pedig meglátjuk, mi lesz... A napokban már az is végigfutott az agyamon, hogy talán találkozhatnánk is..... A leveleiben már többször említette, hogy ő inkább a személyesbeszélgetések híve. Én pedig azt hiszem, 'készen állok rá', hogy találkozzunk. :)

Fontos nap ez a mai. Nem feltétlenül nekem, hiszen elméletben már nem érzek semmit Iránta.
Pontosan egy évvel ezelőtt képes voltam Rá több mint 1 órát várni, csak azért, hogy odaadhassam Neki, amit vettem.. Éjfélig vártam arra, hogy elinduljon haza és végre alkalmam nyíljon beszélni Vele pár szót. Felköszönteni...
Végül nem jött össze, mert Ő nem jött ki, én pedig nem mentem be. Már csak az hiányzott volna, hogy mindenki engem bámuljon..
Szarul éreztem magam utána. Csalódott voltam, de amellett rébredtem arra, hogy talán jobb is így.. Hazafelé végig az járt a fejemben, hogy hogyan tovább? Elvégre is, ha már nem tudtam odaadni Neki, amit akartam, legalább a felköszöntés meglegyen.. Még ha csak számítógépen keresztül is..
Nem volt sok időm gondolkodni, hiszen fél 12-re értünk haza.. Gyorsan kellett cselekedni, ígyhát F-el azt találtuk ki, hogy megírom Neki levélben, amit akarok. Ezt most nem fontos leírni, hiszen biztos vagyok benne, hogy még évekig emlékezni fogok rá...

A lényeg, hogy most ideges vagyok és kicsit fáradt. Már tegnap este az eszemben volt a mai nap, sőt, tulajdonképpen már 1 éve az eszemben van.. Lefekvéskor a telefonomnak köszönhetően gondoltam rá, hiszen csörgött 00:00-kor, azzal a szöveggel, hogy; "...... szülinapja <333 :)". Mikor már végre kezdett kimenni a fejemből...
Egyszerűen fura érzés, magam sem tudom, miért.. Talán mert eszembe juttatja a történteket.
Folyton azon agyalok, vajon épp mit csinál? Ő hogyan éli meg ezt a napot? Eszébe jut-e egyáltalán a tavalyi év? ...

Tagadhatatlanul ideges vagyok, és ennek tetejébe a gyomrom is fáj. Épp Bob Marley-t hallgatok, hátha kicsit lenyugtat, de nem úgy tűnik, mintha bármi is változna.
Semmihez sincs kedvem, egyedül csak annak a fiúnak a gondolataiban olvasni, akiről ez az egész bejegyzés szól. Hallod!?!? Én a mai napig gondolok Rád!
Mégha nem is úgy, mint 1 évvel ezelőtt..
Legyen ez az utolsó gondolat.

Boldog Szülinapot!

- Jordin Sparks: Battlefield
- P!NK: Funhouse
- Ashlee Tisdale: It's alright it's OK
- Agnes: Release me

- Green Day: 21 guns
- Mattafix: Cool down

Tessék hallgatni! Mindegyikben van valami szerethető... :P

A mai reggelemet [egy kis ábrándozás után] olvasással kezdtem. :) Ennek hála most már a 98. oldalon tartok, így már majdnem biztos, hogy ma be is fejezem a Candide-t. :P
Most is találtam olyan mondatokat, amik felkeltették az érdeklődésemet és megtetszettek, így aztán megint csak megosztom az olvasóimmal. :)

"Jó mélyen elaludtak a puszta föld lágy moháján.."

"- Csak egy Istent imádtok? [...]
- Természetesen, mert hisz nincs kettő, se három, se négy."

"Candide, szerelmi mámorában, minden fába bevéste Kunigunda nevét."

"- Mi az az optimizmus?
- Semmi más, sajnos, mint annak a dühös bizonygatása, hogy minden a legeslegjobb, mikor minden a legrosszabb."

"Az emberek gonoszsága teljes csúfságában tárult elé; szomorú gondolatai felhőkként kergetőztek az elméjében."

"Szeretném, ha itt volnál..."

"A belső, titkos bánatok sokkal, de sokkal gyötrőbbek, mint a közös nyomorúságok."

"Repülnék szerető karjaiba, ha csak mozdulni is tudnék. [...]
Jöjjön, már a jelenléte visszaadja az életemet, ha ugyan eszemet nem vesztem a viszontlátás örömében.."

"Nem akart eltévedni az igazságszolgáltatás labirintusában."

Ma elkezdtem olvasni az egyik kötelezőt [azt hiszem 4 van, szóval ideje kicsit belehúzni.. :P]. Már régóta elakartam kezdeni, de mindig úgy képzeltem, hogy majd elmegyek valami jó kis napos helyre, ahol nyugi van, és a szabadban olvasgatok. :)) De aztán valahogy sosem jött össze, mert nem volt kedvem egyedül elmenni, és az is eszembe jutott, hogy régebben hallottam róla, hogy árt a szemnek, ha Napfénynél olvasunk.. Így aztán letettem erről a tervről, és úgy gondoltam, majd unalmas óráimban nekikezdek valamelyik könyvnek.
Úgy 1 hete mindegyik elejébe beleolvastam, hogy tudjam mire számítsak majd, és nagy valószínűséggel csak a Bánk Bánt nem fogom elővenni még egy jó darabig... :P

Ma Voltaire-ről a Candide-t kezdtem el, és el is jutottam az 56. oldalig, ami magamhoz képest nagy dolog! :P Remélhetőleg nem úgy leszek majd vele, mint annó a Rómeo & Júliával voltam, mert akkor soha nem jutok a végére... :S E percben az jár a fejemben, hogy holnap befejezem, és a nyár folyamán még egyszer végig olvasom, hogy tudjam is, miről szól!? :D

No de valójában az ihlette ezt a bejegyzésemet, hogy megosszak Veletek néhány gondolatot a könyvből, amit olvasás közben bejelöltem, mert megtetszett. :D Hátha ezzel nektek is meghozom a kedveteket egy kis olvasáshoz.. :))

"Mit ér az ember, ha nem segít embertársán?"
 

"E hosszú társalgás minden szava újabb csodát fakasztott..."

"Úgy szerettem, ahogyan legelőször szeretünk; hevesen, őrülten, szenvedéllyel."

"...Így aztán fölszedte története fonalát.."

"A szerelem, az emberi nem magasztos vigasztalója, a világ fennkölt megtartója, érzékeny lelkek öröme, igen, a gyenge szerelem.."

Tudom, hogy már egy ideje nyár van [ha máshonnan nem, legalább abból rájöttem, hogy hónapok óta nincs Suli xD], de én igazából csak most kezdtem el igazán élvezni. Lehet, hogy csak azért, mert örültem neki, hogy végre nem 38-40 fokok vannak, hanem kellemes 30-35, megspékelve egy kis viharos széllel. :P
Az elmúlt 2 napban H-val, illetve egy másik osztályársammal is találkoztam. Mindkét nap nagyon jó hangulatban telt, és az időjárás is nagyszerű volt. Én nem is akartam hazajönni. :'D A nagy sétálások és röhögések közepette felfedeztünk egy szuper helyet. [A nevét nem írom le, mert szeretném, ha a továbbiakban sem lenne ott tömeg... xD] Az biztos, hogy gyakran megyünk még arra, de nagy valószínűséggel csak akkor, ha bérlet is van, hiszen gyalog elég hosszú és fárasztó út lenne.. Még úgy is, hogy nem az egész utat tettük meg gyalog, volt vagy 1 óra,mire kijutottunk oda. :)) De megérte, mert csodaszép, nyugodt, kellemes kis hely. :D
Egyefene, mutatok képet, de nem azért, hogy szemétkedjek, hanem hogy könnyebb legyen elképzelni. :)) Lehet, hogy sokatok számára nem is lesz olyan nagy cucc, mivel minden évben jártok nyaralni.. Mi nem szoktunk, mert nincs nyaralónk, és az éédes drága kutyánk is megnehezíti az utazás lehetőségét... :|

"Se ízed nincs, se színed, se zamatod. Nem lehet meghatározni Téged. Megízlelnek anélkül, hogy megismernének.
Nem szükséges vagy az életben; maga az Élet vagy." /Antoine de Saint-Exupery/

Ezt az idézetet már régebben le szerettem volna írni, mert annyira megtetszett. Kerestem hozzá egy [saját!] képet, így mostmár teljes az összkép. :P
Sokatok számára ismerős lehet, hiszen mostanában gyakran látható a tv-ben. :)

Miért romlott meg ennyire a barátságunk egyetlen hiba miatt?

Most is annyira szarul érzem magam...
Beszéltünk/beszélünk msn-en, de úgy érzem, mintha nem is lenne itt teljesen. Aztán - csak hogy még ennél is szarabb legyen -, kérdezte, hogy láttam-e az új képeket?
Nem, nem láttam...
Mert bőven elég, hogy tudom; ők ketten milyen jól elvannak.. És ez annyira elszomorít. Nem akarom, hogy teljesen megromoljon a köztünk lévő kapcsolat, de ha így folytatódik, feladom a küzdést, és mindennek vége szakad.. :(
Gondoltam már rá ezerszer, hogy jobb lenne elmondani neki, amit érzek, hátha akkor tenne valamit, de félek, abból is csak vita lenne.
És valahányszor az a tudat van bennem, hogy biztos csak én képzelek bele mindent, ő előjön valami új storyval, amivel [a tudta nélkül] megbánt. :'(

"Amink nincs, és sose volt, az nem hiányzik - de rettenetesen nehéz később lemondani olyasmiről, amit már megszoktunk." /Jean Webster/
 

Reviczky Gyula: Gyakran jelensz meg álmaimban

Gyakran jelensz meg álmaimban,
Hidegen, büszkén, gúnyosan.
Egy mosolyod, egy jó szavad sincs;
Könyörgök hozzád s hasztalan.

Jársz-kelsz vidáman, hajnalarcczal,
Csak énhozzám maradsz hideg...
Én kedvesem, az álmok úgy-e
Ellenkezőt jelentek? ...

Végre elért hozzánk is a vihar, ami egy kicsit felrázza az embereket. Én nagyon örülök neki, mert délelőtt eléggé nyűgös voltam a hőség miatt. Egyszerűen egy olyan helyiség sem volt a lakásban, ahol kicsit enyhült ez a nagy meleg.
Most szerencsére nyoma sincs a délelőtti időjárásnak, mert a vihar utáni hideg fuvallat átjárja a bemelegedett szobákat. :Đ Én lassan már ott tartok, hogy fázom kicsit az itthoni kis sortomban és pólómban. :P De addig jó, amíg ilyen elviselhető hűvös van. :):)

Tegnap nem osztottam meg Veletek a nagy felfedezésemet, pedig szerettem volna, csak aztán valahogy mégsem vitt rá a lélek.. Arról van szó, hogy tegnap megnéztem B adatlapját, amin ezúttal az állt a Családi állapotnál, hogy egyedülálló. Eléggé meglepődtem, hiszen épp aznap gondolkodtam azon, hogy írok egy bejegyzést arról, hogy nem is hittem volna, hogy hónapokig együtt lesznek. Erre vége.
Váratlan volt, de azt hiszem nem kéne túlságosan foglalkoznom vele..

[Drága Barátosnémnak pedig ezúton is NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!! :)]
 

Végre tudok újra írni. Eddig a blog.hu pihent, vagy átalakult, vagy mindkettő. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy azt sem tudom mit akartam írni, amikor először próbálkoztam.

Talán azt, hogy tegnap vettem egy nagyon jó fehér halásznadrág-szerű gatyát 3500 Ft-ért. :)) Igaz, nem olyan, amilyenért valójában elmentünk a kínaiba, mert nekem épp az volt a célom, hogy valami rövidebb, sort-szerűt vegyek, hogy ne csak a térdemtől lefelé süssön meg a Nap. :P De nem bántam meg, mert jól néz ki, kényelmes és az ára sem volt vészes. :)
Egyébként a vásárlás vége felé találtam egy rövidet is, ami barna színű, rendelkezik 2 nagyobb zsebbel és 2200 Ft. De azt még nem szereztem be, mert egyrészt nem jöttem volna ki a pénzből, másrészt pedig nem tudom, hgy mit lehetne fölvenni hozzá?
F szerint bármit, de én úgy gondolom, hogy valami olyasmit kéne, ami egy kicsit "feldobja" vagy nem is tudom... Minden esetre, lehet, hogy azt is megveszem, mert tényleg eléggé megtetszett. :))

Talán azt, hogy hamar telik a nyár, és a július vége is egyre jobban közeledik. Ami engem annyiban érint, hogy eszembe juttatja az 1 évvel ezelőtt történteket. Augusztus elejére pl azt tervezem [tudom, kicsit korai..], hogy ugyanarra elmegyek, amerre egykor Vele voltunk..
Tudom; hülyeség és nem kéne. De egyszerűen úgy érzem, szükségem van rá. Az sem kizárt, hogy előtör belőlem a sírás..

Talán azt, hogy utálom ezt a nagy meleget, mert teljesen kiszívja belőlem az energiákat, amik biztosítják a jó kedvemet. Kicsit ingerült vagyok, ami persze nem meglepő, mert gyakran vagyok az.. :| De most ez a hőség még rátesz egy lapáttal.
Amellett pedig mostanában gyakran volt kedvem kimozdulni, de az időjárás miatt most megint tök lusta vagyok. :S Ma össz-vissz a szemetet voltam hajlandó kivinni, tehát az utcán nem is voltam, csak az udvaron és a folyosón. Remélem holnaptól már enyhül az idő, mert engem is megvisel..

Talán azt, hogy B-ről [az a srác, akivel leveleztem, de ez azóta sms-ezésbe és msn-ezésbe ment át :P] hetek óta megint nem tudok semmit. Legutóbb nem tudta megmondani, hogy mikor fogunk legközelebb beszélni, csak annyit tudok, hogy azóta volt egy kerti party-n és Balatonon is. Pont ma gondoltam rá, hogy írok neki valami sms-t, de miután megláttam, hogy mennyi pénz van a telómon, letettem erről az ötletről. :Đ
Szóval majd meglátom, ő jelentkezik-e, aztán ha egy pillanatnyi gondolattól vezérelve mégis írok neki, értesítelek titeket. :P

Talán azt, hogy tegnap voltam V-nél, mert minket kért meg a virágaik locsolására. Láttam az új bútorokat, és azt is, mennyit változott az utóbbi hónapokban a szobája. Idejét sem tudom, mikor voltam nálluk utoljára.. Ahhoz képest, hogy régen mennyit járkáltunk egymáshoz, mostanában ilyesmi szóba sem kerül..
És még mindig utálom, hogy ez a helyzet. Hiányzik a régi kapcsolatunk. Az ökörködések, a közös vásárolgatások, a pizza-rendelések, a röhögések, pletykálkodások, ajándékozások. Mióta mi is jóba vagyunk D-vel, az az érzésem, hogy már a titkainkat sem beszélhetjük meg úgy, mint régen.