[egy kicsi belőlem]

Soha életemben nem voltam még egyedül moziban, de megkell mondjam; egyáltalán nem rossz dolog. Ha szeretnél kicsit egyedül lenni, de rossz az idő, és unod már a lakást, kellemes kikapcsolódás egy jókis film megnézése "idegenekkel". :)
Persze én nem [csak] azért akartam menni moziba, mert egyedül akartam lenni, hanem mert nagyon rég voltam, és mivel annyi pénzem nem volt [és kedvem se], hogy valakit elhívjak, egyedül mentem.
Az Egy boltkóros naplóját néztem meg, amiről ugyan szinte csak rosszat olvastam, de azért kiváncsi voltam, tényleg olyan rossz-e? Őszintén szólva eleinte aggódtam, mert a film 15:00-kor kezdődött, és mikor én 16:50-kor már a moziterem felé tartottam, nem volt ott senki. Még az előző film szövege ment, ezért nem is maradtam ott, hanem vártam, amíg jönnek mások is.. :P Jöttek is; először csak két csaj, majd újabb kettő és végül összesen kemény 10 ember foglalta el a termet. :S :D Asszem ez azért jelent valamit... De nem érdekel, ugyanis a film nekem igenis tetszett! Vicces, vidám, fordulatos. Igazi csajos film. Fiúknak nem ajánlom, bár nem hiszem, hogy lenne olyan, akit érdekelne...
Szóval, mindent egybevetve, szerintem befogom szerezni, miután kijött DVD-n. :Đ

Azt sem tudom, hol kezdjem?
Pár napja már hivatalosan is tudok a "titokról", ami annyiból jó, hogy végre nem kell magamban tartanom, hogy tudok róla. Másrészről nagyon furcsa érzés, mert az utóbbi hónapokban [december óta] annyi dolog történt velem és a környezetemmel, hogy kell egy kis idő, amíg megszokom, hogy 'Változnak az idők'...
A mai napot sikeresen túléltem, mégha a 4. órában írtam is egy gyatra matek dogát. :S Legjobban azt vártam, hogy túl legyek már a gitáron, mert öszz-vissz fél órát gyakoroltam, és tartottam tőle, hogy szar lesz, és a tanár megint eléri, hogy lelkiismeret-furdalásom legyen, amiért nem veszem elő elégszer a gitárt, pedig megvan hozzá a képességem, hogy szépen játsszak.. Nos, erre végül nem került sor, mert most az egyszer elég volt a fél órás gyakorlás ahhoz, hogy meggyőzzem a tanárt arról, hogy jól mennek a darabjaim. Tulajdonképpen még mindig csak a "halksággal" [létezik ilyen szó? olyan magyartalannak tűnik... :P] - amivel amúgy azóta problémáim vannak, mióta gitározom.. :P - és a tempóval volt gond.

Más;
Nemrégiben már tettem említést az idei osztálykirándulásról. Azóta gondolkodtam rajta, és eszembe jutott, mi volt tavaly!? ... K-ra célzok és az ingadozó érzéseimre..
Ma megint totál úgy viselkedett, mintha akarna tőlem valamit. Persze lehet, hogy én vagyok a hülye, és csak képzelődök. Olyanokat csinált, hogy odajött hozzám, mikor írtam a táblára és meglökött [tisztára, mint a dedóba XD], és mikor viccből olyat kérdeztem az osztálytól, hogy "Ki lesz a párom?" feltette a kezét, és elkezdett vigyorogni. Utána pedig mellém ült, mikor egy kiállításon néztünk valami filmet. Szóval egyszerűen nem bírok kiigazodni rajta. Nem tudom mi lesz Debrecenben, de igyekszem úgy viselkedni vele, hogy ne értse félre..

Ó, tudom mit szerettem volna még nagy vonalakban leírni. A tegnapot..
Ugyanis veszélybe került egy 16 éve tartó barátság. Mindent nem részleteznék, annyi a lényeg, hogy olyat tettünk F-el, amit nem kellett volna, és ezért a barátnőnk csalódott bennünk. Emellett az utóbbi időben eléggé eltávolodtunk egymástól; már nem találkozgatunk hétvégén, telefonon sem beszélünk, csak a Suliban futunk össze és akkor váltunk pár szót.
Mindez - mármint az, hogy miért viselkedett mostanában kicsit távolságtartóan velünk - csak tegnap derült ki, mert találkoztunk, és megkérdeztük, hogy mi a baja. Miután elmondta, nagyon szégyelltük magunkat és kivoltunk borulva, amiért ennyi idő alatt tönkremehet egy ilyen hosszú ideje tartó barátság. Tudtuk, hogy mi hibáztunk, és azt is, hogy most hiába kérnénk ezerszer bocsánatot, úgysem tudná ilyen rövid idő alatt megbocsátani a bűnünket. Hisz a barátság egyik legfontosabb alapfeltétele a bizalom. És nálunk most ez ingott meg..
Azóta átgondoltam az egészet, lépésről lépésre, és arra jutottam, hogy nem megbocsáthatatlan, amit csináltunk, akárhogyis nézem. Így aztán szerintem ezután írok neki egy levelet, amiben megfogalmazom az érzéseimet és természetesen szeretnék vele személyesen is beszélni, úgyhogy megbeszélek vele egy találkozót is. Onnantól kezdve az ő döntése, hogy hogyan tovább, azt mindenesetre biztosan állítom, hogy NEM HAGYOM, hogy hármunk között megszűnjön a kapcsolat.

Zárásul még annyit, és utána tényleg befejezem, hogy ma vannak F-ék 3 hónapja együtt. Annyira nem izgat, de mióta valamilyen szinten 'lemondtam' róla, folyton összefutunk a Suliban. Mikor reggel megyek, ott áll a kapu előtt, a suliban szünetekben látom sokszor, és volt, hogy suli után is kint volt a kapu előtt. Próbálok nem foglalkozni vele, de nem könnyű nem észrevenni..

Egy hét múlva ilyenkor már Debrecenben leszek az osztállyal. :) Ismét eltelt 1 év, és ismét itt az osztálykirándulás ideje. :D Kicsit sajnálom, hogy nem oda megyünk, ahol tavaly voltunk, mert iszonyat jól éreztem/éreztük magunkat. :Đ Azért remélem Debrecenben is szuper lesz. :) Ott is 3 napot töltünk; vasárnap megyünk, kedden jövünk. :D
Már annyit tudok, hogy vonattal megyünk, azt hiszem 08:17-kor. :P A szállás most egy panzió lesz, ahol csak reggeli van, így majd a többi étkezést mi magunk oldjuk meg valahogy.. Kiváncsi leszek, mert ez a dolog engem eléggé zavar. :S Milyen panzió az, ahol csak reggeli van?
A szállásról többet nem tudok, pedig érdekelne, hogy hány személyesek a szobák!? Mert akkor előre megdumálnánk a suliban, hogy ki-kivel lesz együtt.. :-)

☻/
/▌
/ \

Ő itt Bob. Másold ki ezzel az üzenettel együtt, és illeszd be, hogy Bob világuralomra törhessen!

Kövesd.
Újítsd meg.
Bízz benne.
Ne add ki túl könnyen, de add bele mindenbe.
Öntsd ki valakinek.
Tartsd közel szeretteidhez.
És bárki is próbálta összetörni, sose félj kitárni.
Akár hideg, akár meleg, s mégha kőből is van; vigyázz rá nagyon.
Ő a központja mindannak, ami vagy.
 

Méghozzá 1 éves. És blogos. :Đ
Azt hiszem ebből mindenki rájöhetett, hogy pont ma 1 éve nyitottam meg életem első blogjának kapuit. :)) Aki olvasgatta ezalatt a 12 hónap alatt az írásaimat, bizonyára rájött már, hogy 2008. április 21. óta sokat változtam én is és ezáltal az írásaim is.
Úgy vélem, közvetlenebb, nyitottabb és dinkább lettem. :Đ Mindenesetre, ma ünnepelek. Persze csak fejben, mivel nincs itthon torta. Meg azért lássuk be; kicsit beteges lenne egy ilyen alkalomra tortát meg gyertyákat venni, nemde? :P

Na, a mai napról pár szót; első órában elmaradt a matek doga [jeeeee], a második óra pedig alapjáraton elmaradt, mert nincs az o.fő-nk. Ezen az órán kicsit mérges voltam, mert nagyon úgy tűnt, F és H valamilyen szinten "összefogtak" ellenem. Ezt abból gondolom, hogy valamelyik nap, mikor F-el kicsit beszélgettünk és vitáztunk dolgokról [fiúzásról, hazudozásról és titkokról volt szó], azt mondtam neki, hogy ÉN MINDENT TUDOK. Erre ő értetlenül nézett rám, és kérdezte, hogy ezt hogy értem!? Erre nem reagáltam, inkább próbáltam elterelni  a témát.. Úgy vettem észre, ő nem tudott továbbjutni ezen, ezért beszélt H-val és megkérte, hogy próbáljon kiszedni belőlem valami konkrétumot.
Gondolom én...
Ma ugyanis a lyukas órán szóba hozott F-el kapcsolatos dolgokat és odáig terelgette a beszélgetést, hogy a végén megkérdezte; mire értettem azt, hogy ÉN MINDENT TUDOK? Kicsit csodálkoztam, amiért megkérdezte, mert nem tudtam róla, hogy F beszélt vele erről, de próbáltam rezzenéstelen arccal kibújni a konkrét válaszadás alól.
Szünetben már összeállt a kép, mert azzal végleg leleplezték, illetve elárulták magukat, amikor F kiment a teremből, H pedig kicsivel később utána ment. Ekkor eszembe jutott, hogy még 1. óra előtt is kinnt voltak a szekrényeknél, és kettesben beszélgettek. Az még annyira nem volt gyanús, mert bevettem a dumát, miszerint wc-n is voltak és már épp indultak volna befelé, stb...
Nem esett valami jól ez az "esemény", mert ebből arra következtettem, hogy az is megtörténhet, hogy márcsak én "nem tudok" a dolgokról... F pedig biztos beszart amiatt a bizonyos kijelentés miatt, és próbált rájönni, honnan tudhatnék a 'titkairól'..

Hát marha jó. Most megint ott tartok, hogy nincs senki, akivel beszélhetnék ezekről a dolgokról, így aztán kénytelen vagyok mindent magamban tartani..

Az utóbbi hétben rádöbbentem, hogy ez már tényleg a gimi, és ha azt akarom, hogy jó legyen az érettségim, ideje belehúzni a tanulásba. Félévkor 3-as lehet a legrosszabb jegyem, ami azt hiszem még össze is jöhet, a földrajzot leszámítva.. Örülök, ha abból meglesz a 2-es vizsga.
Most is csak 'pihenésképp' jöttem kicsit géphez, mert hétvégén sem nagyon volt időm leülni. Ami azt illeti, még nem tudok beszámolni róla, hogy a tanulás megtette-e hatását, mert ma minden dolgozat elmaradt, amire számítani lehetett. :Đ Így marad még kis időm csütörtökig és péntekig készülni.
Holnapra biszt, irodalmat, éneket [nem kérek kommentet, csak azért KELL készülni rá, mert egy jegyem sincs erre a félévre, és ha nem szerzek valamit, akkor abból is vizsgáznom kell :| ], matekot és fizikát kéne tanulnom. A matekba belenéztem, de nem értek dolgokat, így azt inkább hanyagoltam. A biológiát még hétvégén elkezdtem, remélem egy 3-ast sikerül összehozni. Az éneket kiírogattam, a fizikát pedig most tanulgatom. Ami az irodalmat illeti.. Nem tudom mennyi minden maradt meg a fejemben két zenehallgatás közben, mialatt olvastam... :P
Na jóéjt, jó tanulást, jó napot mindenkinek :Đ
 

Ahogy elnézem, Catullus: Gyűlölök és szeretek c. versét sokan szeretik. Vagy legalábbis sokan olvasták a blogomon, aminek én nagyon örülök. Ezek alapján nem csak magam szórakoztatom, hanem igenis vannak olvasóim! :D Sziasztok! ... :Đ

A mai szombatom különben 8 órai keléssel, és a Dallas felvételével kezdődött. :P Miután az utolsó csipát is eltüntettem a szemem környékéröl, hamar ráébredtem [szó szerint], hogy egyedül leszek, mert Apa és a bratyóm elmentek melózni, Anya a piacra indult, F pedig pasizott... Méghozzá M-el találkozott, mert ismét összejöttek. Nem részletezném. Ő dolguk, nekem csak az számít, hogy F boldog legyen, és ne kerüljön bajba.

Tegnap nem említettem, hogy új angol tanárt kaptunk, mivel a "régi" infarktust kapott, és jelezte az igazgatónak, hogy idén már nem jön vissza tanítani. Azt rebesgetik, hogy amúgy is beteg volt.. Én nem vettem észre konkrét jeleit valami betegségnek, de előfordulhat, hogy volt valami baja..
Mióta tudom ezeket a dolgokat, igyekszem nem szidni, mert így is elég szar lehet neki, és ha belegondolok, hogy néha elég "látványosan utáltuk", lekiismeret furdalásom támad. Az tény, hogy nem szerettem, miután megtudtam, hogy nem tud tanítani, de soha nem kívántam volna neki ilyen fajta 'betegséget'. Nem tagadom, volt mikor azt szerettem volna, hogy beteg legyen, és ne legyen angolunk 1 hétig, de azért nem gyűlöltem tiszta szívemből..
Ezúton is JÓBÚLÁST KÍVÁNOK TANÁR ÚR!

A mai röplabdán rádöbbentem, hogy B nem is olyan "rossz" ember, mint amilyennek gondoltam. Jó, persze, bizonyára közrejátszott az is, hogy azzal a fiúval jár, aki nekem sem közömbös, de nem ma volt az egyetlen olyan nap, amikor jófej volt velem [és H-val is]. Kezdem úgy érezni, hogy bír minket. Ma teljesen közvetlen és barátságos volt. Mikor egy csapatban játszottunk és ütöttem egy jót, oda is jött hozzám és belecsapott a tenyerembe. Emellett, mikor eljöttünk az öltözőből, megjegyezte, hogy ügyesek voltunk. Emlékeim szerint ezt eddig még nem mondta..
Úgy érzem, F-et leszámítva nekem nincs okom utálni B-t, mégha néha kicsit dirigál az embereknek és játssza az eszét. Senki sem tökéletes, én pedig hülye voltam, hogy úgy ítéltem meg, hogy nem ismertem eléggé...

Igaz, rég volt, de emlékszem még rá, hogy milyen jól aludtam, és mennyire rossz érzés volt azzal a gondolattal felkelni, hogy vendégek jönnek és nekem még rendet kell csinálnom.
Ígyhát fél 10-kor esélyem sem volt visszafeküdni még pár órát... Szinte még túl sem tettem magam az álmomon [amiben mellesleg F is bennevolt...], de máris belecsöppentem a Húsvét Hétfőbe. Anya már nagyban készülődött a konyhában, bátyám még átvette párszor a locsoló verset indulás előtt, én meg nem tudtam hirtelen mi ez a kapkodás, rendezkedés!?
Miután ráébredtem, hogy ideje nekem is tennem valamit, felöltöztem és segítettem Anyának a pogácsák elkészítésében. F-el sikeresen összevesztünk, mert hamar rávetette magát a számítógépre, én meg kiakadtam, amiért nem hasznosítja magát.

Hetek óta NEM készültem a mai napra, mert utálom a Húsvétot. Nem tudok konkrét okot mondani, egyszerűen a gondolat, hogy bűzlök a sokféle kölnitől és idétlen tojásokat osztogatok, - amiknek tudom jól, hogy nem örülnek a fiúk, mert mindenki inkább pénzre hajt - lelohaszt. Régebb óta kezdődött nálam ez a "nemszeretés", talán még akkoriban, mikor Anyáékkal képesek voltunk tojásokat is festeni.
Úgy gondolom, ez már nem is fog megváltozni, ígyhát meg se próbálom élvezni ezt az ünnepet...
Azért minden olvasómnak KELLEMES HÚSVÉTOT ÉS SOK LOCSOLÓT KÍVÁNOK!
Így utólag is... :P

Most sokkal jobb a kedvem, mert kicsit beszélgettünk F-el ezekről a dolgokról. Mondhatni, megnyugodtam, de azért a véleményünk nem egyezik sok dologban.

A délutáni sétám jó volt, bár sokszor megfordult a fejemben, hogy hazamegyek, mert egy idő után rossz volt egyedül lenni. Gyakran elfog az az érzés, hogy mindenki engem bámul, és ez kikészít. Pedig nem is így van, hisz én is csak 1 vagyok a sok ember közül.
Az már biztos, hogy a belváros elég zsúfolt volt. Az emberek 65-70%-a külföldi volt, ezért néha tartottam tőle, hogy majd odajönnek hozzám kérdezősködni, hogy mi hol van!? Ilyenre végül nem került sor. :)
A legjobb különben az egészben az volt, hogy ettem egy isteni epres-csokis McFlurry-t a Mekiben. :Đ Egyszerűen muszáj volt, egyrészt a meleg miatt, másrészt pedig mert iszonyatosan kívántam. Imádom a fagyit, ez az egyik mániám, amivel olykor már a családtagjaim agyára megyek... :$ Valószínüleg amúgy attól lettem szomjas, úgyhogy korábban értem haza.

Majd valamikor csinálok tavaszi képeket, mert szeretnék már büszkélkedni velük, de ma lemerült a fotógép eleme, és az sem volt feltöltve, amit elvittem magammal, így sajnos nem jött össze. De lesz még idő bőven, hisz a tavasz mégcsak most kezdődött! :Đ

Mára odáig jutottam, hogy konkrétumok vannak a kezemben. Ezek már nem feltételezések, vagy saját félelmek, hanem igaz, valódi, létező és megtörtént dolgok. Olyasmit tudtam meg F-ről, amitől már egy ideje tartottam, hogy megtörtént.. Azt nem tudom, hogy rajta, rajtam és a fiún kívül tud-e róla valaki, de kiváncsi vagyok, engem mikor fog beavatni!? Befog-e egyáltalán?
Ma is találkoztak, most is együtt vannak. Anya mikor hazajött, mondta, hogy kételkedik F-ben, és ha beigazolódik a gondolata, nem fogja sűrűn elengedni. Rosszul éreztem magam, amiért nem mondtam el neki mindent, amit tudok, de úgy érzem, az még 'korai' lenne. Nem mondanám, hogy a megfelelő időre várok, talán csak félek, mi lesz, ha kiderül? Meg hátha addig F-nek is megjön az esze, és ő fordul majd Anyához...
Hajszárítás után elmegyek egy nagyot sétálni. Bejárom a várost, és próbálok megoldást találni, amellett meg kicsit kikapcsolódni egyedül.
Este nem jutottam semmire. Valahányszor arra gondoltam, ami történt, meg ami még történhet, rögtön sírni kezdtem. Aludni sem aludtam sokat. eleinte emiatt, majd később az elromlott kapucsengő nem hagyott nyugton. Miután az hosszas zajongás után elhalgatott, a kutya horkolása zavarta az alvásom...
Szar este volt, és ezután még lesz pár ilyen, amíg ennek az egész borzalomnak végleg nincs vége.

Mivel még mostanra sem tudtam kitalálni, kivel tudnék beszélni, délelőtt írtam egy levelet egy szerelmi tanácsadónak. Próbáltam mindent leírni neki, ami fontos lehet, hogy könnyebben megérthesse a helyzetem, és tudjon valami segítséget nyújtani. Nem tudom, mi sül ki belőle, de muszáj volt valakivel megosztanom, amit érzek.

Amikor harcolsz a világgal, mindig a világ nyer. /Andrew Matthews/

Aki semmit sem vár, nem csalódhat. /erich Maria Remarque/

A kétségbeesés gyöngíti látásunk, és süketté teszi fülünk. Nem látunk mást, csak a vég kísérteteit, és nem hallunk mást, csak zaklatott szívünk dübörgését. /Kahlil Gibran/

Harag az Istenre (ha van), mert nem segített, és harag az Istenre (ha nincs), mert mért nincs, mikor segítség kell. Harag ez emberekre, mert nem segítettek. És magamra, mert nem tudtam többet tenni... /Márai Sándor/

 

És úgy érzem egyre rosszabb lesz. Ti éreztétek már úgy, hogy senkiben sem lehet megbízni? Annyi mindenről szereztem tudomást az elmúlt 2 napban, hogy szinte már nem is tudok másra gondolni. A legszörnyűbb az egészben, hogy mindez F-el kapcsolatos, és úgy érzem, nincs kiút. Nem tudom elmondani senkinek, és képtelen vagyok egyedül megoldani. Lehet, hogy nincs is megoldás. Közel vagyok a síráshoz és kétségbe vagyok esve.
Nem írhatom le a dolgokat, mert túl bonyolult, és elég személyes, ezért csak annyit említek meg, hogy M ismét képben van. Nagyonis.
Valamit kikéne találnom, lehet, hogy ma este ezen fogok agyalni. Muszáj cselekednem, mielőtt még nagyobb lenne a baj.

Mikor végre megoldódik egy gondom, jön helyette másik. Ez lenne az élet rendje?
A jó hír az, hogy én már hétfő óta élvezem a tavaszi szünetet. A rossz az, hogy ma reggel olyan dolgokat tudtam meg, amikről nem szeretnék tudni. És nem mondhatom el senkinek, mert akkor nagy veszekedéseket okoznék. Eleve nem is tudhatnék ezekről a 'titkokról', csakhogy tudni kell rólam, hogy szoktam nyomozgatni. Elég ügyesen csinálom, mert amit szeretnék, általában ki is derítem, és ha úgy akarom, hogy a célszemély ne tudjon róla, eltudom intézni, hogy én tudjak mindenről, ő viszont ne. Az a nehéz, amikor megoldásokat keresek. Mostmég csak segítségem sincs, aki tudna tanácsot adni, vagy valami. Ráadásul van egy olyan érzésem, hogy az az ember, aki segíthetne, tud néhány dologról, és most nem nekem segít, hanem annak, aki mindezt titkolni akarja előttem.
Bonyolult ügy, mi? És egyedül kell megoldanom.

A jó hírre visszatérve, a hétfői és keddi napom igazán jól telt. F-el és H-val egész délelőtt együtt voltunk, mivel H anyukája semmit sem tudott az 'akciónkból'. Így aztán, H-nak úgy kellett tennie, mint aki Suliba megy... Úgy hiszem, idén ez volt az utolsó alkalom, hogy nem voltunk iskolában, mert mostmár ideje rákapcsolni a tanulásra.

Ami a magánéletemet illeti... A srác, akivel levelezek, hetek óta nem ír. Ennek persze az is lehet az oka, hogy sokat kell tanulnia. Mondta is, hogy most "rázós" időszak jön, így annyira nem aggódom, csak kicsit zavar, hogy fél órája sincs, hogy írjon pár sort..
Ami F-et illeti, elég rég láttam, és valójában nem is gondolok rá olyan sokat. Ez talán jó is, így legalább nem bőgök végig hosszú éjszakákat. Azt hiszem, valamelyest sikerült elfogadnom, hogy barátnője van. Emellett lehet, hogy nem is olyan jó pasi.. Persze ezt így látatlanba könnyű kijelentenem.. :P
Rajtuk kívül ott van még K, aki szakított a csajával, márvagy 2 hónapja. És nemrégiben úgy vettem észre, hogy a nyakamon lóg. Ami kicsit zavar is, de valamiért jól is esik... Sokszor hozzámér, múltkor odajött hozzám, amikor egyedül voltam.. Nem tudom, mit akar, vagy hogy akar-e egyáltalán valamit!? Én igyekszem úgy viselkedni vele, hogy tudja; jófejnek tartom, de SEMMI TÖBB.
Zárásul megemlítem G-t, aki nemrég fölvett msn-re. Helyes srác, de nem hiszem, hogy bármi lenne vele. Engem annyira nem izgat. F eléggé felpörgött, mikor látta, hogy miket írt nekem, de szerintem nem gondolja komolyan. Eleinte azt sem tudta, ki vagyok, csak miután kitettem azt a képet, amelyik azon az oldalon is fönntvan, ahonnan az msn-címemet 'megszerezte'. Azután persze rögtön webkamerázni szeretett volna, meg olyanokat mondott, hogy majd nyáron följön ide, és randizhatunk, meg majd ittalszik. Mikor megemlítettem neki, hogy heti 1× röplabdázom, azt írta, biztos jó testem lehet.. :$ Nem tudom, de valamiért nekem úgy tűnt, csak szédíteni akar. Attól, hogy látott egy fotót, amin szimpatikus vagyok neki, még nem biztos, hogy az életben bejönnék neki. És fordítva. Szóval, szerintem ő felejtős. Annyira nem is vettem komolyan, majd meglátjuk, ki sül-e valami az ígéretéből nyáron!?

És én ennek ellenére náthás vagyok, és itthon döglök. Igazság szerint nincs is nagyon sok kedvem kimozdulni, de azért jól esne egy kis friss levegő. Csakhát amikor beteg vagyok, végképp nem törődök magammal, és most is elég szarul festhetek.. Ezért aztán inkább a lakásban maradok.
Valójában tanulnom kéne, mert hétfőn történelem T.Z.-t írunk, de ma délelőtt vettem észre, hogy a füzetem, amiben az anyag 80%-a van, nincs nállam. Megnéztem a fiókjaimban, a táskámban, de semmi. Ezért aztán arra a következtetésre jutottam, hogy annál a lánynál van, akinél a fizika füzetem is megtalálható. Na, kurva jó! Így ugrott a töri tanulás, mert semmi kedvem nincs a tankönyvet olvasgatni, amiben minden értelmetlenül van leírva.
Mostmár nekem sincs sok kedvem ehhez a 2 naphoz.. Kedden ugyanis fizikából írunk, amire - ha egyáltalán visszakapom addig a füzetem - csak hétfőn tudnék készülni. V és F azt mondták, maradjak itthon, elvégre még beteg vagyok.. De akkor majd megint mehetek le a dokihoz, és a gitárt is ismét kihagynám. ÁÁáÁáÁáÁáÁÁÁáÁáÁ! Nem tudom, mi legyen. Ilyenkor olyan nehéz az élet...
 

Nagy búcsúzások és fotózgatások közepette tegnap elmentek Odil-ék. :( Mindenki szomorú volt, mert ezalatt az 5 nap alatt nagyon megszerettük őket. :) Ez fordítva is igaz, voltak franciák, akik sírvafakadtak. Itthon már én sem tudtam visszatartani... :$ :)
Az volt a legrosszabb, mikor megkérdezték, hogy mi megyünk-e Franciaországba? Azt mondtam nekik először, hogy nem, utána pedig, hogy nem tudjuk.. Lehetett látni az arcukon a csalódottságot és a szomorúságot. Rossz volt ezt mondani, dehát egyelőre még úgy néz ki, nem megyünk.
Viszont! F-el kitaláltuk, hogy ha nyáron elmegyünk dolgozni, gyűjthetnénk az útra, és talán mégiscsak kitudnánk menni. Persze tudjuk, hogy nem lesz olcsó, de talán Anyáék is besegítenek, és akkor sikerülhet. :D
Nagyon jó volna... Én soha nem voltam még külföldön. Hátmég Franciaországban!!! :D
Ha úgy alakul, hogy kijutunk, szeretnék addigra rendesen megtanulni franciául. Mikor itt voltak, sokszor voltunk kellemetlen szituációban, mert ők semennyire nem tudtak magyaul, mi meg csak keveset franciául. Ami az angolt illeti... Hülye tanártól nem tudok megtanulni, így nemigazán volt közös nyelv.. :S

Immáron letelt az az 5 nap, amit Magyarországon töltöttek a francia cserediákok. :( Ma indulnak haza, este 7-kor. Úgy sajnálom, mindegyiküket nagyon megszerettem. Mégha nem is tudtunk igazán beszélni, megkedveltem őket, és hiányozni fognak.
Sok élményben volt részem a társaságukban, mert az o.fő megengedte, hogy mi is résztvegyünk F-el a programokban. Tegnap, mondhatni 1 egész napot együtt töltöttünk, mert reggel 7-től este 8-ig együtt voltunk. :Đ Busszal elmentünk Esztergomba, megnézni a Bazilikát. Utána Visegrádra mentünk, ahol mindenki kedvére bobozhatott. :D [Igen, ez ugyanaz a hely volt, ahol tavaly már voltam egyszer. :))] Végül Szentendrén kötöttünk ki, ahol nemcsak várost-néztünk, hanem jól megvacsoráztunk is. :) A kajától én személy szerint nem voltam elájulva, mert kimondott magyar ételek voltak, amikhez egyrészt már hozzávagyok szokva, másrészt; nem rajongok értük annyira... :S :) De hamár ennivalónál tartunk! F-el mgegkerestük azt az éttermet Esztergomban, ahol tavaly is voltunk. Ezúttal csináltam képet, úgyhogy lehet benne gyönyörködni. :P
Az út egyébként nagyon jó volt. A franciák iszonyat aranyosak, kedvesek, és viccesek. Egész úton dalolásztak és nevetgéltek. :Đ Jó hangulatban telt a közös utazás, és boldog vagyok, hogy részese lehettem ennek az élménynek. :D

Fellépésünk volt egy nagyszabású 'gálán'. Hárman gitároztunk A-val. :) Én tavaly is előadtam valamit, de akkor egy fuvolás csaj kísért. Idén nemcsak, hogy sokkal jobban sikerült, de a társaság is jobb volt. A közvetlen, jókat dumálgattunk 1-1 próba alatt. :D
Az egész gála jó volt, csináltam képeket, aminek a fele sajnos elmosódott :|, és készültek iszonyat rövid; 6-7 másodperces videók is. :Đ
Mi az elején léptünk fel, így utána a nézőtérről követhettem az eseményeket. :) Örültem nagyon, hogy jól sikerült. Ezt nem azért mondom, mert utána sokan gratuláltak, hanem mert ha valaki, hát én aztán tudom, hogy hol volt és mennyi rontás. És büszkén mondhatom, talán egyszer nem voltunk együtt, de az is olyan kis hiba volt, hogy nem lehetett észrevenni. :D
Az a másik, hogy nem is izgultam annyira, mint szoktam. Tán kezdem megszokni az örökös fellépéseket? ... :P
Hmm... Mit írhatnék még!?
Á igen! Megvan. Egyszerűen nem tudom, hogy mit érzek F iránt??? Egyik percben magamnak és a csajoknak próbálom bizonygatni, hogy "ez bizony nem szerelem", másikban pedig kivagyok akadva, amiért B-vel látom.. Jó volna már tisztában lenni az érzéseimmel...

Ma, jó munkásember létemre én is bementem a Suliba. Szerencsére mi nem tanultunk, hanem Sport napot tartottunk [jó szokásunkhoz híven]. :) Volt kosár, foci, röplabda, futás, pingpong, és tollaslabda is. Sőt! Valami harcművészeti bemutatót is láthattunk.
Az egész nap legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor MI hárman legyőztük először az évfolyamtársainkat, majd az egy évvel idősebb lányokat röplabdában. :Đ Ez azért nagy szó, mert MI mindössze hárman voltunk a pályán, mivel a többiek betegek voltak, nem öltöztek át, illetve nem volt kedvük játszani. A fiúk ugyan beállhattak volna, de úgy nem lett volna esélyünk helyezést elérni. Ezért inkább erőt vettünk magunkon, és hárman mentünk fel a pályára. :D Nemhiába!!!! :) Elsem hiszem... A tesi tanár is meglepődött, és büszke volt ránk. :)
A kosárban harmadikok lettünk, szerintem az sem olyan rossz helyezés.

De ezzel még nincs vége! Ugyanis az iskolánk résztvesz egy francia csereprogramban. :D A francia cserediákok ma érkeztek Budapestre, és mi is ottmaradtunk a Suliban, mert kiváncsiak voltunk rájuk.. :P :) Sajnos nekünk nincs lehetőségünk befogadni akár egy gyereket is, mert nem férne el. :S Meghát pénzileg sem nagyon tudnánk finanszírozni.. Ja és arról nem is beszélve, hogy annyira azért nem tudunk jól franciául, hogy 5 napig nálunk lakjon egy tök "idegen" országból érkező ember. :)
Nos, ugyan a napnak még nincs vége, asszem nincs más bejelentenivalóm, így megyek is. A tegnapról viszont ma még beszámolok! :D

Tudom, rég írtam.. Azt sem tudom, mi történt velem ezalatt a 10 nap alatt?
Nem igazán jutottam géphez, legalábbis túl sok időre nem. Ezenkívül készültem a pénteki fellépésre, a hét elején pedig azt hazudtam a dokimnak, hogy hasmenésem van. Erre ő kiírt 3 napra, mondván, hogy "ő optimista". F-el majd' leesett az állunk, amikor meghallottuk, hogy mennyi szabadnapot kapunk. :P De ezt nem lehet tovább csinálni, mert azért a lógást sem lehet túlzásba vinni. Bár, ha belegondolok, hogy egyes osztálytársaim hosszú hetekre nem járkálnak be...

Mire eljutottam odáig, hogy belépjek, el is felejtettem, mit akartam írni..
Tanulnom kéne holnapra, meg hajat kéne mosnom, de akkor egy csomó idő eltelne. Ha meg nem csinálnék semmit, akkor is egy csomó idő eltelne, de az rosszabb volna. Értitek mit akarok? Az idő gyorsan telik, de csak, ha nem veszünk róla tudomást... Bezzeg, amikor egy nyomorult angol órát kéne valahogy túlélnem, a percek óráknak tűnnek.. Amikor viszont boldog vagyok, azt inkább csak pillanatokban tudnám mérni..
Miért csak akkor vannak normális gondolataim, amikor nem tudom őket egyből leírni? Jó volna már gyakrabban egyedül lenni... Nemrégiben láttam egy filmet, a Férjhez mész, mert azt mondtam-ot. Annyira irigyeltem a csajt benne. Fiatal, szép nő, akinek saját lakása van, és azt csinál, amit akar. Ugyan a férfiakban mindig csalódnia kellett, a film végére mégis megtalálta az Igazit. Vagy legalább egy rendes, kedves férfit maga mellé...
Ilyenkor jövök rá, hogy ahol élek, az a valóság. És lehet, hogy az én életemben nem is lesz Happy End.
Asszem megyek. Sok a dolgom..

Most néztem meg a Step up-ot. Nagyon jó film, de bejött, amitől tartottam... Annál a résznél el is sírtam magam, és eltartott egy darabig, mire megnyugodtam.

Őszintén szólva, nem is tudom, mik történtek velem az elmúlt héten. Olyan rossz, hogy nincs lehetőségem Suliban leírni a gondolataimat. Úgy értem, órák alatt. Mert sokszor beszélünk gondolatébresztő és érdekes dolgokról, amiket aztán nap végére, mikor esetleg géphez jutok, elfelejtek. :|

Á! Eszembe jutott pár fontos dolog. Például, hogy idő közben 16 éves lettem :Đ Kaptam hajvasalót, meg egy csodálatos fényképezőt. Digitálisat. :D Majd készítek valami szupi kis tájképet, és fölrakom, hogy lássátok, milyen szép képet csinál a gép. :) Már sokan dicsérték, úgyhogy biztos nem valami gagyiság... :)
Nem volt nagy ünneplés, csak néhány rokon jött, de én szeretnék már egyszer egy jó kis bulit is, ahol csak azok vannak, akiket szeretek, és akikkel jól érzem magam. Nem csak a rokonok, hanem barátok, osztálytársak is. :D Nem sértődnék meg, ha valaki meglepetés bulit szervezne nekem... :P

Néhány szót a mai napról.
Ünneplőbe kellett menni, gondolom mondanom sem kell, hogy Március 15.-e miatt. Annak hála sok óránk elmaradt, így a földrajz, angol, és a történelem is. :) Röplabda sem volt, mert ma a fiúk mentek meccsezni. Tegnap a 9-10.-es lányok voltak. Nem sikerült valami fényesen, mert 5.-ek lettünk. [az 5-ből XD] Én mondjuk nem játszottam halálra magam, mert az elején nem voltam valami jó formában, ezért lecseréltek, és utána már nem is kerültem fel a pályára. :) Szerintem nem csak az volt a gond, hogy az ellenfeleink jók voltak, hanem az is, hogy elég önbizalom-hiányos egy csapat a miénk. Én legalábbis egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy 'hűde' profi röplabdás vagyok. Mondjuk, heti 1 edzéssel nem is nagyon lehetek az... De a tesi tanár helyébe én sem biztos, hogy vállalnék túlórát ingyen..
Lényeg, a lényeg, ma a fiúk mentek. Kiváncsi vagyok nekik hogy siekrült!? :) Szóval, a mai napom elég laza volt, ha fogalmazhatok így. Mégis kissé kimerült vagyok.

A péntek 13.-a nem változtatott úgy különösebben semmit a napomon. H-nak viszont nem telt olyan vidáman a napja, mint ahogy szokott.. Remélem mostanra már visszatért a jókedve. :)

Varró Dániel: Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson

Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson
valahogy mégis elfelejteni,
leírod, aláhúzod, kiragasztod,
szamárfülecskét hajtogatsz neki,

kisimítod, odateszed a székre,
az ágy mellé, hogy szem előtt legyen,
leülsz, kötsz egy csomót a lepedőre,
elalszol, elfelejted, hirtelen

eszedbe jut, felugrasz, zsebre vágod,
a szíved közben összevissza ver,
sehogy sem hiszed el, hogy ott van nálad,

kihúzod, megtapogatod, de mindjárt
el is teszed, és ráhúzod a cipzárt -
mikor megnyugszol, akkor veszted el.

"Úgy vélem, a gyerekeknek szükségük van hősökre. Vakmerő, önfeláldozó emberekre, akik példát mutatnak mindnyájunknak. Az emberek imádják a hősöket; szurkolnak nekik, tapsolnak, a nevüket kiáltják. Majd évekkel később elmesélik, hogy órákig áztak az esőben, csak azért, hogy egy pillanatra láthassák azt, aki annyi erőt ad nekik.
Hiszem, hogy mindannyiunkban rejtőzik egy hős. Aki tartást, becsületet és erőt ad, hogy végül büszkén halhassunk meg. Igaz, néha előfordul, hogy oda a remény és le kell mondanunk a céljainkról. Még az álmainkról is..." /Pókember 2./