[egy kicsi belőlem]

Nincs karikás ostorom.
Nem vagyok betyár, és nem hordok bőgatyát.
A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, s rajtam kívül még több millióan értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom; Anyám tyúkja.
A családnevem megelőzi a keresztnevemet és nem örülök, hogyha a túristák összekeverik Budapestet Bukaresttel.
Büszkén gondolok Mátyásra, az igazságosra, az Anyák megmentőjére, Rodolfóra és Pap Lacira.
Szeretem a déli harangszót, Erős Pistát, a sárga villamost, a mákos gubát.
Itt élek Európa szívében.
Vizilabdában mi vagyunk a császárok és igenis nálunk élnek a világ legszebb női.
Magyarország, én így szeretlek!

Ma - igen meglepő módon - 8-kor keltem. :)) Persze nem önszántamból, hanem F telefoncsörgésére.. :P Utána vagy fél órát még az ágyban töltöttem, azon gondolkodva, hogy mit keresett Ő az álmomban? Sajnos csak részletekre emlékszem, olyasmikre, hogy belekaroltam és arról kérdeztem, hogy most milyen kapcsolat van köztünk, meg hogy elmondtam neki, mit éreztem iránta 1 évvel ezelőtt!? Furcsa volt, mert nem tudtam mire vélni, hogy "felbukkant". Persze azért nem teljesen érthetetlen, hiszen mostanában gyakrabban szoktam látni, és mivel sokszor járok arra, amerre dolgozik, mindig eszembe jut.
Mikor leültem a géphez, elolvasgattam pár msn-ezésünket, amiket azóta nem töröltem ki... [Lehet, hogy ki kellett volna?] Az egyik olyasvalamit juttatott eszembe, amiről meg is feledkeztem..
Egy barátnőmnek meséltem el, hogy mikor jegeskávét vettem, és kuponnal fizettem, amiből nem lehet visszaadni, Ő felajánlott egy tölcséres fagyit, hogy ne vesszen kárba a pénz, amit otthagyok..
Miért ilyen kedves? És miért tud engem ennyire elvarázsolni a viselkedésével?

Azt hiszem jobb is, hogy múltkor, amikor épp a cigi-szünetében találkoztunk, alig néztem rá.. Az volt a célom, hogy feltűnjön neki; már nem olvadok el tőle.. Hogy anélkül is tudok OTT lenni, hogy nem csak Őt bámulom. Persze azért jó lett volna tudni, hogy őt érdekli-e ez egyáltalán?

Azért nem minden változott. Még most is elkezdek kombinálni, amikor épp nem dolgozik, a munkatársai pedig hátramennek és telefonálgatnak.. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy biztos Neki akarják jelezni, hogy megint itt vagyok.. Holott tudom, hogy erről szó sincs, csak mindenki végzi a munkáját és az élet megy tovább..

Különös, hogy megint felbukkant és megint van helye a szívemben. Most már nem megyek el a melóhelye mellett úgy, hogy ne néznék oda, abban bízva, hogy Ő épp kint cigizik. Ne kérdezzétek, miért? Egyszerűen jól esne, ha látna. És kiváncsi lennék, ha nem pár méterről találkoznánk, köszönne-e?
...

Már kezdtem azt hinni, hogy minden rendbe jött. De most nagyon úgy tűnik, hogy semmi sincs rendjén.
Ma ugyanis megtudtam, hogy V nyaralni megy és magával viszi D-t is. Csak jövő vasárnap jönnek haza. F már tett ezzel kapcsolatban egy "előrejelzést", de bíztam benne, hogy nem igazolódik be a jóslata.. Vagy csak egyszerűen nem akartam elhinni..
Elég rosszul esett, hogy ketten mennek. Nekem már az sem tetszik, hogy gyakran alszanak egymásnál, és olyan képeket készítenek, amiken nagy betűkkel ott díszeleg, hogy "a legjobb barátnők". Most teljesen úgy érzem magam, mint akit cserben hagytak. És nekem még lelkiismeret-furdalásom volt, amiért nem hívtam fel V-t, hogy találkozzunk, mert csak 1 napig lesz itthon. Aztán az is kiderült, hogy szerdán, mikor hazajött találkozott D-vel. Minket még csak felsem hívott, hogy találkozzunk, csak arra vagyunk jók, hogy locsoljuk a virágaikat, amíg távol vannak.
Rosszul érzem magam, mert most ő szar le minket. Alig beszélünk, találkozni is csak nagy ritkán szoktunk mostanában. Arról nem is beszélve, hogy régen mindig összejártunk egymás születésnapjakor, most pedig nem hogy nem találkozunk, de még ajándékot sem kapunk egymástól. Én és F legalábbis nem kapott idén semmit.. És most nem azt bánom, hogy nem kaptam ajándékot, hanem azt, hogy ez is azt jelzi, hogy mennyire megromlott a kapcsolatunk.
Lehet, hogy lekéne ülnünk megbeszélni ezeket a dolgokat, csak félek, abból sértődés lesz és még rosszabbá válik a helyzet. Nem tudom, mit kéne tenni. :'(

Megkésve bár, de törve nem, kedden megnéztem a hőn áhított filmet. :)) Eleinte nem akart összejönni, hogy nyugodt és csendes körülmények között tudjam figyelemmel kísérni, de utána szerencsére megoldódott a probléma és nem is egyedül néztem. F csatlakozott, mert őt is nagyon érdekelte.
Őszintén megmondom, az első 20 percben vártam már, hogy történjen valami, mert kicsit unalmasnak tűnt.. De utána felgyorsultak az események és nem győztük figyelni, hogy mikor mi történik!? Így utólag azt kell mondjam, jobb, hogy nem este néztem, mert volt benne 1-2 hátborzongató rész is.. :S Mindent egybevetve izgalmas, fordulatos film. Tényleg hasonlít egy kicsit a Ház a tónál-hoz, mert abban is az idő eltolódása volt a középpontban.
Engem egyébként márcsak a szereposztás miatt is érdekelt, hiszen Julian McMahon-t a Bűbájos boszorkák-on és a Kés/alatt-on kívül másban nem nagyon lehetett látni. Leszámítva még a Fantastic four-t. :)) Sandra Bullock-ot pedig még mindig szeretem, szóval örültem neki, hogy viszont láthatom őket. :Đ

Még ma sem tudtam, hogy most mennyek-e vagy ne? F-el elmentünk sétálni, de össze-vissza kóvájogtunk, mert semmi ötlet nem volt, hogy merre mennyünk!? Ez mondjuk egyikünket sem zavarta, mivel én végig azon filóztam, hogy mi legyen, F pedig csak dumált és dumált.. :D
Végül úgy döntöttem, hogy bemegyek, mert induláskor láttam is Őt és aggódtam, hogy ha idén kihagyom a ******-be látogatást, akkor jövőre bánni fogom.. Miután beléptem, kissé megkönnyebbülve de egyben csalódottan vettem észre, hogy Ő már nincs sehol. Emellett még csak a fagyimat sem tudtam megvenni, mert elromlott a fagyi gép. Milyen különös, ugye?
Biztos vagyok benne, hogy ez azért volt, mert órákig rágódtam. Tisztára 2 szék közt a pad alá szitu...
Lehet, hogy jobb is így...

Most pedig megyek gondolkodni azon, hogy jövőre mit csináljak ugyanekkor?

Holnap lesz az évfordulóm... Évfordulónk..
Tulajdonképpen nem is az. Illetve nem tudom. Azért az mégiscsak nagy dolog, hogy napra pontosan emlékszem rá, hogy mikor láttam meg azt a fiút, akit aztán 1 évig szerettem. :) Holnap lesz 2 éve.. :)
Még most is emlékszem.. Eleinte csak egy helyes fiúnak tartottam, aki biztos csak nyári munkán van ott, ahol van... :P Utána a csajokkal egyre gyakrabban jártunk ODA, és kezdtem "felfigyelni" rá. Ezután jött a Suli, és arra gondoltam, hogy tanév végéig nem is fogom látni, így aztán felejtős.. De tévedtem. Mert a Suli mellett ugyanúgy dolgozott, csak most hétvégenként. És ez azóta így van.
Persze az érzéseim megváltoztak... Azt nem mondanám, hogy megszűntek, hiszen a mai napig ott motoszkál a fejemben, hogy vajon eszébe jutok-e néha? Tudom, hülyeség. A múltat lekéne zárni.. De nekem akkor is jól esik néha visszagondolni...

Szóval, a mai írásom lényege, hogy nem tudom, mihez kezdjek? Eddig minden évben [pontosabban össz-vissz tavaly, hisz akkor volt az első éves évforduló] elmentem ODA, abban reménykedve, hogy Ő is ott lesz... Meg amúgy is, ez már amolyan megszokás-szerűség.. De mivel már nem szeretem, nem lenne túl sok értelme elmennem..
Csak érzek késztetést az iránt, hogy megkérdezzem tőle, hogy sikerült az érettségije? De azt is minek? Magam sem tudom..
Áhh.. nem hiszem, hogy lesz belőle valami...
Ki kéne már törölnöm a fejemből..

Na most már őrületesen elegem van ebből a hőségből. Lehet, hogy nagyrészt azért, mert elmentem Anyával és F-el a bankba [nem, nem a szórakozóhelyre.. ha-ha..] és nem volt nyitva. Ezzel még nem is lett volna olyan nagy baj, mert gondoltam, akkor majd jövünk haza. De nem így történt, hanem hazafelé még vagy 3 turkálóba beszambáztunk, mert Anyának fehér gatya- vásárolhatnékja volt. Én eleve nem járok turkálóba, mégha százszor olcsóbbak az ott megtalálható ruhák akkor sem. Véleményem szerint százszor használtabbak is...
Így aztán, mikor elhagytuk a 2.-at és Anya kitalálta, hogy "jajj még ide is nézzünk be", én inkább kint vártam. Igazán felemelő érzés volt a tűző napon ácsorogni, miközben több ember bambán elsétál melletted és megbámul, hogy ugyan mit csinálsz te a fal mellett!? Ennél jobb márcsak a kocsiból kibámuló férfiak tekintete, amelyeket jobb inkább elkerülni, nehogy a végén még kiszálljon és odajöjjön téged szórakoztatni..
Alig vártam már, hogy végre végezzenek abban a nyűves turkálóban és mehessünk végre haza. Melegem volt, utáltam már a rohadt turkálókat is és nem arra készültem, hogy akkor mi most 1 óráig mászkálunk egyik boltból a másikba. Amúgy sem szeretek vásárolni, ezt már sokan tudják rólam. Nem vagyok azafajta, aki amint egy nagyobb pénzösszeghez jut, máris rohan a butikokba, hogy minnél hamarabb a seggére verjen a pénznek.
Én inkább listát írok, hogy mi mindenre van szükségem, mi mennyibe kerülhet és hol érdemes megvenni!?
Mindegy. A lényeg, hogy fáradt és ingerült vagyok, mivel a hazafelé utat még megspékeltük egy buszozással is, amivel kemény egy megállót mentünk. Ha többet kellett volna, azt hiszem még idegesebb lennék, mivel nem elég, hogy valami csöves fazon odaállt mellém, én meg felkenődtem a korlátra, hanem még az ajtó is hátba baszott, amikor kinyílt. Azt még most sem értem teljesen, hogy hogyan tudtam kibújni, hisz a csöves alig mozdult. Én pedig csak arra koncentráltam, hogy végre legyek már itthon és fejeződjön be ez az egész.

Zárásul, hogy ne rakódjon rá mindenkire a rossz hangulatom, megosztanám azokkal, akik még nem tudnak róla, vagy elkerüte a figyelmüket, hogy MA VAN A CSÓK VILÁGNAPJA!:))
Szóval, szerelmesek tessék annyit smárolni, amennyit csak lehet és tessék kiélvezni az egymással töltött idő minden percét! :)) Még ilyen nagy melegben is járjatok kéz a kézben és legyetek boldogok, amiért azzal lehettek, akit a világon a legjobban szerettek!

pusziii (K)

Tegnap meglátogattak minket a keresztszüleim. Akiket immáron 4 éve láttam utoljára, a Nagymamám temetésén.
Szép kis keresztszülők, mi? És most sem önszántukból látogattak meg, hanem egy újabb rokon halála miatt... Nem részletezném.
Mielőtt mindenki azzal jönne, hogy "két vége van a telefonnak", nem rajtunk múlt, hogy ez a kapcsolat megromlott. Hanem mikor meglátogattuk őket, többször volt rá példa, hogy be sem engedtek minket, hanem megvárták, míg megunjuk a csengetést és elmegyünk..
Iszonyatosan szarul esik, hogy nem érdeklem őket. És azt hittem, megtanultam már együtt élni azzal, hogy szinte alig látom a keresztszüleimet, de tegnap rádöbbentem, hogy nem. Alig bírtam visszafolytani a sírást egész idő alatt, amíg itt voltak. Pedig az sem volt sok idő. Fél óra talán..
Eleinte elég fagyos volt a hangulat. Senki sem tudott mit mondani, mert ennyi év elteltével mindenkivel rengeteg dolog történt. Többek közt az unokatesóimnak gyerekei születtek és elköltöztek otthonról, hogy élhessék a saját életüket. Az egyikük esküvőjén ott voltunk, de a másik azt is csak utólag mesélte el, hogy férjhez ment.. A gyerekekről is interneten keresztül szereztünk tudomást..
Anya azt mondja, hogy attól, hogy ennyi év után újra találkoztunk, nem fog rendbejönni a kapcsolat. Jöttek, láttak, elmentek és megint csak hosszú évek múlva látjuk egymást viszont..
Sajnálom, mert jó lenne, ha legalább most felvennénk egymással a kapcsolatot, de nagyon úgy néz ki, minden marad a régiben..

Drága Exem!

Szólíthatlan így, ugye? Vagy ez túlságosan érzelemmel teli? És az baj lenne? Bárhogyan is, most az egyszer, utoljára megszólítalak így...
Most jött el az idő, hogy számadást készítsek, és ezt papírra vessem - még ha el is teszem majd jó mélyre ezt a levelet. Becsúsztatom a ruháim alá a fiókba, vagy annak a polcnak az aljára, ahová a régi fotóinkat süllyesztettem..., de kidobni sosem fogom. Mert emlékeztet valamire. Valami fontosra.
A hibáinkra. Azokra, amelyeket egyikünk sem követhet el újra a következő kapcsolatában, mert már tudjuk, hogy ezek megmérgezték, ami tiszta volt, elrontották, ami olajozottan működött, nehéz súlyként rátelepedtek a szívünkre, és lassacskán eltávolítottak minket egymástól. Még a gyerek sem tudott minket összetartani... Mert elfogyott a levegő, ami régen bőven elég volt nekünk. Kettőnknek. A végén viszont már fulladoztunk, mentünk volna, kitéptük volna a múltunkat egymáséból - de ezt, ugye, nem lehetett megtenni.
Szakítás lett a vége. És a vég kezdete...? Talán az idő volt a legnagyobb gyilkos, az az idő, amit nem fordítottunk egymásra, mert mindig volt valami "fontosabb", ami miatt elmaradtak az esti beszélgetések a konyhában, a nagy dumálások éjjel a fürdőkádban, a viccelődés reggeli közben...
Emlékszel, mindig integettem utánad az ablakból. Vajon tudtad-e, hogy huszonnégy lépés vezetett a bejárati ajtótól a háló ablakáig? Pontos menetrendet követtem. Bezártam utánad az ajtót, és még fürdőköpenyben gyorsan leszámoltam a huszonnégy lépést, feltéptem a hálóban az ablakot, hogy mire kiérsz a kapun, ott legyek, és küldjek neked egy utolsó, reggeli mosolyt. Ha tovább bajlódtam a zárral, kevesebb lépést tettem meg, viszont futva - mindig úgy, hogy mire kilépsz, én ott legyek, és rögtön, amint kiérsz, összevillanjon a szemünk. Te integettél, aztán beültél a kocsidba és elhajtottál. Mindig megvillantottad az indexet búcsúzóul, én pedig addig néztem utánad, amíg el nem tűntél előlem.
Aztán már nem integettem utánad az ablakból. Fájt nagyon, de azt hittem, megérted: ez az utolsó utáni figyelmeztetés. Nem így fogtad fel, sőt megsértődtél. Egyre kevesebb közös programot szerveztünk, a beszélgetéseink egyre inkább a gyerekre korlátozódtak, bezárult a lelkünk egymás előtt.
De akkor már te is érezted, hogy semmi sem stimmel. Nem fogom a "gyes-magányra": én is hibás voltam. Kár, hogy nem kérdezted, mi a baj. Nem biztos, hogy meg tudtam volna fogalmazni, de talán elkezdhettünk volna újra beszélgetni. Talán nem jutottunk volna el addig az estéig, amikor nem akartam elmenni már veled arra a síelésre.
Emlékszel? Azt mondtad: "Ha már nincs közös témánk, s már a közös programok sem érdekelnek, akkor csak szép múltunk, unalmas jelenünk van. És nincs közös jövőnk."
Akkor kellett volna hagynom, hogy előtörjenek a könnyeim, hogy az önérzetem és a sértettségem ne írja felül a fájdalmamat. De nem voltam elég okos, elég erős ehhez. Azt feleltem: "Szerintem sincs."
Már nem tudom, pontsan hogyan lett vége, de arra a napra emlékszem, amikor költöztünk és utoljára zártam be az ajtót - csak immár magam után. A gyerek a karomban volt, és akkor szakadt ki belőlem először a sírás. De te ezt nem láttad. Nem akartam, hogy neked is fájjon, hogy te is lásd ezt az utolsó ajtóbezárást. A szívem mélyén meg akartalak kímélni ettől a képtől: amikor az egykor szeretett nő, kezében a gyerekkel, utoljára elmegy.
Fontos voltál nekem, tudod? Eltelt vagy két hónap, amikor először ébrdtem arra éjszaka, hogy úristen, mennyire hiányzol. Hiányzik a bőröd, fáj, hogy nem csúsztathatom a fenekemet abba a jó kis kiflirésbe, amit mindig kialakítottál a testeddel az ágyban, hiányzik, hogy nem húzol magadhoz éjszaka, hogy nem adsz éjjel, álmomban egy puszit a karomra, a vállamra, vagy a hátamra - hogy nem mész el reggel úgy, hogy még összevillanjon a szemünk, hogy nem integetsz az indexlámpával egy utolsót... Akkor tört fel belőlem minden.
Hibáztam én is. Te is. Tudod, tudom. Átbeszéltük. Szerencsére volt erőnk hozzá. Átbeszéltük, megbeszéltük. Újra és újra. És lassan megértettük egymást.
Drága Exem! Ígérjük meg egymásnak, hogy a következő házasságában egyikünk sem követi el ezeket a hibákat. Hogy mindig tudni fogjuk: az idő a legfontosabb, amit az ember a másiknak adhat. A szavak, az érintés, a bizalom. És ha újra pici babát tartok is a karomban, tudni fogom, hogy időt kell szakítani a kibeszélésre, arra, hogy elmondjam, mi bánt. Te is sokat tanultál a történtekből. Kívánom, hogy mindketten jól bánjunk a tanultakkal.
Drága Exem! Utoljára szólítalak így. Hiszen holnap igent mondok. Újra. Neked.

/Fejős Éva írása/

Az éjszakáim gyakran még mindig úgy telnek, hogy G-vel álmodom... :)) Azt hiszem, abból senkinek sem lehet baja, ha csak álmomban történnek Velünk szokatlan dolgok.. :P Egy kis ábrándozás után úgyis mindig kénytelen vagyok észhez térni, hiszen tudom, hogy a valóságban ez sosem lesz lehetséges.. :S

A való életre rátérve, tegnap előtt véget ért a Szex & New York. :'( Ami engem eléggé elszomorít, hiszen csak pár hete szoktam rá.. :( Az a másik, hogy az utolsó évadot láttam, így ha esetleg elkezdenék elölről leadni, már nem lesz annyira meglepő, hogy mi történik a lányokkal.. :|
Minden esetre bízom benne, hogy elkezdik majd vetíteni az elejétől kezdve, és akkor majd minden egyes epizódot megtudok nézni. :)) Ki tudja? Lehet, hogy még be is szerzem majd valamikor az összes évadot dvd-n... :P

Ha már filmeknél/sorozatoknál tartunk, a mai elmenés alkalmával körülnéztem a Saturnban is, ahol 1500 Ft-ért ráleltem a Megérzés c. filmre. Már akkor felkeltette az érdeklődésemet ez a film, amikor moziban adták, de nem ültem be megnézni.. Most viszont, hogy azóta az előzetesét is láttam, egyre inkább afelé hajlok, hogy beszerezzem, így interneten be is rendeltem, hiszen itt kedvezményesebb az ára, és csak 1000 Ft. :))
Ha minden jól megy, néhány napon belül már a kezemben tarthatom, úgyhogy számítsatok majd a beszámolómra!!! :)

Továbbá egy számomra nagyobb csalódásról szeretnék említést tenni. Még mindig a filmek témakörében, ugyanis pár hete a tesómmal megnéztük gépen a Spanom csaja c. filmet, ami számomra akkora csalódás volt, hogy csak na! Még szerencse, hogy nem vettem meg, mert iszonyatosan megbántam volna. Egy közönséges, szar film. Nem ajánlom senkinek! Én igyekszem elkerülni, és addig biztosan nem nézem meg újra, amíg el nem felejtem, hogy nem tetszett..
Van még 1-2 olyan film, amit el fogok kerülni. Ilyen például az Igazából szerelem és a Derült égből Polly. Ha megnézitek őket, szerintem rá fogtok jönni, hogy nekem miért nem jön be egyik sem..

Zárásul pedig e mellé az Isteni kép mellé bejelentem a rossz hírt: A Mentalista jövő kedden befejeződik. :'( :'( Évadzáró rész lesz, így jó ideig "szabadok" lesznek a kedd estéim. :| Nagyon remélem, hogy kiadják dvd-n és lesz folytatás is, mert borzasztó szomorú lennék, ha csak úgy eltűnne... :'(
Nagyon megszerettem a főszereplő Simon Baker-t is, bár eleinte nem miatta kezdtem el nézni a sorozatot. Mostanra viszont előtérbe került ő is, hiszen feltűnt, milyen jó pasi... :Đ

Ma elmentünk F-el és V-vel jegeskávézni ODA, ahol már jóideje nem voltam.. Nem is baj, mert valahányszor mentem eddig, mindig eszembe jutott a múlt és utána napokig azon rágódtam. Ezzel most is így vagyok, hisz ott volt Ő. Amire ugyan számítottam, de akkor is meglepő volt megint látni. Úgy érzem, ez mostmár mindig meglepő és furcsa lesz azok után, amiken keresztülmentem miatta.. Persze ezt nem rossz értelemben mondom, de akkor is szokatlan találkozni azzal, akiért egy időben odavoltál..
Ezzel kapcsolatban szeretném megosztani Veletek a mai horoszkópomat, mert indulás előtt pár órával olvastam el, és hihetetlen érzés volt, amikor 'valóra vált'.

"Ma szokatlan dolog történik veled, de ezt egy cseppet sem bánod. Végre valami felrázza az unalmasnak ítélt életedet. Azt sem bánod, ha minden nap 180 fokot fordul veled a világ, csak ne unatkozz többé!"

Kiemeltem a lényeget, mert a többi most annyira nem is érdekes. Tudjátok mi volt az a szokatlan dolog? Jó, persze, nem szó szerint, mert én inkább váratlan csalódásnak hívnám, de azért van egy kis köze a felülírtakhoz.
Nos, az volt meglepő [amellett, hogy Őt ismét láttam, nem is tudom hány hónap eltelte után..], hogy CIGI volt a kezében. Hűűha, most sokan biztos csalódtatok, amiért én ezt a kis "apróságot" ennyire felfújom, igaz?
Pedig tényleg meglepő, hiszen Nekem azt mondta, hogy NEM CIGIZIK. És kávét sem iszik, mert ő anélkül is elég fitt és éber..
Kicsit sokkolt a látvány, mert hirtelen több dolog is felelevenítődött bennem. Először a horoszkóp előrejelzése, majd az, amit egykor Ő mondott nekem, végül pedig maga a találkozás. Most is azon rágódom, hogy vajon mi késztette arra, hogy mégiscsak rászokjon a dohányzásra?
Nem is tudom, hogyan reagáltam volna akkor, ha még mindig szerelmes lennék bele? Vagy "hidegen hagyna" és azt gondolnám, hogy "senki sem tökéletes", vagy írtózatosan zavarna, főleg azok után, amit mondott ezzel kapcsolatban...

Minden esetre egész idő alatt, amit Ott töltöttünk, alig néztem felé... Persze szinte végig az járt a fejemben, hogy amikor épp senki sem áll sorba, vajon rám néz-e egyszer kétszer, de én próbáltam magam tartani. Ami azt hiszem talán túlságosan is sikerült, hiszen a csajokkal elég gyakran olyan hangosan nevettünk, hogy már attól tartottam, kiküldenek minket.. Remélem senki sem vette úgy, hogy direkt csináljuk a hangos kacagást, ezzel felhívva magunkra mások figyelmét..
Ebben a pillanatban eléggé zavar, hogy nem tudom, Ő mit gondolt, amikor meglátott? Arról nem is beszélve, hogy gőzöm sincs rám nézett-e akár egyszer is, azt leszámítva, mikor kinnt összefutottunk? ...
Annyit még elmondanék, hogy természetesen köszönt [mindannyiunknak], tehát talán nem változott annyit, mióta legutóbb láttam..

Ez alatt azt értem, hogy megszületett a 3 napos dolgoz[gat]ásom gyümölcse. :)) Ugyanis szombattól hétfőig minden nap besegítettem Apának a melóban, mert határidőre kellett kész lennie. Reggel 11 körül már ott voltam F-el és kb 4-5 körül jöttünk el. Eleinte csak segítettünk előkészülni a munkára, majd pedig ragasztottunk és festettünk is.
Ma pedig megkaptuk a fejenkénti 10.000 Ft-ot. :)) Amiért megdolgoztunk. Szóval én már írom is a listámat, hogy [most az egyszer] minnél előbb elkölthessem a pénzem... :P Íme egy kis ízelítő, mi mindenre szeretnék költeni;
- mozi
- ruha
- kaja [ez alatt azt értem, hogy csajokkal Mekizni pl.]
- könyv
- film
Aztán majd meglátjuk, mit találok még a boltokban jó áron.. :Đ

Ja igen, hamár pénznél tartunk; gondolom mindenki, vagy legalábbis sokan találkoztak már a fém 200-assal.. :) Én személy szerint még nem éltem át ezt az "élményt", de kiváncsi leszek, mennyire tudom majd megszokni, hogy nincs többé papír 200-as... :(

Épp Michael Jackson-t hallgatok... Még most sem fogtam fel teljesen, hogy meghalt.
Nem voltam fanatikus rajongó, de megrázott a hír. Akárki akármit mond, Jacko legenda volt. És biztos vagyok benne, hogy még évtizedekig fennmarad a neve.
Azt sem tudom, mit írjak!? Az egyik leggyönyörűbb száma megy, amitől mingyárt sírni kezdek. Felfoghatatlan, hogy egy ember élete ilyen hamar véget érhet.. Hiába a kórház közelsége és a gyors mentőautó, ha akkor, ott, abban a percben nincs ott... És ez a legszörnyűbb. Hogy bármikor bekövetkezhet. Hiába eszik valaki egészségesen, hiába jár rendszeresen orvoshoz.. Néha az elővigyázatosság sem ér semmit.
És mindenki csak akkor ébred rá, hogy mik valójában az értékek, amikor már elvesztette őket..
 

Az ötvenéves énekest szívleállással szállították kórházba, az orvosok már nem tudtak segíteni rajta. Csak a pénteki boncolás után lehet megmondani, mi okozta pontosan Michael Jackson halálát.

A TMZ Los Angeles-i bulvárlap információi szerint szívroham gyanújával kórházba szállították Michael Jacksont, aki a kórházban meghalt. Michael Jackson már eszméletlen volt, és nem lélegzett, amikor a mentők megérkeztek Holmby Hills-i bérelt házába, közölte az AFP. A mentők szóvivője csak annyit mondott, hogy a beteget a UCLA Medical Centerbe szállították, amely két mérföldre, vagyis alig pár percre van a háztól, ahol rosszul lett, de a kórházban az orvosok már nem tudták megmenteni.

Magyar idő szerint éjjel fél kettőkör a megyei halottkém hivatala bejelentette, hogy Michael Jackson halott. A halottkém szerint a halál időpontja helyi idő szerint délután 2 óra 26 perc. Az első szakértői vélemények szerint a halál oka a keringés összeomlása volt, pontosabbat csak a boncolás után lehet majd mondani.

A CNN értesülései szerint Michael Jackson családtagjai a halál után egy órával a kórházban voltak, ahol akkor már több száz rajongó gyűlt össze. Többen mécseseket és virágokat helyeztek el a kórház bejáratánál. A CNN képei alapjén nem csak Los Angelesben, de például Harlemben is az utcán emlékeznek az emberek Michael Jacksonra.

/forrás: internet/

Bezár a Bem mozi

Június végén bezár a budapesti Bem Mozi. A Margit híd budai hídfőjénél található mozi 1908-ban Helios néven nyílt, később Admirálnak majd Adriának nevezték. A Bem nevet az államosítás után kapta. Tulajdonosa a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló Budapest Film lett, 1999-től a Kántor László vezette Budapest Filmstúdió, majd szintén a Kántor László nevéhez fűződő Új Budapest Filmstúdió Kft. üzemeltette. 2009 június 6-án pályázatot írtak ki a Bem mozi ingatlanának megvételére, és mivel ez nem tartalmazza a kikötést, hogy moziként kell tovább üzemeltetni a helyiséget, megszűnhet a még letétező két budai művész mozi egyike (a másik a még üzemelő Tabán).

Apák Napja
június harmadik vasárnapja

"Az amerikai eredetű apák napja közel egyidős az anyák napjával, s bár Magyarországon nem tudott gyökeret ereszteni, a világ számos országában egyenrangú társa a család többi tagjának ünnepével." /forrás: www.unnep.eu/

Már tegnap is figyeltem egy ezzel kapcsolatos kiírást a zeneszoveg.hu-n. De ma már biztos vagyok benne, hogy "létezik" Apák Napja, mert egy világnapos oldalon is ki volt írva..
Ez milyen mááár? Úgy értem, ezt miért nem tették közzé tv-ben? Én miért csak most szerzek tudomást erről? Úgy néz ki, lesz mit bepótolnom...
Szeretlek Apu!!! :):) Jövőre nem marad el az Apák Napja!

Emlékeztek még október 26-ára? Hogy mit írtam akkor? Kiről? Miért?
...
Ahogy beleolvasgatok a régebbi írásaimba, elég sok dolog eszembe jut. Újra átélem a történteket, csak más szemszögből. Van, ami szép emlék marad, van, amit soha nem felejtek el, annyira szörnyű volt..
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a múltat le kell zárni. Akármennyire fáj, túl kell lépni rajta. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem könnyű, nekem több hónapba telt, mire lezártam. De csak akkor lehet boldog a jövőnk, ha átlépünk bizonyos dolgokon..
Oda akartam mindezzel kilyukadni, hogy amit 2008. október 26-án írtam egy bizonyos dobozzal és a RÁ emlékeztető dolgokkal kapcsolatban... azt a mai napig szinte elő se vettem. Még mindig megvan, és jó darabig meg is lesz, mert sok szép dolgot eszembe juttat. De lezártam és továbbléptem.
Mindenkinek így kellene tennie, hogy jobb legyen az élete...

Nálunk per pillanat, mintha szünetet tartana... De ha most fognám magam, és elkezdenék készülődni, hogy "Na akkor viszont csakazért is elmegyek!", biztos folytatná.. :P Ezért aztán nem is nagyon strapálom magam.. Azért a hajamat kivasalom, hogy mégse legyek nagyon szakadt.. :P
Tegnap ugyanis a többiekkel [azokkal, akikkel elég jóba vagyok az osztályból] elmentünk Msz-re. Persze csak azért, mert amikor még mindenki otthon volt, épp nem esett. Szerintem utána sem volt vészes, én élveztem az időtől függetlenül. :) De jó lenne, ha legközelebb már napsütésben találkoznánk és mennénk sétálni... :) Mindössze 2 óra volt az egész, de valahogy nekem mégis többnek tűnt. Mikor már hazafelé tartottunk, rendesen belehúzott az eső, így szerintem mindenki elgondolkodott magában azon, hogy "mit is keresek én itt ilyen időben?" :) De mondom, ha a hajamnak nem ártana semmit, talán most is kinnt lennék a szabadban. :))
Az eső sokszor fáradékonyabbá teszi az embert, csak úgy, mint az erős napfény. Én inkább tehetetlennek érzem magam.. Mikor már végre eltervezem, hogy elmegyek ide-oda, az idő beleköp a levesembe! Pedig ma tényleg jó lett volna valamikor délelőtt elmenni egy kicsit... Anya persze biztos nem engedte volna, hogy esőben barangoljak - ami érthető is... Sebaj, ha valamelyik nap képes leszek időben felkelni [tehát legalább 10 előtt], akkor legfeljebb sapkát és kapucnis pulcsit veszek és úgy vágok neki a "világnak". Az eső azért is jó, mert olyankor az emberek kedve elmegy a kimozdulástól, ezért nem lesz akkora a tömeg. :D
Bár, tegnap elég sok kocogót láttam, akik marhára letojják, hogy milyen az idő. Az ő céljuk az, hogy megvalósítsák a tervüket. A többiekkel poénból meg is tapsoltunk egy idősebb férfit, aki egy szál gatyában és egy melegítő fölsőben rótta a köröket... :) Szegény persze nem értett semmit, szerintem azt hihette, hogy idióta túristák vagyunk. Vagy [ami talán valószínűbb] hülye gyerekek, akiknek nincs jobb szórakozásuk, csak a másikon kacagni.. De most nehogy azt higgyétek, hogy bunkó módon a képébe röhögtünk!! Ilyenről szó sincs! Én mondtam a többieknek, hogy tapsoljuk meg, ezzel tiszteletünket jelezve felé, amiért ilyen időben is képes futni.. :)

A nap végén olyan dolgot tudtam meg, amit mostanáig nem sikerült feldolgoznom. Egyszerre különös, fura, ködös és kissé hihetetlen is.. Alvás előtt is eszembe jutott, de szerencsére nem akkora horderejű, hogy ne tudjak aludni se.. Ráadásul én valójában "nem is tudok semmit", F mondta el bizalmasan. Annyit elárulhatok, hogy nem vele kapcsolatos. :) Bár mostanság vele is annyi minden történt...

Az alvásra visszatérve; elég jól aludtam, ahhoz képest, hogy még mindig szögek állnak ki az ágyamból bizonyos helyeken.. Én mondom, nem a legkényelmesebb, az tuti. De abban nem gátol, hogy szépeket álmodjak... :) :-)
Mostanában többször előfordult, hogy az o.fő helyettesem szerepelt az álmomban. Ami persze nem rossz dolog, azok után, hogy beszámoltam róla mennyire megkedveltem idén. :)
De tegnap este mi történt!?!? Konkrétan jártunk az álmomban. Nem törődve a korkülönbséggel és mások véleményével. Valamikor hajnalban fel is keltem, de aztán egyáltalán nem volt nehéz visszaaludni azzal a gondolattal, hogy mik jártak alvás közben a fejemben.. :)
Élveztem. És még most is elmosolyodok, ha rá gondolok...
Persze másnak nem mondom el, mert onnantól kezdve nem lenne megállás. Így is gyakran jelzésszerű megjegyzéseket tesznek, amitől aztán kicsit tartok, nehogy meghalljon valamit G. [Mostantól kezdve így írok róla, hisz neki is kell valami 'becenév' :P]

Ami a mai napot illeti, jóformán alig csináltam valamit a gépezésen és az evésen kívül. Valamikor dél környékén megnéztem egy fél órás riportot a Szex & New York-al kapcsolatban, aztán ennyi. Így aztán ideje csinálnom valami hasznosabbat is, nehogy anélkül múljon el ez a nap. ;)

Ha nem esőben kellett volna eljutnom a legközelebbi bevásárlóközpontba, talán nem is zavart volna annyira az eső. De mivel úgy kellett, nem örültem neki túlzottan... Nem volt annyira vészes, csak a hajam miatt zavart nagyon. V-nek elég sokszor ki is csavarta a szél az ernyőjét, amin jókat nevettünk a többiekkel.. :P
Most biztos felmerült bennetek a kérdés, hogy ha annyira zavar az eső, minek megyek én 3 lánnyal bevásárlóközpontba? :P Hát azért, mert elterveztük, hogy megnézzük moziban a Megint 17-et. :))  A jegy megvétele után siettünk kaját is venni, hogy ne késsük le a film elejét. A kezdeti zavargások ellenére én jól éreztem magam, mert a film nagyon jó. Eleinte kissé nehézkes volt a leülés, mert nem tudtuk, hova szól a jegyünk.. pf.
Szerencsére a film előtt sok bemutató és reklám volt, ezért nem maradtunk le semmiről. A csajokkal már tervezzük, hogy legközelebb a Nász-ajánlatot nézzük meg Sandra Bullock és Ryan Reynolds főszereplésével.
Az utóbbi időben nagy mozi-fanatikus lettem. :)) A Nász-ajánlaton kívül még van egy film, amit szívesen megnéznék, de nem bánnám, ha arra már egyedül ülnék be. Mégha múltkor elég kevesen is voltunk a teremben [mikor a Boltkóros naplóját néztem], nem bántam meg, hogy egyedül mentem el. Nekem igenis jól esik néha egyedül lenni. És kell is az... :)
Minden esetre, akinek van 1000-1500 Ft-ja, és szereti a filmeket, annak ajánlom, hogy a nyári szünet alatt legalább egyszer üljön be akár családdal, akár barátokkal, vagy egyedül is, mert mozizni jó dolog! :Đ

2008. év vége:                                                             2009. év vége:

irodalom: 3                                                           irodalom: 4
nyelvtan: 3                                                          nyelvtan: 4
történelem: 2                                                       történelem: 3
I.id.nyelv: 3                                                         I.id.nyelv: 4
matek: 2                                                             matek: 3
informatika: 3                                                       informatika: 4
fizika: 2                                                               fizika: 3
biológia: 3                                                            biológia: 3
kémia: 3                                                              kémia: 3
földrajz: 2                                                            földrajz: 3
ének: 4                                                                ének: 4
rajz: 5                                                                 rajz: 5
technika: 4                                                           II.id.nyelv: 3
tesi: 4                                                                 tesi: 4
 

Nem teljesen vagyok késsz a pakolgatással, de egy része már készen van, így nyugodtabban alszom. :P Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy rendet rakni igenis jó dolog! Egyrészt azért, mert legalább kidobod a fölösleges dolgokat, és több helyed szabadul fel, másrészt pedig nekem ilyenkor mindig előkerülnek régóta keresett dolgaim. :Đ Holnap az asztalomra kéne időt szánni, mert tele van könyvekkel és rengeteg-rengeteg ruhával... :P Muszáj szórtírozni, mert kell a hely a dolgaimnak. :)
Továbbá, a holnapi napra egy kis sétálást is tervezgetek, ezúttal egyedül.. Most még gőzöm sincs, merre fogok menni, de majd kitalálok valamit. ;) Lehet, hogy ez a mostani kiruccanás nem lesz hosszú, mert elég meleget mondanak, így könnyen megeshet, hogy nem várom meg, míg felforr az agyam, hanem hazajövök. :P De azért igyekszem nem elkerülni a Napot, mert szeretnék kicsit lebarnulni.. :P

Na de rátérnék a jelenre. :)) Ma volt az Évzáró, amit kicsit vártam is, de inkább csak túl akartam lenni rajta. Sokak szerint nem volt olyan hosszú, lehet, hogy én csak azért éreztem annak, mert unalmas volt, és közben teljesen máson járt az eszem.. :P Mikor végre kimondta a várva várt mondatot az Igazgató nénicske, még nem volt felhőtlen a boldogság, mert egy fantasztikus hegedű-szót végig kellett hallgatni zárásul, a Szózat előtt... pfpf Utána viszont csiga-lépésekkel elindulhattunk az osztályterem felé. [Én ezzel kapcsolatban elsütöttem egy poént, mert az Ig. azt mondta, hogy az osztályfőnök kíséretével mehetünk föl, de mivel a mi o.főnk beteg volt, a helyettessel indultunk el. Én meg benyögtem H-nak, hogy akkor mi itt maradunk, amíg az o.fő meg nem gyógyul.. xD]
Na de komolyra véve a szót, miután felértünk, az én imádott osztályfőnök helyettesem kiosztott 3 jutalomkönyvet, melyekből 1 engem illetett. :)) Őszintén mondom, hogy nagyon meglepődtem és örültem neki, hogy a közösségért végzett munkámat így értékelték. :Đ
Ami a bizonyítványt illeti, annak is örültem, hiszen idén egyetlen egy 2-esem sem volt. :))) [és az nagy szó, jólvan? :P] majd holnap leírom a tavalyi és az idei eredményeimet, hogy Ti is láthassátok a különbséget. ;)

Az elmúlt pár napban rákattantam a Szex & New York-ra. Elvégre, jobb később, mint soha.. :$ Valójában nem is tudom, hogy eddig miért nem néztem!? Biztos attól tartottam, hogy majd mit szólnak Anyáék?... Régebben volt olyan, hogy nem tetszett nekik, hogy annyi sorozatot bámulunk F-el.. Ami, azért valljuk be, nem is a legjobb időtöltés.. :)
Mostanra már leszoktam a "szappanoperáknak" is nevezhető adásokról, és csak ezeket nézem;
- A mentalista
- Legjobb évek
- Szívek szállodája [néha]
- Szex & New York [mostanában..]
- Dr. House
- Szellemekkel suttogó [ezt is mostanában]

Jólvan, nem tagadom, azért ez sem kevés, de azt bizton állíthatom, hogy NEM VAGYOK SOROZATFÜGGŐ! :P

A barátok köztről már jóideje "leszoktam", eleinte csak azért, mert leckét írtam abban az időben, de mostanában már sikeresen meg is utáltam a sorozatot, mert kiszámítható és unalmas..
 

A mai napi program lehetett volna színesebb is, de akkor korábban kellett volna hajat mosnom. :| Ugyanis lett volna kedvem kicsit elmenni egyedül. Tegnap F-el mentünk el erre-arra. :)
Most épp arra várok, hogy H visszajöjjön, mert eltűnt msn-ről, és már 10 perce semmi hír róla. :| Nem várok túl sokáig, mert még bekell fejeznem a rendrakást, amit pár órája elkezdtem. :)

Mostanában olvasni is sokszor van kedvem, de mindig eszembe jut, hogy ott vannak a kötelezők.. Így soha nem kezdek bele másba, hanem kivárom, hogy megkapjuk a listát a holnapi Évzárón, és bízom benne, hogy olyan könyveket is találok majd rajta, amik őszintén érdekelnek. :))
Szerintem ez az elmenősdi holnapra halasztódik. Majd egy délelőtti órában kimozdulok. :P
 

Végre! El sem hiszem, hogy túl vagyok ezen a tanéven. Pedig, ha visszagondolok az elejére, elég rég volt, tehát nem mondhatom, hogy hamar elment.. Csak egyszerűen furcsa, mert ilyenkor eszembe jut, hogy már csak 3 évem van a Suliból. És ez azért elszomorító, akárhogy is nézzük... Épp a tegnapi sétánkon beszéltük ezt a lányokkal, hogy reméljük, érettségi után nem az lesz, hogy mindenki új életet kezd, és az együtt töltött éveket kidobjuk az ablakon. Nem akarom, hogy érettségi után évekig ne lássuk egymást, csak majd az 5 éves osztálytalálkozón... Nekem már a mai nap is rossz volt. Még csak elsem tudtam köszönni rendesen mindenkitől. Olyan volt, mintha csak egy röpke őszi, vagy téli szünet előtt búcsúzkodtunk volna.

Na de pár szót a mai napról. Reggel meglepően korán keltem fel magamtól. -> 05.45 :Đ Ennek örömére kicsit lustálkodtam, meghallgattam egy isteni jó zenét és csak 05.51-kor mentem ki a konyhába/wc-be/ és fürdőszobába. :P
Egy hatalmas ugrással rátérnék az 1. órára, amit kicsit bánok, hogy a Suliban töltöttem, mert megint Spongya Bob-ot néztünk dvd-n. Őszintén szólva nem szoktam nézni ezt a rajzfilmet, sőt szinte egyet sem.. :$ Én nem tartom annyira viccesnek, hogy folyamatosan nyomon kövessem a tv-ben.. :$:$
Ezt követte a fantasztikus tesi óra, amit eleinte vártam is, mert úgy volt, hogy a fiúkkal együtt röplabdázunk. Sajnos ebből végül nem lett semmi, mert ők szokás szerint fociztak. :@ És mivel a lányok nem voltak elegen ahhoz, hogy 2 röpicsapatot tudjunk alkotni, felosztottuk az órát, és az első felében kosaraztunk, azt követően fociztunk és az óra végén még egy kis röplabdára is maradt idő. :)) Eléggé kifáradtam, szinte kapkodtam a levegő után, mert folyamatosan futni kellett... :S :P
És most jön a nagy hír! A délelőtt további részét moziban töltöttük. :D Az o.fő ugyanis beváltotta "ígéretét", és elintézte, hogy elmehessen az osztály. Mikor felértünk a terembe, és megtudtuk, először nem örültem, mert egyrészről nem volt nálam elég pénz, másrészről pedig viták voltak arról, hogy mit nézzünk meg. Végül az o.fő azt mondta, hogy mindenki nézhet amit akar, és majd legközelebb az Évzárón találkozunk..
Így esett, hogy az osztály nagy része az Éjszaka a múzeumban 2 mellett döntött, abból a megfontolásból, hogy arra időben oda érünk. Én amiatt is szerettem volna megnézni, mert az első részt is az osztállyal láttam 2 éve. Szép emlék, hogy együtt néztük meg mindkét részt.
A film mellesleg nagyon jó, én sokat nevettem és izgultam. Ajánlom mindenkinek! De csak abban az esetben, ha látta az első részt, mert szerintem csak úgy az igazi.. :)

Ha már mozinál tartunk; tervezem, hogy megint megyek egyedül. :)) Szerintem a Nász-ajánlatot fogom megnézni, mert mikor legutóbb voltam, láttam az előzetesét, és jónak ígérkezik... Ott van még a Megint 17 is, de az nem érdekel annyira, hogy rohanjak megnézni. :)

Zárásul annyit, hogy tegnap teljesen késsz voltam. Lehet, hogy a bolondos idő miatt, hisz amikor átmentünk a hídon, balról hatalmas erősséggel fújta az arcunkat a szél. Utána pedig a Nap tűzött ránk. Szerintem a bal szemem egy kis huzatot is kapott, mert eléggé fájt lefekvéskor.. :(
Végül olyan 7 körül le is dőltem egy órácskára, de igazából csak ma reggelre éreztem jobban magam.

Jó rég voltam ennyire kimerülve. V-vel és F-el elmentünk sétálni. Jó sokat mentünk, vagy csak kijöttem a formából, de per pillanat minden bajom van. Szörnyen fáradt vagyok, emellett nyűgös is, szóval lehet, hogy ledőlök egy kicsit. Szinte már beszélni sincs erőm, nem tudom, hogyan bírok egyáltalán írni... !?
Zavar a fény, a zajok. Azt hiszem talán csalódott is vagyok, amiért a csajokkal elmentünk ODA, Ő pedig nem volt sehol. És ilyet egyáltalán nem érezhetnék. Arról nem is beszélve, hogy már indulás előtt is elfogott az a régi érzés, ami mindig 'rámjött', amikor Oda készültünk.. Tudjátok, a gyomorgörcs és az izgalom.
Komolyan nem tudom, mi van velem... !?
Azt hiszem, tényleg megyek.. Csak előtte lerázom az egyik osztlytársamat, aki épp azzal fáraszt, hogy néhányan be mertek neki szólni a viselkedése miatt.. Nos, az tény, hogy elég zavaró, hogy úgy viselkedik a fiúkkal, mintha járnának... És teszi-veszi magát előttük.. :|