[egy kicsi belőlem]

Hú, de kurvára kivan a faszom most mindennel..

az elmúlt hetek zenéje:

Puskás Peti: Léggömb

az az, hogy gondolkodtam azon is, hogy mi volt az, amit hónapokig a másik fiú iránt éreztem!?
És arra jutottam, hogy talán valami plátó szerelem? lehetett. (?) Nem tudom biztosan, de valami ilyesmiről lehetett szó, hisz mióta A belépett az életembe, azóta a másik fiúra szinte alig gondolok és a képeket is kitöröltem a telómból róla.
Szinte teljesen "megszűnt" számomra, ami azért elég meglepő, hisz eddig minden napomnak ő is "része volt".
Fura..
Magam sem értem, hogy hogyan tudtam ennyi idő alatt így 'elfelejteni'!?!? ...

[Most meg már azt szeretném, hogy szombat legyen.. :$ :)))]

A napokban épp azon gondolkodtam, hogy mennyire hálásnak kell lennem azért, amiért most itt van nekem A. Mert pont akkor toppant be az életembe, amikor nem számítottam rá és amikor a legnagyobb szükségem volt rá.
Már kezdtem lemondani arról, hogy valaha is számítani fogok valakinek..
Erre megjelent Ő és visszahozta az életkedvemet. :) Mióta együtt vagyunk, változtam is egy keveset, mert kicsit más szemszögből kezdtem el látni a világot. :D Emellett hanyagabb és kicsit szétszórtabb is vagyok, mint azelőtt. :Đ
De ez nem számít, mert boldog vagyok és alig várom, hogy újra Vele legyek. :))

A boldogságom és a Vele töltött órák ellenére tegnap egy picit "haragudtam" rá, mert találkoztunk 1-2 haverjával, akiknek be sem mutatott..
Úgy dumáltak a jelenlétemben, mintha ott se lettem volna és ez kicsit rosszul esett, mert fordított esetben nekem első dolgom lenne, hogy bemutassam Őt..
Neki nem említettem, de az biztos, hogy ha legközelebb is előfordul ilyesmi, akkor a sarkamra állok és én magam mutatkozom majd be - és halkan megemlítem majd, hogy "ha már Ő nem képes bemutatni, majd én bemutatkozom".. :P

Ezen kívül volt egy másik dolog is tegnap, ami nem tetszett.
Az egyik osztálytársa révén megtudtam, hogy hétfőn nem volt Suliban. Amivel különösebben nem is lenne bajom, mert túl sok közöm nincs hozzá, hogy suliban van-e, vagy nem, de nekem azt mondta aznap, hogy volt.
Ugyanis beszéltünk telefonon és akkor azt mondta, hogy volt suliban..
Ennek a bajomnak hangot is adtam, mert kimondottan nem tetszett, hogy már most "hazudozik"..
Végül valahogy "kivágta" magát és megbeszéltük a dolgot, de bízom benne, hogy máskor nem lesz ilyenre példa..

Ezek után lehet, hogy nem hangzik majd őszintén, ha azt mondom, hogy tegnap is milyen jól éreztem magam Vele, de így volt!
Mikor már a kapuban álltunk, nem is akartam elengedni.. :)
A találkozásunk legrosszabb része az elválás. :( Olyankor legszívesebben még órákig Vele lennék. :)

És tudjátok mit szeretek még benne nagyon? :D
Hogy mindig jelzi felém, hogy mennyire kedvel. Mikor még nem jöttünk össze, akkor is folyton azt mondogatta, hogy "csajszi, Te nagyon bejössz nekem.."
Most pedig egyenesen a szemembe mondja, hogy pont olyan lány vagyok, amilyen az ideálja. :$:$ És folyton ölelget, puszilgat.. és
ááá olyan jó Vele... :):):):):)

Tegnap is, mikor beszélgettünk róla, hogy mikor találkozunk legközelebb, mondta Ő is és én is, hogy nehezen fogjuk kibírni addig.
Meg mikor megölelt [nem is megölelt, inkább magához szorított :$ :))], akkor is mondta, hogy mennyire hiányoztam neki.

Ajj Istenem, olyan éééédes. :)))

Legyen már holnap 3 óraaa :D:D:D

Ó, elsem tudom mondani, hogy mennyire jó volt a tegnapi napom. :D:D:DD
Találkoztunk A-val és annyira jóóóó volt Vele, hogy nem is akartam hazajönni.. :Đ:$ Sétáltunk a városban, aztán átmentünk egy hídon [amin fél órát ácsorogtunk és "megvártuk", míg besötétedik :))], utána pedig beültünk egy bevásárlóközpontba és ott töltöttünk órákat együtt. :D
Annyira jó volt...
a karjaiban lenni, beszélgetni Vele, megölelni, megpuszilni...
:)))))
Aaaa és most annnnyira boldog vagyok. :Đ
Alig várom, hogy újra találkozzunk. :D

(2010.november 27. soha nem felejtelek el.)

Na, hogy is kezdjek hozzá? :)

Tegnap tudtunk találkozni [bár A késett egy kicsit, de most legalább szólt előre! :P], és elég sokáig "együtt" voltunk.
Tulajdonképpen nem mentünk annyi helyre, mert k**** hideg volt, így aztán időnk nagy részét egy bevásárlóközpontban töltöttük.
De jól éreztem magam.
A nagyon kedves, figyelmes, vicces és állandóan zavarba hoz, mikor rólam beszél. :$ Mert nem titkolja, hogy tetszem Neki..
Én meg egyszerűen csak irulok - pirulok és konkrétan nem is jutok szóhoz soha ilyenkor, mert mindig meglepődök azokon, amiket mond.

Viszont ma elég sok dolgon gondolkodtam - illetve csak próbáltam, mert ugye órán nem könnyű másra koncentrálni - és eszebejutott, hogy...
ott van Ő.. akiről elég sokat írtam ide az elmúlt hónapokban. Nem ok nélkül..
Sőt...
és ha ez eszembejut, akkor az is eszembejut, hogy "csak úgy nem lehet kiszeretni" valakiből.
Feltéve, ha tényleg szeretjük..

Arra akarok kilyukadni, hogy A szimpatikus és jól érzem magam vele, de valamiért mégis félek közelebb kerülni hozzá.
És lehet, hogy ezt ő is észrevette, mert mindkét alkalommal, amikor találkoztunk, azt mondta, hogy "negatív vagyok". Aztán meg is kérdezte, hogy miért!?
Második alkalommal azt válaszoltam, hogy nem negatív vagyok, hanem óvatos.. [Amiben egyébként van igazság.]

Szóval.. alakul valami köztünk, amit nem bánok, csak szimplán újnak tartom és emiatt "tartok" tőle..

ismét megpróbáljuk összehozni a talit A-val.
Kicsit tartok tőle, több okból is. Az elsődleges az az, hogy el kell mondanom neki, hogy pénteken fogszabályzót kapok.. Most emiatt aggódom a legjobban, mert nem tudom mit fog reagálni rá!?

Az pedig most jutott eszembe, hogy holnap fogorvoshoz kéne mennem. :S De akkor csak másfél órát tudunk beszélgetni és az meg szinte semmi. :S Szóval le kell mondanom a fogorvost és imádkoznom kell, hogy péntek előtt még betudjon szorítani valahova..

Tegnap történt még egysmás A-val kapcsolatban.
"Megszerezte" a számom, este sms-eztünk és H-val még egy talit is megbeszélt[ek].
Amiből végül nem lett semmi, mert a drágalátos A nem volt képes eljönni. Mi suli után - ahogy elszabadultunk az ofőtől [később ezt is elmesélem] - ott álltunk a megbeszélt helyen és fél órát vártunk rá az esőben. Nagyon élveztem. Főleg, hogy még wc-re se mentem el, mert akkor késtünk volna..
áhhh, most meg írt egy sms-t azóta, azzal a szöveggel, hogy haragszom-e, vagy rosszul esett-e?! És hogy ne haragudjak.
Erre legszívesebben azt válaszolnám, hogy nem, nem esett rosszul, örültem neki, hogy ott váratott az esőben. :@ pf.
És nem amiatt vagyok mérges, amiért nem jött el, hanem mert nem is szólt. Mi telefonáltunk rá, hogy hol van és erre benyögte, hogy most kelt fel..

Persze nem fogok rá sokáig haragudni, csak kicsit csalódtam.. és nem ezt vártam tőle.

Ó, Jézusom, mennyi dolog történt, mióta nem írtam..
Most nagy vonalakban csak annyit, hogy a múltheti találkozó azért maradt el, mert F-el lemondtuk.. Egyrészt azért, mert nem "mertük" megkérdezni, hogy elmehetünk-e [a pénteki események miatt]. Másrészt azért, mert nekem nem is volt túl sok kedvem elmenni - és kihangsúlyoznám, hogy NEM [elsősorban] a társaság miatt.
Hanem szimplán nem tetszett az esti/éjszakai találkozás, meg az, hogy valami "idegen" helyre mentünk volna.
Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy D "miatt" sem akartam menni. És ha eszembejut a velük való találkozás, folyton arra gondolok, hogy mi lesz?
Mi lesz, ha találkozunk?
És még mindig félek..

A tegnapi és mai események leírásába nem is tudom hogy kezdjek bele!? Mert olyan nehéz megfogalmazni azt a sok dolgot, ami történt..
Talán azzal kéne kezdenem, hogy H-ék házibulit tartottak. Minden apró kis részletről nem fogok beszámolni. Ehelyett inkább rátérek a lényegre.
Volt a bulin egy fiú.
Aki eleinte "nem is tűnt fel" nekem [ezzel arra célzok, hogy rá is ugyanúgy tekintettem, mint a többiekre, hiszen a 12-15 főből alig ismertem pár embert], de egy idő után arra lettem figyelmes, hogy folyton a közelemben van és jóideje beszélgetünk. Közben többször is hozzámért, simogatott, később pedig még a pulcsiját is kölcsönadta, amikor fáztam.
Volt a bulinak egy olyan 'pillanata' is, amikor ő nem volt a szobában és 'egyedül' maradtam a barátjával. Elkezdtünk beszélgetni és kis idő elteltével a barátja elkezdett kérdezgetni, hogy mit gondolok A-ról, meg hogy érzem magam vele...
Az igazat mondtam neki; azt feleltem, hogy A szimpatikus és jót beszélgettem vele, de egyenlőre csak ennyi.
A beszélgetés után nem sokkal A és én lementünk a boltba és A átölelt.
Az egész utat úgy tettük meg, hogy fogta a derekam. Ami jól esett, nem is 'ellenkeztem'. De minél többet gondolkodom, annál biztosabb vagyok benne, hogy nem A tetszik, hanem a törődése.
[Ami azért lehetett, mert H és F mitsem gondolva bárkire is, aki ott volt, nyalták-falták egymást, volt, hogy a közvetlen közelemben smároltak, amitől elég szarul éreztem magam.]

Az, hogy nem sokkal azután, hogy megérkezett[érkeztek], odajött hozzám és a buli végéig alig hagyott magamra. Sokat beszélgettünk, nevettünk és jól éreztem magam vele. De most úgy érzem, hogy mint fiú, annyira nem jön be. Szimpatikus, kedves, vicces, tényleg nem lehet egy rossz szavam se rá, mert tolakodó sem volt, de mégis hiányzik valami.
És most ha rá gondolok, szinte ugyanazt a félelmet érzem, amit D-vel kapcsolatban.

______________________

Azt pedig egyszerűen nem fogjátok elhinni, hogy a buli folyamán mennyiszer gondoltam RÁ.. [itt NEM D-re célzok!]
Most is, mikor ledőltem aludni akkor is és hazafelé is csak Ő járt a fejemben.
És ez számomra 2 dolgot jelent;
- vagy tényleg teljesen abnormális vagyok, hogy megszállottan Rá koncentrálok napjaim minden egyes órájában
- vagy tényleg szeretem..
Annak ellenére is, hogy valójában soha nem is beszéltem Vele..

Nem tudom, hogyan tovább.

És tudjátok mi járt még a fejemben a buli alatt? A jövőhét péntek.
Akkor teszik fel a fogszabályzót.
És lehet, hogy az minden félelmemet megszünteti majd..

_____________________________________________________

Kérdem én: Miért kell bonyolítani az életemet?
Miért jó, ha én magam sem tudok kiigazodni az érzéseimen?

Este elhalasztva.
pont.

Arról nem írtam, hogy ma is lesz esti programom. Találkozunk K-ékkal és újra "összeáll" a balatoni csapat.
És én már előre félek az egésztől.. Folyton D jár a fejemben és az, hogy mi lesz, ha találkozunk? Már amiatt fura lesz az egész, hogy mi leveleztünk egy darabig. Arról meg aztán nem is beszélve, hogy ő szinte egyértelműen a tudtomra adta, hogy akar tőlem valamit.
Én viszont nem tudom, hogy mit akarok. És félek a ma estétől..

Persze aztán az is lehet, hogy ez a félelem jót jelent.. ?!

Pedig már megvoltam elégedve magammal, hogy mostanában naponta voltak új bejegyzéseim..

A tegnapi nap egy igazi újdonságot tartogatott számomra, ugyanis F-el, H-val és P-vel elmentünk egy koncertre, amit egy szórakozóhelyen tartottak. Eleinte kicsit óckodtam tőle, mert a "bulizás" távol áll tőlem, főleg a szórakozóhelyen való bulizás.
De mostmár elmondhatom, hogy kipróbáltam és azalapján gondolom [még mindig] úgy, hogy nem az én világom. Eleinte csak kapkodtam a fejem ide-oda és azt kérdezgettem magamtól, hogy mit keresek én itt? Aztán idővel már az üvöltő zenét is megszoktam - ami egyébként meglepően jó zene volt! Nem a mai szar[ok], amit mégcsak nem is ismerek, nemhogy mozogni sem lehet rá.. Úgyhogy minden elismerésem a DJ-é, mert tényleg szuper zenék voltak! :)
A jó zenék és a meglepően kultúrált és szépen berendezett hely ellenére én mégsem tudtam olyan felhőtlenül jól érezni magam. [Amit persze a vállamon lgó táskám csak megnehezített.. :P] Nem tudom, hogy mi lehetett ennek a legfőbb oka, egyszerűen csak nem vágytam arra, hogy kibulizzam magam.
Az pedig, hogy az állítólag fél 9-kor kezdődő koncert közel MÁSFÉL ÓRÁVAL KÉSŐBB KEZDŐDÖTT, nagyon feldühített. Nem is csak az egyre gyűlő tömeg miatt, hanem az elv miatt. Mert külön kivolt emelve, hogy érdemes még a kezdés előtti fél órában megérkezni, hogy legyen az embernek jó helye. Aztán pedig, mikor már mindenki a kezdésre várt, 20 percenként jelentették be, hogy még 20 perc van hátra a kezdésig.
Nálunk az első fél órás várakozás után elis fogyott a cérna, és otthagytuk a helyünket az első soroknál. [Nem is bántam, mert ott volt a legnagyobb a tolongás.]
Persze később kerítettünk magunknak hátul helyet és ott "buliztuk" végig a koncertet.
Mindent egybevetve jól éreztem magam, nem mondom, hogy soha többé nem megyek "ilyen" helyre [márcsak azért sem mondom, mert ha minden jól megy, akkor csütörtökön megint megyünk egy zártkörű rendezvényre :)))], de azért rendszert sem fogok csinálni belőle. :)
[Rossz tulajdonságként még annyit megemlítenék, hogy a ruhátarban feltüntetett árak eléggé elszomorítottak, ugyanis ruhánként 200Ft-ot kellett befizetni, ami szerintem kimondottan drága. :o]

attraktív? ÉN? :O

Ó, Istenem, annnnnnnnyira jóóóóóóóóóóóóóó! :D:D:D:D:D:D:D:D:D:D
nagyon..

"...S e fenséges helynek hangja is oly isteni. Egy örökkétartó egyetemes zúgás, mely hasonlít a némasághoz, oly egyforma, s az Isten szavához: oly érthető."

"Ekkor tűnt ki, hogy vékony testalkatának szívós izmai vannak."

"Az átlátszó hullám fénytörésében oly közel látszottak a sziklatömegek, szép eleven tarka színeikkel, zöld, sárga, vörös kődarabok, mint egy óriási mozaik;
közöttük fürgén evickélt végig egy-egy ezüstfényű hal piros úszószárnyaival.
Úgy gyönyörködött ebben!
Mély hallgatásnak való jelenet volt az, mindenki tudta, hogy most temetője felett úszik; csak az Isten irgalma őrzi, ha sirkövét meg nem találja ott alant a sok között."

vééégre :D:D
Ma úgy kisétáltam magam a városban, hogy az csak na! El sem hinnétek, milyen jót tesz az embernek, ha egy kicsit kimozdul. :)) Nekem már nagyon érett ez a kimozdulás és most tényleg nagyon jól esett mászkálni a városban. :Đ
Márcsak azért is, mert felfedeztem 1-2 új helyet, köztük egy 2 emeletes könyváruházat, ahol a könyveken kívül rengeteg dvd és cd is megtalálható. Mikor beléptem, szabályosan tátva maradt a szám és hirtelen azt sem tudtam, hova mennyek!? Az tuti, hogy nem most voltam ott utoljára! :)
Ezen kívül sikerült eljutnom a "felfedezendő" helyek egyikére is, úgyhogy tényleg minden szempontból jó volt a mai elmenetelem.
És úgy örültem ennek a jóidőnek is! Ugyanis - ahogy korábban írtam -, igazából tegnapra terveztem az elmenést, de mivel nem sütött a Nap, úgy voltam vele, hogy majd máskor. [Bíztam benne, hogy majd ma összefog jönni.. :P]

Éééés nem csak az idő volt szuper, hanem az a sooook sok jó zene is, amit út közben hallgattam. :)) [Annak ellenére is jó volt, hogy valamilyen oknál fogva mostmár csak 77 szám fér az mp4-emre, 200 valamennyi helyett.. :o :( :|]
Többek közt hallgattam Usher-t [az új száma egyszerűen Isteni :D:D:D], Selena Gomez-t, Ákos-t, SP-t, Dobrády Ákos-t, Beyonce-t, Abba-t, Animal Cannibals-t, Bereczki Zoli-t és még nagyon sok mást is. :)))

Szóval jó volt. Nagyon. :Đ
Kár, hogy 'vége'..

FIGYELEM! A képek sajátok, légyszives NE lopd el őket! [vagy ha mégis kell, kérd el! ha pedig még ki is rakod valahol, nevezd meg a forrást!] köszi :)

John The Valiant: Another day

szeressük :)))

"...Hogyha hallod ezt a dallamot, álmodj hozzá egy színpadot.
És egy oszlop mögül majd meglesel és dúdolod velem.
Kicsilány, hát szállj velem! Átrepülünk majd az életen.
És a felhőkön hógolyózhatunk, ha fázunk, össze is bújhatunk..." :))

/Dobrády Ákos/

Nem is nagyon írtam a D-vel folytatott levelezésről. Úgyhogy most itt az ideje!
Túl sok dolgot persze nem fogok leírni, mindössze a lényeget. Azt, hogy majdnem mindegyik levelében volt valami "utalás", amiből még a hülye is levette volna, hogy akar tőlem valamit. De én ezt már akkor sejtettem, amikor kommentált a képeim alá.
Nos, én igyekeztem úgy válaszolni neki, hogy ne legyek bunkó - vagyis hogy ne csak tőmondatokban írogassak neki -, de ne is adjak okot arra, hogy az én oldalamról is van valami érdeklődés. Mert nincs..
Semmi bajom vele, jófej meg minden, de egyrészt nem ismerem még annyira, hogy tetszen [bááár, ez szerintem nem akadály, mert.. tudjátokTi,hogymiért! :Đ], másrészt pedig...
fú, ezt nem is akarom leírni, mert annyira gonoszan hangzik...
Szóval... én nem is szeretném megismerni annyira.
DE ezt ne úgy fogjátok fel, hogy szarok rá magasról! [Mert kb azt lehet leszűrni belőle..]
Csak szimplán nem érdekel.. Azt kell mondjam, hogy vele is úgy vagyok, mint valamennyi fiúval.. Egyikőjüket sem akarom jobban megismerni, mert... van már valaki, aki érdekel.
Mindenki másnál jobban...
És miatta nem akarok senkit közel engedni magamhoz.

De jó is, hogy végre itt van. :Đ Idén szerencsére nem vágytam rá annyira, mint tavaly, ami szerintem jót jelent. :)
Egyedül az a baj, hogy már most tudom, hogy kevés lesz arra a sok dologra, amit tervezek. De majd megpróbálok egy nap több dolgot csinálni. :) Például 2 kiselőadásra [francia, magyar fakt] is fel kell készülnöm és ezek mellett olvasni is szeretnék még, meg rendet rakni. És gitároznom is köllene..
Szóval van dolgom bőven! :D De a legfontosabb, hogy kicsit kimozduljak. Szeretnék már őszi fotókat csinálni. Meg van 1-2 felfedezendő hely is, ami csak rám vár.. :Đ

A mai napom egyébként jól telt.
Találkoztunk H-val, délelőtt olvastam egy kicsit és szerintem az asztalomon levő kupit is kicsit összezsugorítottam, de van még rajta bőőven cucc, amit el kell helyeznem valahová. :)
Holnapra elmenést tervezek, meg további rendrakást. És az is lehet, hogy elkezdek készülgetni a francia kiselőadásra.

Záró gondolatként még annyit, hogy ma is zöldteáztam és közben vééégre dvd-zni is volt időm. A kölyköt néztem meg, Bruce Willis főszereplésével.
Hmmm.. de szeretem Bruce Willis-t... :D:D :$

Valaki egyfolytában kérdésekkel bombáz, ráadásul olyanokkal, amelyekre nem akarsz válaszolni. Ki nem állhatod, ha a magánéletedben turkálnak! Mondd meg az illetőnek, hogy ez magánügy.

Ez most telibe talált! De már-már ijesztő, hogy mennyire.. :Đ

Mielőtt bárkit megtévesztenék, az előző bejegyzés a pénteki hangulatomat és érzéseimet tükrözte, szóval ne gondoljátok, hogy most is levagyok törve!
Egyszerűen csak arról van szó, hogy most volt lehetőségem és 'erőm' leírni mindazt, amit aznap éreztem.

És ha már itt vagyok, muszáj megmutatnom azt a 2 Dobrády Ákos számot, amit az elmúlt 3 óra alatt többször is meghallgattam. Íme az egyik és itt található a másik. :Đ

Ahhhhh és a ClassFM-en a Túlélő megy Mujahid Zolitól.
Imádom azt is... :$:$:$

Veletek volt már olyan, hogy a Titeket ért rossz élmények és minden olyan dolog, ami miatt sz*rul éreztétek magatokat, egyszerre buggyant ki belőletek? Ezalatt azt értem, hogy felgyülemlett bennetek a sok rossz és egy gyenge pillanatotokban kijött belőletek!? És egyszerűen nem tudtátok visszafogni a sírást és nem is akartátok, mert már olyan sokminden volt bennetek, hogy nem tudtátok tovább magatokban tartani..

Velem volt. Nem is egyszer.

És úgy gondolom, ilyenkor az a legjobb, ha sírsz.
Ha kisírod magadból minden bánatod.
Ilyenkor szerintem az sem baj, ha egyedül vagy. Az csak megkönnyíti a szomorkodást, mert nem kell senkinek magyarázkodni, hogy miért sírsz, mi bajod van..
[Nekem sem volt könnyű a tegnapi bőgésemet letagadni, miután Anyának feltűnt, hogy valami nem stimmel..]

Persze nem mondom, hogy ez jó dolog.
Van, akinek az segít, ha az aktuális problémáit elmondja valakinek. Ha kibeszéli magából a bánatát és esetleg nem csak meghallgatják, hanem tanácsot is adnak neki.
Szerintem nekem ez nem segítene, és azt hiszem, én nem is lennék képes elsírni másoknak a gondjaimat. Legalábbis az olyan gondjaimat, amiket eddig is magamban tartottam. Mert ezek olyan fájdalmas tények (?), amiket nincs kivel megosztanom, pont azért, mert...

"...A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen."

/Stephen King/