[egy kicsi belőlem]

Ohh, ma láttam egy helyes fiúúút.. :) Bevallom, majdnem biztos, hogy azért tetszett annyira, mert emlékeztetett valakire.. Elmondjam kire? Vagy legyek gonosz? :P
Na jó, nem kertelek; P-re hasonlított. Olyannyira, hogy mikor először megláttam, azt hittem P az. Utána még szemmel tartottam egy darabig és megbizonyosodtam róla, hogy nem P volt.. :P Mindegy, a lényeg, hogy helyes volt.. :) És ahogy észrevettem, Ő is nézelődött arra, amerre F-el álltunk.. :D

Hamár fiúknál/pasiknál/férfiaknál tartunk.. Muszáj megemlítenem a mai nap fénypontját. [Volt olyanja is, nem csak mélypontja.. -.-]

Kémia óra közepén, egészen pontosan 14.47-kor G bejött a terembe, hogy odadhassa a tanárnőnek a naplót. A lényeg az egészben az volt, hogy épp ő volt a fejemben, és mikor kopogtak, azt mondogattam magamban, hogy "G legyen az, G legyen az." És ő volt. :)))
 

Így kivánok mindenkinek jó éjt... :)

Fáradt vagyok, dühös és elegem van.
Mától ugyanis minden pénteken 7 óránk lesz. Ez semmilyen szempontból nem jó, hiszen nekünk röplabdánk lenne, a többiek pedig mennének már haza, hogy végre szabadok legyenek két napra és péntek délutánra. De mostantól negyed 3-kor tud mindenki hazamenni, mi pedig onnantól tudunk/tudnánk menni röplabdára, kemény 1 órára a 2 helyett. Nem elég, hogy csak heti 1 röplabda van, de most már arra sem tudunk rendesen járni. A mait ki is hagytuk, mert totál elegünk volt a Suliból. Nekem speciel nem is volt cuccom, ahhoz meg nem volt kedvem, hogy hazarohanjak érte, hogy aztán fél órára fölvegyem..

Most aztán totál elegem van! Mindenből!
Abból, hogy heti 3× van 7 óránk.
Abból, hogy a 7. óra után rohanhatok külön órára.
Abból, hogy mindig kell tanulni egyik napról a másikra.
Abból, hogy minden órán minimum 2 oldalt írunk.
Abból, hogy a tanárok elvárják, hogy odafigyeljünk, jegyzeteljünk, készüljünk az órára és maradjunk csöndben.
Abból, hogy a szüneteim is azzal telnek, hogy átnézem a következő óra anyagát.
Abból, hogy pihenni is alig van időm, mert mikor végre hazaesek, kezdhetek neki a másnapra való fekészülésnek.

Ennek már soha nem lesz vége? 

[Most pedig megyek pótolni, hogy legalább az ne maradjon hétvégére..]
 

Kaptam még 1 napot, így holnap is itthon leszek. :P De most már igyekszem hasznosabban eltölteni az időt. Pótolni fogok, rendet rakni és filmezni. :)

Ma kétszer is lementem a dokihoz -.- , mert első nekifutásra nem ő volt a rendelőben, ezért úgy gondoltam, hogy délután visszamegyek. De nem bántam meg a fél órás potya-utat, mert találkoztam P-vel. [Nem F "péjével" :P]
Ez az a srác, akit kb 3 éve ismertünk meg F-el és V-vel az egyik törzshelyünkön. P és egy haverja ott bringázott, aztán valahogy szóba elegyedtünk és azóta kialakult egy köszönőviszony köztünk. Sőt, múltkor egy darabig együtt mentünk haza, mert P megvárt minket és beszélgettünk. :) Azóta ez sajnos nem ismétlődöt meg, mostanában mindig csak köszönés van és semmi több..
Mondjuk a mai találkozáskor én annyira meglepődtem, hogy hirtelen nem is jutott eszembe semmi. De örültem neki, hogy összefutottunk.. :) Nekem nagyon is szimpatikus P. Jó lett volna dumálni....

"Másoknak is vonzó az, aki önbizalmat sugároz." /Beépített szépség 2./

"- Biztos, hogy elég nagy neked ez a lakosztály? Az én egész lakásom beférne a zuhanyzódba.
- Tőlem nyugodtan beköltözhetsz.." /Beépített szépség 2./

"- Kérése nekem parancs.
- Akkor kérem ne smárolja le az órámat, nem vízálló." /Beépített szépség 2./

"Valentín Napon együtt ebédeltem anyámmal a Déli Plázában. Egy embert halálra gázolt egy busz. A karomban halt meg. Arra gondoltam; nem érhet véget egy élet így Valentín Napon. Azokra gondoltam, akik szerették ezt az embert, akik haza várták, akik soha többé nem látják.
És mi van, ha nincs senki? Mi van, ha úgy éljük le az életünket, hogy senki se vár? Kocsiba ültem és visszatértem a tóparti házhoz, hogy választ keressek ezekre a kérdésekre. Téged találtalak. Boldogan vesztem el benned. Boldogan vesztem el ebben a gyönyörű álomban, ahol nem mozdul az idő. De ez nem a valóság. Meg kell tanulnom élni a saját, valós életemet. Kérlek ne írj többet. Ne keress. Hagyd, hogy elengedjelek.." /Ház a tónál/

"Az élet nem regény. Egy pillanat alatt véget érhet." /Ház a tónál/

"A történelem csupa megfejthetetlen jelenség." /Megérzés/

"- A hit annyi, hogy higgy valamiben, ami túlnő rajtad. Olyanban, ami nem látható, hallható, tapintható. Mint a remény, a szeretet.
- Csakhogy én már lemondtam ezekről.
- Talán próbáld meg visszaszerezni őket.
- De ha túl késő?
- Sosincs túl késő. Felismerni, hogy mi a fontos az életünkben és harcolni érte.
- Nem tudom, miért harcoljak.."            /Megérzés/

"Ha mégegyszer megfogod a seggem, akkor álmodban foglak kiherélni." /Nász-ajánlat/

"Nem könnyű tönkretenni mások életét, ha tudjuk, hogy milyen csodálatos emberek." /Nász-ajánlat/
 

.. Chris Pine-mániában szenvedek. Áhh, ez nem is szenvedés, hanem... valami egészen más.. Sokkal jobb... :))
Nevezzük inkább Imádatnak. :D

Emlékszem, hogy 2009. január 1-én láttam először, a Vakrandiban. :D
Korábban már beszámoltam róla, hogy egy vak srácot alakít benne.
És olyan jóóó lenne megszerezni azt a filmet!!! Nemrég láttam, hogy youtube-n fenntvan, de eredeti nyelven. :S Nekem dvd-n kell szinkronnal! ...
Na jó, amíg túlteszem magam azon, hogy egy darabig még nem tarthatom a kezemben a filmet, ti csodáljátok ezt a fotót Róla. :))
Én is azt teszem... :$ :D:D

Ja és ígérem; nem ez volt az utolsó kép Róla... :))
 

Lesz itt idézet, beszámoló és talán még kép is.. :P

Kezdeném ott, hogy betegségem alatt megnéztem dvd-n a Nász-ajánlatot - amit azt hiszem nem nagyon kéne reklámozni, mivel ha jól tudom, még adják a mozikban.. Ebből következik, hogy.... Tudjátok. ;) Nekem tetszett, nem mondanám, hogy kurva jó és ahogy kijött, rohanok a boltokba megvenni, de tetszett. Márcsak a színészek miatt is jó, mivel Sandra Bullock-ot nagyon szeretem, Ryan Reynolds-t pedig úgyszintén. Bár ő nem elsősorban színészi tudása miatt lopta be magát a szívembe. :'D
Emlékszem, először talán a Penge 3- ban láttam. Mikor megtudtam, hogy az ottani "szőrös pacák" [nem rossz értelemben :P] egyezik azzal a "simabőrűvel", aki a Mindenképpen talán-ban és hasonló csajos filmekben szerepel, kicsit meglepődtem. A szakáll öregíti, de szerintem azzal is jól néz ki. :P

A filmekre visszatérve; majdnem 100%, hogy a héten beszerzem a Rómeo + Júliát. Egyrészt mert kijött szinkronnal, másrészt levan árazva, harmadrészt pedig szerepel a filmlistámon. :) És a Pán Péter óta semmit sem vettem, szóval itt az ideje. Pénzem is van most, így semmi nem tarthat vissza. :)

Azt hiszem a végére már csak az idézetek maradtak. Úgyhogy tessék figyelemmel olvasni! :)

"Nem tudok valamiben segíteni?
Csak állok itt az ujjammal a valagamban."
                                    /Született feleségek/

"Nem azt akarom mondani, hogy a Botond tökéletes, de a Botond tökéletes."              /Barátok közt/

"A bárcsak szó azoknak való, akik a múltban élnek."
                                            /Esküvőláz/

"- Miben segíthetek?
- Nem tudsz egy jó bérgyilkost?"
               /Egy bébiszitter naplója/

"Segítene, ha szenvedélyesen ecsetelném a végzetem?"
                                    /Így jártam anyátokkal/

"Az én fiam nem lesz izzadt kis f*sz!"
                          /South Park/
[Elmondja az Apjának, hogy éneklés helyett kosarazni szeretne, de az Apja ezt nem támogatja..]

"Megpróbálok az anyja lenni a gyerekemnek, erre lebulldogoznak."
                                                    /Barátok közt/

Muszáj még írnom néhány [?] sort, mert az idézetek eszembe juttattak pár dolgot.
Először is; sajnos, vagy nem sajnos a Született feleségeket már nem nézem, mert egy időben nagyon későre tették, így lemaradtam és azóta nem tudtam felvenni a történet fonalát. :P Pénteken mégis belenéztem, mert kiváncsi voltam, ki mennyit változott!? Hát rengeteg dolog történt, mióta nem láttam.. De azt kétlem, hogy visszafogok szokni rá.

A másik dolog, hogy a South Parkot se nézem, de azt nem is néztem régebben sem. Engem valahogy sosem fogott meg. Nem tagadom; vannak benne vicces dolgok, de engem nem köt le eléggé. Ha netalántán mégis arra lennétek figyelmesek, hogy sokat idézek belőle, az azért van, mert a Bátyám nézi, én meg elkapok 1-2 jó szöveget. :'D Ha pedig mégis rászoknék, arról úgyis befogok számolni! :)

Ami a következő sorozatot illeti; engem nagyon meglepett, hogy Magdi nénit úgy írták ki a Barátok közt-ből, hogy meghalt. Tudom, hogy más megoldás nem nagyon akadt, de az, hogy a halála után még ekkorra cirkuszt is csapjanak, az már kicsit durva volt.. :S Ez a kalapos-story, meg az, hogy eleinte Vili bácsit gyanusították.. :|
Nekem soha nem volt a kedvencem [és most már nem is lesz], de azért nagyon furcsa lesz nélküle..

Legvégül pedig [mostmár tényleg!] annyit, hogy F kezd rászoktatni az Így jártam anyátokkal-ra. Ő leginkább P hatására szokott rá, és szépen kezdi velem is megszerettetni ezt a sorozatot. :) Még nem láttam olyan rengeteg részt, hogy ajánlani tudjam én is, de azért a figyelmébe ajánlanám annak, aki estleg nem ismerné.. :)
 

A hét utolsó két napját itthon töltöttem megfázás miatt. [A doki szerint valami vírusos mittudomén mi..] Azt hiszem jól is jött egy kis itthonlét a szerdai kiborulásom után.. Persze mostanra sem lettem sokkal jobban, hisz elszomorít a gondolat, hogy egy olyan dologgal kell felhagynom, amit szerettem csinálni..
Amellett az is eszembe jutott, hogy B megint milyen ügyesen felszívódott.. Sokszor gondolok arra is, hogy sokat kell tanulnia, vagy ilyesmi, de akkor is mérges vagyok rá. És még csak az sincs, hogy egyikünk sem ír a másiknak. Közel 1 hónapja írtam neki iwiw-en, de semmi válasz.. Még csak el sem olvasta. [Mentségére legyen mondva, alig volt fönn..] Nem örülök neki, hogy semmi hír róla.. De az is biztos, hogy ebből a "levelezésből" sem lesz semmi több. Pedig pont ő említette, hogy "face to face" szeret beszélgetni.. áááh..

Na de, a nap híre, hogy az én dráááága egyetlen, imádott, aranyos és még sorolhatnám milyen kutyám ma 9 éves!!!! :D:D:D El sem hiszem, hogy ennyi éve megvan. Bár ha belegondolok, tényleg jó ideje volt már, hogy Anya rátalált.. :) Életem egyik legboldogabb pillanata volt, mikor megpillantottam a kezében az akkor még induripinduri kis gombócot.. Annyira vágytam egy kutyára, emlékszem, még a Jézuskának is írtam levélben, hog kis kutyát szeretnék Karácsonyra.. Persze ez jó ideig szóba sem jöhetett, mivel nem kertes házban élünk.. De a sors végül megajándékozott egy édes kis jószággal, akit a mai napig imád az egész család. :))) Mégha gyakran ok nélkül üvölt is, és rágcsálja a lábunkat, meg az udvarra pisil.. :D
Szóval ezúton is Boldog Szülinapot kutyikámmm! :D:D:D

Nem is tudom, miért lepődök meg azon, hogy nem vagyok tartósan boldog. Nekem mindig a rossz időszakom tart sokáig. Néha azt gondolom, soha nem is lesz vége..
Most is; még szinte el sem múlt a délutáni bőgésem nyoma, máris rám jött a sírhatnék. Mert elegem van az életből. Utálom, hogy nekem a negyed 3-ig tartó Suli után még külön órákra kell rohangálni, és csak 4 körül vergődök haza, mint Anya. Utána neki is kezdek a tanulásnak, mert persze másnapra több oldalnyi feladatom van. Az írásbelit vagy sikerül itthon megcsinálni, vagy marad az órák közti szünetre.. Utána jöhet a szóbeli.
Ma zeneirodalom alatt buktam ki nagyon. Már ott is alig tudtam visszafogni magam. Kicsit csodálkoztam is, hogy a tanárnő nem vette észre a könnyeket a szememben. Az első fél óra után végig az járt a fejemben, hogy mások már rég otthon ülnek, vagy a pasijukkal vannak.. Én meg bennt poshadok, hallgatom, amit beszél és hallgatok akkor is, amikor épp tőlem kérdez valamit. Borzasztóan elszomorított a gondolat, hogy mostantól egy szabad percem se lesz hétköznap, hétvégén pedig majd a dolgozatokra készülök, és ha nem értek valamit, akkor meg régi könyvekből igyekszem felzárkózni.
Idén már F sem folytatja a gitárt, így mindenhova egyedül megyek. És amég én a külön óráimon vagyok, ő boldogan tölti az időt a pasijával. H úgy szintén..
Nemrégiben kaptam is egy kedves célzást, hogy nekem miért nincs már valakim? Próbáltam tartani magam, hogy ne lássák rajtam, hogy mennyire rossz állandóan egyedül lenni és azt hiszem sikerült is. Nekik fogalmuk sincs róla, milyen érzés, amikor mindenki boldog körülötted, te pedig másra sem gondolsz, csak arra, hogy ez már örökké így marad..
Még csak egy barát sincs a 'közelben', akivel megtudnám beszélni a gondjaimat.

Most is csak azért jöttem ide, mert muszáj volt kiírnom magamból, amit érzek és mert épp szikkad a hajam, a pár perces mosás után.
Ezért aztán megyek is, mert ha sietek, talán még marad hajszárítás után egy kis időm még a franciára..

Ilyenről is ritkán írok, hiszen mindig a Suliba járok vissza különórákra. Idén a gitár mellett zeneirodalomra is járnom kell, mert megszűnt a zenekar. :'( Továbbá ott van még a röplabda is. De mivel az év végének közeledtével [Na jó, tudom az még azért odébb van.. :D] egyre közelebb kerülök/kerülünk az érettségihez, ebben a tanévben lesz 1 nap 8. órám is. Mert az ének tanár azt javasolta nekem meg F-nek, hogy járhatnánk ének-érettségi felkészítésre heti 1 órában. Szerinte ugyanis képesek lennénk letenni az érettségit, ezzel megkönnyítve magunknak is a dolgokat, hiszen így nem kell fizika, kémia, földrajz és ehhez hasonló tárgyakból 'vizsgázni'. Anya szerint ez nagyon jó dolog és én is úgy vélem, hogy nem árthat.. :)

Na de amit valójában írni akartam az "Iskolán kívüli program" címszó alatt, az az, hogy ma egyik osztálytársam [Mostantól legyen a neve Hh] áthívott magához. :)) Meglepődtem, de örültem is neki nagyon, ezért beleegyeztem. Fél óra alatt értünk hozzájuk, ahol már várt ránk az ééédes drááága kutyája. :)) Később hazaért az öccse is, meg az Anyukája, akikkel szintén nagyon jól elszórakoztunk. :D
Nem maradtam túl sokáig a leckék miatt, de jól éreztem magam, és úgy néz ki, nem ez volt az utolsó alkalom, hogy nálluk voltam. :)) Tervezem, hogy valamikor én is meginvitálom, viszonozva a mai napot. Majd meglátjuk.. :)

Olyan jól sikerült a mai nap, hogy elsem hiszem, hogy reggel még az futott végig az agyamon, hogy jobb lenne itthon maradni.. Kár lett volna, hiszen akkor most nem lennék gazdagabb egy töri 5-össel. :D:D:D Ugyanis én feleltem ma. :))) Mikor napló kinyitás előtt rám nézett G, és látta, hogy nem passzolok, már biztos voltam benne, hogy engem fog kihívni. :) Persze előtte még húzta kicsit; jött a szokásos tanár-duma, hogy; "Hmm... Vajon ki legyen?..." :D De utána mondta a nevem, én pedig boldogan kifáradtam felelni. :)) Miután helyrementem, azt mondta, hogy megvan elégedve, mindent elmondtam, nem volt se gyors, se lassú. :) Örültem a dícsérő szavaknak nagyon. :D

Ami azt illeti a magyar óra is jó volt, bár mostanában a tanár nincs túlzottan megelégedve velünk, hiszen senki, vagy csak nagyon kevesen készülnek az órára.. :S De én a kezdeti nehézségek után mindig élvezem az órát, mert érdekes dolgokról szoktunk beszélni. Ma például a Tartuffe kapcsán jött szóba az emberi hiszékenység és a bűn. Ezekről beszélgettünk, és a tanár olyan dolgokat is mesélt, amit mindannyian ámulva hallgattunk.
Magyar órán mindig olyan nagy igazságok hangzanak el, amiket legszívesebben azonnal leírnék ide, ha tehetném.. Mert valamiért mindig az jut eszembe, hogy mást is szembesíteni kéne a valósággal. Még akkor is, ha csak köztudott dolgokról van szó, amit mindenki tud valahol mélyen..
És ha már szóbakerült a Tartuffe, íme az a néhány [?] szöveg, amit olvasás közben aláhúztam. :)

"Lehet-e mondd, hogy egy férfi bűvöljön el,
Hogy minden egyebet így végképp feledel?"

"Kis semmiségeket bűnné nagyítva lát,
A múltkoriban is vádolta önmagát."

"A józan észt bizony ők túl szűknek találják,
És jellemük szerint lépik át a határát."

"Többé nem szólok egy szót se... de gondolok!"

"...Nem a más szívével szeret..."

"Erős szivet kíván a szerelem.."

"S szívében sohasem vonzotta még felém igazi szerelem.."

"Nem is nagy veszteség, könnyen pótolja más,
Megvigasztalja majd magát a változás."

"Az ember csak beszél, de nem mindig cselekszik,
Gyakran hosszú az út a szándéktól a tettig."

"Az én lelkemre is nagy boldogság derül,
Hogy együtt lehetünk, kettesben, egyedül."

"Kétkedni könnyű a hirtelen fényü sorsban,
S nem hisszük el, amíg nem élvezzük ki gyorsan."

"Azért, mert rászedett egy szemtelen gazember [...]
Hirtelen azt hiszed, hogy mindenki ilyen."

"A látszat, istenem, gyakran tévútra visz.
S hányszor csalódhatik az ember szeme is!"

"Szándékomat dühük sem másíthatja meg..."

"Szeme az emberi szívekbe lát bele,
S nem téveszti meg a csalók művészete."

Nem tervezek túl hosszú írást, de van pár dolog, amit leszeretnék írni, így aztán ne lepődjetek meg, ha mégis bőlére eresztem a mondandómat.. :)

Még gyorsan pár imádott zenét. :D:D

• Fekete Dávid: Új élet vár
  
  
• SP: Kép maradsz
  
  
• Brandy feat Sean Kingston: Right here
  
  
• David Guetta feat Nelly Rowland: When love takes over
   

Sajnálom, hogy mindent utólag írok le, de így Suli-időbe végképp nem az foglalkoztat, hogy leüljek a gép elé. Kapok is ezért rendesen sokaktól.. Már többször a fejemhez vágták, hogy sosem vagyok msn-en. Én erre mindig csak azt felelem, hogy; "Tudom, de nem szeretem [helyesbítek; utálom] az új msn-t.."
Meg ha fölmegyek, akkor egész nap csak beszélgetek olyanokkal, akiket nap mint nap látok, és nincs időm megnézni azokat a dolgokat, amik valójában érdekelnének..
Most is itt vagyok a gép előtt [nem sokáig, mert 19.30-kor filmem van ;)], de msn-en [megint] nem. Nincs kedvem fölmenni, mert akkor sosem szabadulok.. bocsánat.

Nos, ami az elmúlt napokat illeti, a Túranap nagyon jó volt. :)) Ezt is vártam tőle és nem kellett csalódnom. Szép idő volt, nem gyalogoltuk halálra magunkat - bár a 3-4 villamos-megálló lesétálásánál lehet, hogy nem így éreztem.. :P Volt pihenő is, amikor lehetett labdázni, ücsörögni, nézelődni és enni-inni. A csajokkal eleinte röplabdázni szerettünk volna, ami sajnos nem úgy sikerült, ahogy akartuk, hiszen háló és 6-6 fős csapatok nélkül nem ugyanolyan, mint a jól megszokott, koszos-büdös tornateremben. :P Így aztán egy bizonyos idő eltelte után mi is átpártoltunk a focihoz. :'D Abban persze egyikünk sincs túlzottan otthon, ezért különösen vicces volt. :)
Nekem legjobban talán a pihenő előtti kis erdei séta tetszett, hiszen én hátul 'kullogtam' pár osztálytársammal és... G-vel. :D:D Jókat beszélgettünk, örültem neki, hogy velük voltam. :))

Mivel mingyárt idő van, másról nem írnék most. A többi dolgot holnapra tartogatom. ;) Ja és tessék nézni az RTL-t [Ilyet nem írok többé, mert nem a kevencem ez a csatorna...], mert Micsoda srác, ez a lány! lesz és az jó film! :D Nekem bejön... :)

puszi

Idén sem marad el az év eleji Túranap. :)) Alig vááárom már.. :D Egyrészt azért, mert nem lesz tanulás, másrészt pedig bízom abban, hogy ugyanolyan jó lesz, mint a tavalyi. :))

Hmmm.. A mai nap [is] olyan jóó volt...
Nem kéne leírnom.. mert magánügy... De legfőképp G miatt volt olyan jó... :$
Azt hiszem ez kezd elfajulni. Nem lenne szabad úgy gondolnom rá, ahogy mostanában szoktam.. Sőt! Eleve nem lenne szabad gondolnom rá.. De valamiért állandóan ott jár az eszemben.
Máig sem sikerült még felfognom, hogy 2-3 év alatt hogy tudta így megszeretettni magát velem.. :') Hisz eleinte.... Nem volt túl szimpi maradjunk annyiban. :) Mostanra viszont kellőképpen volt időm és alkalmam megismerni. :D Szépen lassan belefolyt az életembe... Először csak új tanárként, majd *****-elnökként, ezt követően pedig osztályfőnök helyettesként. Mára pedig már az osztályfőnököm és a történelem tanárom is egyben. :)))
És ha eszembejut, hogy már csak 2 év van a Suliból... Minden szempontból rossz erre gondolni. :( Hiányozni fog a társaság, a tanárok, a hangulat, az osztálykirándulások és minden.. Azt sem tudom, mihez fogok kezdeni érettségi után? ... :|

Túl az első héten, már tudom, hogy nem is olyan rossz az, ha az embernek nem kell korán kelnie, és egész nap nem csinál semmit..
Bevezetőnek ez a mondat ideális volt, mert tükrözi az érzéseimet. Persze nem kell rögtön azt gondolni, hogy máris utálom a Sulit, de annyira rossz, hogy megint tanulni kell... :'(
Csak hogy kicsit beszéljek az elmúlt napokról, mindenképpen meg kell említenem, hogy minden nap megsiratjuk, hogy elment a tavalyi matek tanár... :'( Nem feltétlen azért, mert az újak sz*rok [de azért is..], hanem mert annyira jó, kedves, vicces, és megértő tanár volt! Nagyon rossz nélküle.. :'( Aki most tanít minket, első ránézésre - mint már említettem korábban - rendesnek tűnik, és órán sem szemét vagy ilyenek, de az első igazi óra után, amin már tanultunk, nekem úgy tűnik, hogy év közben lesznek még gondjaim.. Alig értettem valamit abból, amit átvettünk, és még csak megkérdezni se "mertem", mert ott van az a k*cs*g srác a másik évfolyamból, akit utálok és aki tuti beszólna, ha megkérdeznék valamit a tanártól.. Tegnap matekoztam vagy 1 órát, hogy megértsem az anyagot és azt hiszem, most már megy is valamennyire, de a leckét még így sem sikerült megírnom.. :S

Az egész hétben a röplabda lett volna a legjobb, de azon sem éreztem túl jól magam, mivel H nem tudott jönni, így én voltam a legidősebb. Ugyan ott volt még 2 osztálytársam, de azok is fiúk és hát... Nem mindig vagyunk egy szinten, ha értitek mire gondolok... :)) Arról nem is beszélve, hogy a tesi óra meg a röplabda miatt olyan izomlázam volt és van egész hétvégén, hogy majd' megőrülök. Mára mondjuk jobb sokkal, de tegnap fájt mindkét combom, a lábam szára, a tenyerem és a seggem is. :'D Látszik, hogy nyáron nem igazán erőltettem meg magam... :|

Nem írtam még le, pedig mióta megtudtam, sokszor eszembejut..
Mindenkinek jár még 1 esély? Vagy miért van az, hogy jársz valakivel, majd miután szakítotok és te egy darabig másnál keresed a boldogságot [de nem tart sokáig, mert rájössz, hogy rossz embernél keresed..], újra összejössz azzal, akivel azelőtt jártál? A környezetemben már 2 hasonló "eset" történt és egyszerűen nem tudtam még felfogni, hogy hogy is van ez?

Most épp Ő jött össze ismét azzal a csajjal, akivel január környékén ért véget a kapcsolata. Magam sem tudom, hogy miért nézegetem a mai napig az adatlapját, de valamiért tudnom kell, hogy "mi van vele"!? Tegnap vettem észre, hogy közös kép van kinnt, és a Családi állapotnál az, hogy; házas. A képeket augusztus 27-én tette föl, tehát körülbelül 1 hete találhattak ismét egymásra..
Az biztos, hogy a párocska fiú tagját elvakítja a szerelem, hiszen 2 képet is felpakolt és már megváltoztatta a családi állapotát is.
Ami a női tagot illeti.. Szerintem legutóbb ő szakított, vagy ő miatta lett vége a járásnak, mert talált mást.. Ugyanis miután Tőle lekerültek a képek meg a kapcsolatban szöveg, a csajnál még kinnt volt, hogy kapcsolatban.. Nem is kis ideig.. A képek ugyanakkor ott sem voltak láthatók.. Szóval, zavaros ez az egész, de én már nem is tudom, mit mondjak. Szerintem nem érdemli meg Őt a lány.. Nagyon úgy tűnik, hogy csak egyoldalú ez a nagy szerelem..

A tegnapi évnyitóról nem számolnék be részletesebben, mert nem volt nagy cucc. A mai nap sokkal érdekesebb volt. :) Megismerkedtünk néhány új tanárral, és ráébredtünk, hogy kezd visszatérni a megszokott zűrzavar, és zaj..
Ami azt illeti, 2.órában már dogát is irattak velünk, méghozzá az új francia tanár. Persze jegyet nem kapunk, ez amolyan "Mit tudtok?"-felmérő. Nem örültem neki, azért várhatott volna holnapig, hogy legalább áttudjunk nézni néhány dolgot.. Én nem vittem túlzásba az írást, szóval nem fogok meglepődni az "eredményen".
3.órában elnegyedelték az évfolyamunkat, hogy nagyjából egyenlő számban kerüljünk a matek tanárokhoz. F és én a férfi tanárhoz kerültünk, aki első ránézésre a legszimpatikusabb mind közül. :P [Nem csak azért, mert férfi...:P:P] Bízom benne, hogy nem lesz túl szigorú és úgy tanítja majd az anyagot, hogy érthető legyen. Nekem mindössze annyi a célom, hogy a 3-as meglegyen félévkor és év végén. Tudom, hogy rajtam is múlik, ezért igyekszem mindig koncentrálni az órá[ko]n.
Az ezt követő két óra volt számomra a nap fénypontja.. :)) Nem véletlen, hiszen történelem volt és o.fő. :D:D:D Ezekre sem térnék ki túlságosan, mert nem akarok minden részletet leírni. Annyit mégis, hogy sajna következő órán már felelés várható, ami nem túl jó hír, de én úgy tervezem, hogy készülni fogok, hátha már év elején túleshetek az első felelésen. Így az azt követő néhány órán már nem kell attól tartanom, hogy engem hívnak ki felelni.. :))
Nos, a maradék angol óra sem lényeg, mert könyvekért ment az osztály, így nem volt semmi izgi dolog, amit megoszthatnék Veletek. Az első napról csak annyit, hogy a termünket szeretem, mert jó helyen van és vééégre nem kell a másodikra folcaplatni [csak ha ének óra van]. :D:D Tanár-ügyileg tartok még minden új embertől, és már előre parázok az év végi vizsgák miatt is.. Nem tudom, mi mindent hoz még az idei tanév... !?!?
 

- Utálom az új msn-t.
- Utálom azt a köcsög évfolyamtársamat, aki minden szarságot kiír msn-re és nem ismeri a space-t.
- Utálom, hogy az emberek még mindig abban a tévhitben élnek, hogy ha cigiznek, attól lesznek "valakik". EZ K*RVÁRA NEM ÍGY VAN!!!! 
- És utálom, hogy Suli van... :S

Látjátok? Ennyi idő alatt eltud romlani az ember [viszonylag] jókedve.. :|

Tegnap szerettem volna leírni, mert "hivatalosan" tegnap jött vissza a Szomszéd srác. :D:D Tudom, ez így elsőre nem biztos, hogy érthető, mert arról még nem számoltam be, hogy elment.. xD Tehát, a Srác, akiről már beszéltem régebben egy keveset [2009.05.16.], valamikor a nyár elején elköltözött. Vagy legalábbis elutazott valahova, mert a közel 2 és fél hónap alatt nem is találkoztunk. :| :(
De!!!! Tegnap hazajött, mert láttam... :$ :)) Épp Anyával jöttünk haza a fehér ing-vásárlásból, amikor megláttam az ablakban. Nem akartam bunkó módon bebámulni, először csak annyit vettem észre, hogy van ott valaki. Aztán, mikor közelebb értünk, láttam az arcát.. :$ :))) Mire pedig beértünk a kapun az udvarra, már kinnt cigizett.. :D:D Örülök neki nagyon, már kezdtem sajnálni, hogy még csak a nevét sem tudtam.. :S Most majd lesz rá esély, hogy megkérdezzem.....

A tegnappal kapcsolatban van még egy storym. Abból a lakásból, ahova a Srác most visszatért, egy másik fiú elköltözött. Este jött érte valami haverja egy nagyobb kocsival, amibe befértek a cuccai. :) Ott pakolt az ablakunk előtt, mi pedig a szobából figyeltük F-el.. Aztán egyszer csak elkezdtünk beszélgetni.. És végül úgy váltunk el, hogy a fiú azt mondta; "Még találkozunk!" F-el nem gondoltuk túl komolyan, mindketten azt hittük, hogy máskor majd visszalátogat a többi fiatalhoz, akik itt laknak a szomszédban..
De nem így volt! :P Hanem még aznap este visszajöttek, persze nem miattunk elsősorban, hanem az itt maradt bőröndért.. Akkor mi már félig ágyban voltunk F-el, hiszen a mai Suli miatt nem fekhettünk 11-kor... :S De hallottuk, hogy beállt egy autó és kinéztünk az ablakunkon, úgy, hogy ne vegyenek észre minket. Nem is látták, hogy mi látjuk, hogy a fiú, akivel jókat dumáltunk miközben pakolt, állandóan odanézett az ablakhoz, ahol voltunk.. És annyira rossz volt!!!! Látni, hogy minket keres, mi pedig nem vagyunk ott.. Utána elég nehézkesen ment az elalvás is.. Állandóan az lebegett előttem, hogy nézi; ott vagyunk-e az ablakban? ... :'(
Azért nem pusztultunk bele, de rossz volt... :S 

Ahogy azt már tegnap meséltem, ma folytatódott a vásárolgatás Anyával és F-el. :) Sajnos fehér inget nem találtunk, így holnap lehet, hogy megyünk másfelé is nézelődni. Viszont! Van új cipőőőm! Tornacsuka ez is, de olyan, amit utcára vehetek fel. :D Örülök neki nagyon, mert jól néz ki és kényelmes. :)) Valószínűleg az iskolatáska-vásárlás kicsit elhúzódik, mert eddig nem is láttunk olyat, ami tetszett volna. Remélem az enyém nem szakad tovább, mert az egyik zsebe már nem bírja azt a rengeteg könyvet, amit nap mint nap cipelek a Suliba. :|

Egyébként jó idő volt ma. Eleinte, még indulás előtt Anya azt mondta megint elég meleg van. :S De mikor odajutottunk, hogy elinduunk, pont megfelelő volt az idő. Sütött a Nap és fújt a szél. Kellemes volt.
Olyannyira kellemes, hogy hazaérkezésünk után késztetést éreztem arra, hogy szólóba is elmenjek egy kicsit. :)) Nem is gondolkodtam túl sokáig, 3/4 6 körül elindultam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt úticélom, mert tegnap este eszembejutott, hogy merrefelé lakhat G... !? Belegondoltam, milyen jó lenne összefutni vele épp kutyasétáltatás közben.. :P Persze ez nem történt meg, amire számítottam is, de azért jó volt kicsit egyedül mászkálni. Már régóta szerettem volna egyedül kimozdulni, de végül sosem jött össze, mert közbeszólt az időjárás, vagy én nem voltam olyan állapotban, hogy kilépjek az utcára.. :PP
Ma olyan helyeken is voltam, ahol alig voltak emberek és autók. Nyugalom és csend volt. Egyedül andalogtam a faleveles utcákon és örültem, hogy végre őszülő fákat láthatok. :) [Csináltam képet is, amit később talán mellékelek..] Nem töltöttem sok időt egyedül, mindössze 1 óra alatt jártam körbe a környéket. :) Azt hiszem jobb is, hogy nem vittem túlzásba a sétát, mert hazafelé már eléggé megfájdult a sarkam. :S Túl sokat voltam a balerína cipőmben... :PP

Két dolog is van, amiről eddig nem ejtettem szót.
Az első a V-vel való kapcsolatom/kapcsolatunk. Pár napja beszéltem vele msn-en és szóba került a hónapok óta tartó helyzet. Nem beszéltünk meg mindent, de abban maradtunk, hogy inkább majd személyesen kéne tisztázni a dolgokat.. Ez a személyes találkozó ma lett volna. De mivel ő és a családja elutaztak, nem sikerült találkozni. A legjobb az egészben, hogy nem is szólt róla, hogy elmennek, a Bratyótól tudjuk, hogy nincsenek itthon.. Nagyon megakarhatta velünk beszélni, ha még csak nem is szólt róla, hogy neki mégsem jó ma... Nem tetszik ez a viselkedés. Nem akartam én veszekedni, de lassan már ott tartok, hogy a képébe vágom, amit gondolok. És leszarom, ha őt ez nem érdekli. Utálom, hogy soha nem lesz már a régi a kapcsolatunk, de nem tudok mit tenni. És már nem is nagyon akarok.. Ő sem töri magát, hogy jobb legyen..

A másik dolog azért jobb ennél. :) Sőt.. :D:D
Van a házunkban egy srác, akivel már kétszer találkoztam [nem nagy rekord, tudom.. xD] és nagyon szimpatikus.. Ma volt a második "találka", amikoris én köszöntem rá, mert ahogy megláttam, nem bírtam visszafogni magam.. :'D Anyáék nem is tudták hirtelen, hogy mi volt ez!? Kicsit a fiú is meglepődött, de utána szerintem leesett neki, hogy már látott egyszer. Bár akkor elég sötét volt. xD Miután visszaköszönt és sietett tovább, többször is megfordult.. :$ :)) Aminek örültem nagyon.. :$:)
Ezen kívül persze nem történt semmi konkrét, de örülnék neki, ha legközelebb már nem nekem kéne előbb köszönni... Most se volt nagyon szándékos, egyszerűen csak kicsúszott.. :'D :))

Igazság szerint még fel sem fogtam igazán, hogy pár nap múlva véget ér a Sünidő és ismét az iskolapadot koptatom majd. Pedig így van. :|
Ma megtörtént a füzetek megvásárlása. Nem hittem volna, hogy valaha lesz kedvem bevásárolni az új tanévre. Emlékszem, régen kimondottan utáltam elmenni... :S Most viszont kellettem is oda, hiszen nem várhatom [és nem is várom!] el Anyától, hogy ő cipelgesse haza a füzeteket, meg írószereket a világ másik feléről. Így hát 1 körül felkerekedtünk és olyan elszántak voltunk, hogy második nekifutásra már az eső sem akadályozott meg minket az elindulásban :'D Ha nem is 1, de félnapos programnak mindenképp nevezném a ceruzák, tollak, füzetek, radírok, körzők és egyéb iskolai eszközök megvételét. Természetesen nem csak azt vettünk, de a cél ezek beszerzése volt. :)
A legjobb, hogy vettünk tornacipőt is, ami már nagyon kellett.. Emellett nagyon örülök még az Idegen szavak és kifejezések kéziszótárának is, amire már azóta vágytam, mióta láttam a Beugróban.. De kaptam még kutyás bögrét is [hadd növekedjen a bögre - gyűteményem! :))], meg szabadidő nacit, csíkos ujjatlan toppot és zoknikat!! :D:D Amik szintén kellettek már.. :'D Ezzel még nincs vége, holnap egy közeli helyre megyünk, ahol nézünk fehér inget és fekete szoknyát.. Szükségem van ezekre is, hiszen nincs normális ünneplőm. :| :)

Nem tudom, hogy hol kezdjem!? Most épp az jár a fejemben, hogy a Suli vége óta közel 2 és fél hónap telt el, és B-vel nem jutottunk el odáig, hogy találkozzunk... Pedig Ő hangsúlyozta, hogy inkább szemtől-szemben szeret beszélgetni. Egyik levelében - mint már említettem korábban - meg is írta nekem, hogy valamikor majd találkozhatnánk.. És ez még Suliidő alatt volt! De nem csak nem találkoztunk, még beszélni is alig sikerült a 2 hónap alatt.. Legutóbb azt hiszem valamikor július elején dumáltunk utoljára. Azóta semmi hír róla, pedig a napokban levelet is írtam neki.. [Mivel a telómon nincs túl sok pénz.. :S]
Most nagyon úgy tűnik, hogy ha én nem jelentkezem, akkor el is felejt és nem beszélünk többé... De nem biztos, hogy erről van szó. Biztos csak fesztiválozgat[ott] meg nyaral[t] egész nyáron..(?) :(

A tegnapról csak annyit, hogy életemben nem izgultam még ennyit. F-nek ugyanis pótvizsgája volt.., én pedig elmentem vele a Suliba. Nem gondoltam, hogy majdnem egész napos program lesz, de szerencsére sikerült, így már mindenki nyugodt. :D
Találkoztam G-vel is... Ami különösen jó volt.. :$ :D:D Ami azt illeti, kicsit reménykedtem is benne, hogy majd összefutunk a Suliban.. És így volt. :))

Jááááááááj tudom, hogy rég voltam erre, de nem feltétlenül a saját hibámból! :) Először is, a gép múlt héten még abban a fázisban volt, amikor nagy-nagy türelem kellett már ahhoz is, hogy az internetet megnyissa. Nem hogy még bármilyen honlapot is.. És mivel régóta esedékes volt már az újratelepítés, úgy gondoltam, hogy inkább megvárom, míg rendbe jön és csak aztán jelentkezem :D. Természetesen közbejött 1-2 sokkal fontosabb dolog, így aztán csak ma tudtam véégre valahára idejutni. :))
De most sem tudok normáisan írni - ami ugyan nem látszik -, mert a Bratyó itt alszik [vagy legalábbis próbál] mellettem, és nem szívesen hangoskodok.. :| Ezért a részletes írka-firkám ma elmarad..

Zárásul csak annyit:

MAA (L) [Mostmár 11... :| ]
Boldog Születésnapot!! :D
_______________________________________

És Nagyon Köszönöm!!!!!!! :D:D

[A két záró-szövegnek nincs köze egymáshoz.]

Arról még nem is számoltam be, hogy H összejött egy fiúval.. Ami engem egyrészt váratlanul ért, másrészt viszont lehetett rá számítani.
Mikor megtudtam, eléggé kiakadtam.. Mert akkor, ott, amúgy is rossz passzban voltam. Úgy viszont, hogy az ember tudja, hogy körülötte mindenki [vagy legalábbis sokan] boldog[ok], nemigen van kedve örülni mások boldogságának. Főleg, ha ő mélységesen magányos és akkor is egyedül érzi magát, amikor körülveszik emberek.. És mivel én ehhez hasonló állapotban voltam, nem az volt az első dolgom, hogy kiugorjak a bőrömből..
Aznap nem is telt olyan csodálatosan az éjszakám azon része, amit ébren töltöttem, hiszen nem csak azon agyaltam, hogy mennyire rossz egyedül lenni, hanem azon is, hogy a régóta tartó barátság, ami hónapok óta veszélyben van, már soha nem jön rendbe. Ez a két dolog bőven elég volt ahhoz, hogy megsirasson, így aztán jól telekönnyeztem a takarómat és párnámat..
Ilyenkor az a legrosszabb, hogy még sírni sem tudok igazán, mert ha valaki meghallja a szipogást, akkor addig nem hagy békén, amíg ki nem szedi belőlem a bánatom.. Még az sem megoldás, ha mondjuk úgy döntök, hogy a wc-ben sírom ki magam, mert egyszer volt rá példa, hogy F utánam jött.. Ez körülbelül 2 éve történt, amikor megtudtam, hogy a fiú, akibe szerelmes vagyok [vagy legalábbis nagyon tetszik..], F-be van belezúgva. Természetesen nem lehettem mindkettejükre "mérges", hiszen F nem tehetett az egészről, de iszonyat szarul esett és nagyon váratlan volt.

A jelenre visszatérve; tényleg szeretnék már egy társat. Akiben megbízhatok, akivel jól érzem magam és aki viszont szeret.
Nem mondom, van 1-2 fiú, aki szimpatikus, és akivel szívesen találkoznék, de tudom, hogy ennek igen csekély az esélye.. :S Például az egyikük egy olyan helyen dolgozik, ahol Ő is. Tudom, ez most marha hülyén hangzott, de nem akarok mindent leírni. Szóval, úgy gondolom, hogy nem lenne jó olyannal "kezdeni", mint akivel egyszer már volt valami kavarás.. Arról nem is beszélve, hogy attól, hogy nekem szimpatikus a srác, még nem biztos [sőt..], hogy ő is akarna valamit... :|
A másik fiúról annyit, hogy majdnem egy utcában lakunk, de elég ritkán látom. Akkor sem történik semmi, mindössze köszönünk egymásnak, aztán mindenki megy a "dolgára". :P Ja és azt ki ne felejtsem, hogy ő szinte biztos nem akarna semmi "közelebbi" kapcsolatot, hiszen arra nem volt képes, hogy visszajelöljön iwiw-en.. :@

Végül csak annyit a pasis dolgaimról, hogy F már gondolt arra [Anyával együtt], hogy összejöhetnék a pasija haverjával. Akit mellesleg kis korom óta "ismerek", hiszen a szomszéd házban lakik.. pf. Azóta nem csak nekik jutott ez az eszébe, hanem P-nek is, aki Á-nak mesélte el az ötletét. Mondhatom, vannak körülöttem kerítők bőven. De nekem nincs a terveim közt összejönni vele, és majdnem biztos vagyok benne, hogy neki se velem...